Magabiztos többséggel, a szavazatok 73 százalékának megszerzésével nyerte meg a szocialista párti exelnök, Michelle Bachelet a jelenleg ellenzékben lévő középbal koalíció négy elnökjelöltje közti, vasárnap rendezett előválasztásokat Chilében. Az idén novemberben esedékes elnökválasztáson Bachelet ellenfele Pablo Longueira volt gazdasági miniszter lesz, aki a konzervatív jobboldal képviseletében néhány százalékkal előzte meg Sebastián Pinera jelenlegi államfőt, és a Nemzeti Megújulás (RN) jelöltjét, Andrés Allamand volt védelmi minisztert.

Chilében első alkalommal tartottak ilyen előválasztást. A részvétel felülmúlta az előzetes várakozásokat, amennyiben a 13 millió választásra jogosultnak több mint 20 százaléka adta most le voksát. Bacheletre mintegy másfél millióan szavaztak, így egyedül több voksot kapott, mint a többi öt (ellenzéki és jobboldali) jelölt összesen. A középbal szempontjából pedig általában is kedvező előjel, hogy a voksok kevesebb mint egyharmadát kapta csak a két vetélkedő jobboldali jelölt. (Novemberben a választásokon Bachelet és Longueira mellett várhatóan néhány önjelölt független is indul majd.)

A középbal ezúttal Új Többség összefoglaló névre keresztelte át magát. Az „új” jelző használata annyiban jogos, hogy a Pinochet-diktatúra utáni korszakban, tehát 1990-től első ízben léptek be a szocialisták, radikálisok és kereszténydemokraták alkotta összefogásba a kommunisták. A balközép adta egyébként majd két évtizeden át az ország elnökét. Így legutóbb 2006-2010 között az orvos végzettségű és katonai tudományokban is jártas Bachelet töltötte be az államfői tisztet. (Apja katonatiszt volt, aki Pinochet börtönében halt meg, Bachelet maga is két évet húzott le börtöntáborban.) A chilei alkotmány nem engedélyez két egymást követő elnöki mandátumot, így győzhetett 2009-ben a választásokon a jobboldal színeiben a milliomos vállalkozó Pinera.

Bachelet az utóbbi három évben az ENSZ-ben dolgozott a nők ügyeinek megbízottjaként, így „kimaradt” a chilei belpolitikai csatákból. Kérdés, hogy a volt elnök milyen viszonyt tud kialakítani a diákmozgalmakkal, amelyek 2011 óta „az ingyenes és minőségi oktatás” követelésével fontos politikai erővé váltak.