Igaz, ma teljesen más a migráció, mint 30-40 évvel ezelőtt. Míg a vietnami háború után menekülőket a kommunista rezsimmel szembeni ellenszenv, a berlini fal leomlása után az egykori szovjet blokkból érkezőket a hidegháború végét kísérő eufória jegyében fogadták szívesen, időközben jelentősen megváltozott a közeg. – Kevesen veszik észre, hogy a mostani migránsok mennyire hasonlítanak ránk, európaiakra. Főleg a szíriaiak körében feltűnő, hogy a képzett, diplomás, angolul tudó középosztály milyen jelentős számban képviselteti magát a menekültek között – hangoztatta a Becsületrend lovagi fokozatával kitüntetett kutató.
Óriási változásnak nevezi, hogy a migráció globális jelenséggé nőtte ki magát. Harminc-negyven éve a kibocsátó, tranzit- és célországok jól meghatározható kört alkottak, ma már azonban a világ szinte minden államát így vagy úgy érinti a tömeges mozgás. – Akár tetszik, akár nem, Európa vonzó célpont marad. A 2015-ösnél kisebb, de folyamatos vándorlásra kell felkészülni. Paradox helyzet: miközben Európa öregszik, és globális versenyképessége megőrzéséhez szüksége van a fiatal munkaerőre, a hiányzó állásokat képtelen az európai munkanélküliekkel feltölteni.
Az utóbbiak és a leszakadó rétegek viszont attól tartanak, hogy a migránsok még azt a kevés lehetőséget, szociális juttatást is elveszik tőlük. A félelem csak fokozza a szélsőjobb által meglovagolt társadalmi feszültséget. Wihtol de Wenden számára az sem meglepő, hogy a menekültek Németországba vágynak. A szövetségi köztársaságban az elmúlt évtizedekben komoly menedéknyújtási kultúra alakult ki. 1992-től évente több mint 400 ezer embert fogadtak be.
Menedéknyújtási kultúrája a kutató szerint Franciaországnak is volt valaha. Befogadták a népirtás elől menekülő örményeket, a bolsevik forradalom után az Oroszországból a vörösök elől futó fehéreket. A Nemzeti Front térnyerése, a biztonsági szemlélet, a migráció katonai-rendőri kezelése azonban gyökeresen átalakította a hivatalos hozzáállást. Ráadásul a kormányzó szocialisták nyakán ott vannak a 2017-es államfő- és nemzetgyűlési választások, a hivatalos szervek ezért roppant óvatossá váltak. A civil társadalomban ugyanakkor igen erős a segítőkészség, az elkötelezettség.
Az iszlám szélsőségesek, a terrorizmus valóban komoly fenyegetést jelent, de Európa az anarchisták óta több terrorhullámot is túlélt, köztük a szélsőbalos mozgalmakat, a baszk vagy északír szeparatistákat. A bevándorlás Wihtol de Wenden szerint realitás, és úgy is kellene viszonyulni hozzá. A migráció alapvetően munkaerőpiaci és társadalmi integrációs kérdés. A „biztonsági szemüveg” torzít. Mindent.
Névjegy
CATHERINE WIHTOL DE WENDEN 1950-ben született a Párizstól északkeletre fekvő Soissons-ban. Szociológus–politológus, a neves párizsi egyetemen, a Sciences Pón végzett. 1980 óta a francia tudományos központ, a párizsi CNRS kutatási igazgatója, szakterülete a nemzetközi migráció. Az EU, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és az OECD rendszeres konzultánsa.
