A Kézcsók, hideg ország című írásának bevezetőjében Helmut Schödel kiemelte, hogy Magyarország „jobboldali, depresszív és nagyon olcsó" a beutazónak, ha van egy kis pénze. A szerző Sopront és a város térségét bemutatva egyebek között azt írta, hogy "az új, jelenkori Magyarországra" már nem a „Csárdáskirálynő, a pusztaromantika, Rökk Marika és a bográcsgulyás" a jellemző, hanem inkább az, hogy „rettentően" nyomasztó.

Hozzátette, hogy Sopron vidékén „ha van valakinek pénze, akkor a külföldieknek", akik többnyire osztrákok. A régióban kolóniák alakultak ki olyan osztrákokból, akik „Bécsben nem találkoznának egymással" - írta a müncheni lap riportere.

A helyiek számára a házakat olcsón felvásároló, a masszőrök, fodrászok, fogorvosok, pedikűrösök és manikűrösök, házmesterek szolgáltatásait "abszolút nevetséges dömpingáron" igénybe vevő, a vendéglőkben az olcsóságról tele szájjal kiabáló "bécsi külvárosi figurák" és egyéb jövevények jelentik az EU-t, és így „nem csoda, ha a kisember bedől a budapesti populista EU-ellenes politikának" - fejtette ki a szerző, megjegyezve, hogy ezeket az "új-magyarokat nem igazán lehet integrálni" a helyi közösségekbe.