A Közel-Kelet elveszíti szépségét

Özmen szűkszavúan beszél arról, mit élt át a kalandos úton, megjárta a polgárháborús Damaszkuszt is. Ő hazatérhetett. Több mint egy éve ismeretlen fegyveresek tartják fogságban Aleppo és Antiochia szír metropolitáját. (Egy szíriai görög ortodox metropolitát is rabságban tart ugyanez a csoport.) Semmit sem tudunk róla –mondja a püspök, aki maga is kérte a török hatóságokat, hogy segítsenek a kiszabadításban.

Özmen püspök szerint legalább kétszázezer hitsorsosa menekült el Szíriából, együtt más keresztényekkel. „Ha van olyan terv, hogy elűzzenek minket – arról beszélni kell! A térség szépségét, kulturális gazdagságát éppen a vallási, nemzetiségi sokfélesége adja. El lehet-e képzelni a Közel-Keletet az emlékek sokasága nélkül?” Özmen metropolita szerint mindenkinek tudnia kellene, mekkora szolgálatot tettek a szír keresztények a világnak az antik kultúra megőrzésével. Hiszen az ő irataik, az arameusra lefordított könyvek szolgáltak forrásul az araboknak, majd az európaiaknak.

A szír keresztények évezredes érdemeit nem becsülik azonban sem a nacionalista, sem a vallási fanatikusok. Amikor 1915-ben a török kormány kiűzte otthonaikból az örményeket, a népirtásnak több százezer szír keresztény áldozata is volt. A mészárlást kivándorlás követte – végig a XX. században. És most folytatódik a huszonegyedikben is. Nyugat-Európában már több törökországi eredetű szír keresztény él, mint ősei földjén.

Amikor Irakban az amerikai megszállás után kitört az erőszak, a keresztények Bagdadból Moszulba települtek, vagy tovább a biztonságosnak gondolt Szíriába. Most már Moszulból is űzik őket, Szíriából pedig folyamatos a menekülés. Elvetődnek a kolostorba is – tudjuk meg a metropolitától. Özmen nemrég járt Malulában, abban a szír keresztény városkában, ahol még arámi nyelven beszéltek, és amelyet tavaly szeptemberben foglaltak el az al-Kaidához tartozó felkelők. A kormány nem tudta megvédeni a keresztényeket. Most már kiverték a szélsőségeseket Aszad csapatai. Milyen Malula most? Szellemváros – tudjuk meg.

A törökországi keresztények igyekeznek megőrizni jelenlétüket. A kormány ígéretet tett arra, hogy visszakapják az elkobzott javakat, földeket. Ezek kellenek, hogy fenntarthassák az ősi intézményeket, templomokat, monostorokat. Az 1600 éves Mor Gabriel monostor főnöke Samuel Aktas metropolita. A szakállas, dinamikus férfi szkeptikus a török hatalom szándékait illetően. „Imádkozunk a békefolyamatért, a demokratizálásért” – mondja, és kifejti, hogy a hatalom vonakodik visszaszolgáltatni az elvett javakat.

A szíriai határnál lévő Midyathoz közeli monostor az Emberi Jogok Európai Bíróságáig elment, hogy visszakapja a tulajdonát. Ez kell a megmaradáshoz – mondják. A metropolitát megkérdezi egy kolléga: mit szól ahhoz, hogy Trabzonban és Iznikben mecsetté alakítottak két ősi bizánci templomot, amelyek múzeumok voltak addig? Grimasszal válaszol. Csak azért tette ezt a kormány, hogy a keresztényeket dühítse? – firtatom. Maga mondta – szól a válasz.