Csütörtökön találkozott Ernest Moniz, az USA energiaügyi minisztere Ali Akbar Szalehi iráni nukleáris főnökkel. Moniz azt mondta, hogy remélhetőleg ez volt a tárgyalás utolsó napja. „Meg akarjuk oldani az utolsó megoldandó kérdéseket, ha tudjuk.” A The New York Timesnak viszont azt mondta egy vezető nyugati diplomata, hogy „nagyon kétes, befejezhetik-e” csütörtökön a tárgyalást. Abbasz Arakcsi iráni külügyminiszter-helyettes szerint a fő egyezmény és öt kiegészítő jegyzőkönyv 96 százalékban készült el. Barack Obama amerikai elnök most azt mondta, hogy nagyobb az esélye a kudarcnak, mint a megállapodásnak.
Az iráni államfő eközben derűlátó nyilatkozatokat ad. Szerdán elutazott Moszkvába, hogy ott Vlagyimir Putyinnal találkozzék, s a repülőtéren azt mondta a félhivatalos Mehr hírügynökségnek, hogy Irán már a „szankciók utáni korra” készül.
|
Vlagyimir Putyin és Hasszán Rohani szerdán egyeztettek.
RIA Novosti / Reuters |
Korábban arról volt szó, hogy az iráni katonai objektumok ellenőrzése a vitatott téma, illetve a szankciók megszüntetésének vagy felfüggesztésének kérdése. Az utolsó pillanatban kiderült, hogy Teherán azt akarja elérni, hogy ne csak a vitatott nukleáris fejlesztések miatti büntető intézkedéseket és korlátozásokat oldják fel, hanem szüntessék meg a hagyományos fegyverek kereskedelmének tilalmát, illetve azokat a szankciókat, amelyekkel a katonai célú rakétafejlesztés miatt sújtotta őket az ENSZ BT. Ebbe Oroszország is beleegyezett vagy egy évtizede, mióta azonban a Krím elfoglalása és ukrajnai háborúi miatt maga is szankciók tárgya lett, változott az álláspontja. Mindenekelőtt eladni szeretne Iránnak. Most éppen S-300 légvédelmi rakétákat. A döntést már meg is hozták, de a szállításokkal még várnak.
Elsősorban Izrael tiltakozik az ellen, hogy Irán korszerű eszközöket kapjon. A Netanjahu-kormány megtorpedózna minden megállapodást. Azt állítják, hogy Irán kijátszaná a megállapodást, s egyébként sem lehet megegyezni vele, mivel hivatalos iráni program Izrael kitörlése a térképről. Izrael kormánya és az amerikai republikánus politikusok arra is hivatkoznak, hogy Irán a terror fő szponzora és szervezője a térségben.
Igen ám, de az elmúlt időszakban Irán lett a szunnita „Iszlám Állam” terrorszervezet elleni fellépés egyik fő támogatója – például kliense, a Hezbollah révén, de iráni katonák is harcolnak a szíriai kormánycsapatok és az irakiak oldalán a kalifa harcosai ellen. Ezt a tényt hangsúlyozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is, amikor elindult Bécsbe a tárgyalásokra. Egészen biztos, hogy az amerikai és nyugat-európai tárgyalók is számolnak Iránnak ezzel a szerepével. El kell dönteniük, hogy most mit lássanak az iszlám köztársaságban: a terror támogatóját, vagy partnert a fejlevágó dzsihadisták elleni harcban? A szíriai rendezés sem képzelhető el iráni közreműködés nélkül. A tárgyalás utolsó órái tehát nem csak a feldolgozott uránról, centrifugákról, laboratóriumokról és bejelentés nélkül kopogtató ellenőrökről szólnak, de az általános regionális helyzetről és elkerülhetetlen hatalmi átrendeződésről. Miközben Washington erről alkudozik, állandóan figyelnie kell arab szövetségesei reakciójára, akik nyilvánvalóan ellenséges erőként néznek a perzsa regionális nagyhatalomra.
|
Viharfelhők gyűlnek a tárgyalások helyszíne felett. Lesz megállapodás?
Leohard Foeger / Reuters |
Mi hat a megegyezés irányába? Ha az alku megszületik, akkor azt Obama beterjesztheti a szenátusnak, amelynek harminc napja lesz a megvitatására. Ha késnek, akkor jön a nyári ülésszünet, és a kongresszusban és a nyilvánosságban hatvan napig támadhatják a republikánusok a megállapodást. Együtt az izraeli jobboldallal. Az iráni reformistának mondott elnök is kívánja a megállapodást. Emberei a legfőbb vezető jóváhagyásával tárgyalnak, de ezt a felhatalmazást el is vesztheti, ha képtelen mielőbb sikert felmutatni.
Amikor Rohani a szankciók utáni állapotokról szól, az elsősorban gazdasági fellendülést ígért az irániaknak. Az olajeladások felszabadítását, a bankrendszer korlátozás nélküli működését, a technológiai import lehetőségét. Erre nyilvánvalóan nagyon várnak Nyugat-Európában is, főleg Németországban, amely hagyományosan nagy szállítója az iráni gazdaságnak. Az olajbőség tartósan alacsony árakat jelenthet, amelynek az európai autósok is haszonélvezői lehetnek. Nem úgy az oroszok, hiszen a megegyezés hírére máris esett a rubel árfolyama.
Jelenthet ez politikai változásokat is Iránban? Erre sokan számítanak, de biztosan senki sem beszélhet enyhülésről. Az izraeli Yediot Aharonot internetes kiadása azt írta, hogy a lehetséges újonnan nyíló gazdasági lehetőségeket már eleve odaígérték az iráni forradalmi gárda gazdasági birodalmának. Ez a papi rezsim gazdasági háttere és a külföldi katonai/terrorista akciók finanszírozója.
