Manyasz Róbert orientalista az iszlám teológia doktora egy libanoni egyetemen folytat felsőbb vallási tanulmányokat. „A karikatúrák közlése az iszlám társadalom szemében egy olyan »vörös vonal« átlépése, amelyet sem a vallási, sem a hatalmi, sem a civil szféra nem visel el. Mohamed próféta gúnyos ábrázolása túllépi az elviselhetőség határát.” A szekuláris egyiptomi államfő el-Sziszi is – aki elítélte a párizsi gyilkosságokat – felszólalt a prófétarajzok ellen.

A Mohamed-karikatúrák ellen tüntetők a pakisztáni Lahore-ban Mohsin Raza / Reuters

A valláskutató azt mondja, hogy a muzulmánok számára alapvető saria szerint az istenkáromlás (és a karikatúra szerintük idetartozik) azon bűnök között van, amelynek megtorlása emberi kötelesség. Nem hagyhatják Allahra. Vallásjogilag persze problematikus, hogy a büntetés a muszlimokra, s nem a hitetlenekre vonatkozik. Az iszlám utca hangulatát, reakcióit három forrás befolyásolja szerinte.

1. Az állami és kormányzati vezetők alapvetően csendben voltak. Még azok az arab vezetők is, akik magukat a Nyugat részének tekintik. (Abdullah jordániai király részvétele a párizsi meneten kivétel, s ezen az arabok sem ütköznek meg.)

2. A befolyásos vallási vezetők, síiták és szunniták reakciói az élénk helyesléstől a fejcsóváló jóváhagyásig terjedtek. A társadalom gondolkodását a mecsetek prédikátorai befolyásolják. A legbefolyásosabb imámoknak gyakran saját tévécsatornájuk van. A mérsékelt imámok indokoltnak találták a tömeggyilkosságot, a radikálisok a hit vértanúivá nyilvánították a mészárlások elkövetőit.

3. A Közel-Keleten több kutatóközpont, agytröszt alakítja a politikai irányváltozásokat, az istenkáromlás miatt ezek sem ítélték el a gyilkosságokat. Később – műholdas tévécsatornáikon keresztül is – azt kezdték sulykolni, a terrornak Európa az oka. Abszurd, hogy ilyesmit esetleg egy Bagdadban működő intézet állít, az iraki fővárosban naponta tucatnyi embert robbantanak fel. Az agytrösztök még hozzáteszik, mindez azért van, mert az európai kultúra gyökere a rasszizmus. Ezért sikertelen Európa az integrációban.

Ezek szerint a muzulmán tömegek elfogadják, normálisnak tartják a párizsi terrorista gyilkosságokat, s nem igaz, amit a Nyugaton állítanak, hogy a muzulmánoknak csak a töredéke azonosul a terrorral? – A muzulmán hit lényege, hogy az övék az utolsó kinyilatkoztatott vallás, övék a végső igazság. Eközben a hatalom és a gazdagság a hitetleneké. Nem lennének ilyen frusztráltak, ha ők irányítanák a világot – véli Manyasz. A modernizációval, a kapitalista világgal kétszáz éve nem tudnak mit kezdeni. Erre a helyzetre próbáltak választ találni a pánarab nacionalizmussal, majd az arab szocializmussal, később az iszlám fundamentalizmussal.

Vannak sikeresen integrálódott országok a mohamedán (iszlám) világban. Ott a szénhidrogénkincs vagy a szerencsés földrajzi elhelyezkedés engedi meg, hogy lépést tartsanak az anyagi fejlődésben, miközben eljátsszák a maguk vallási játszmáit. Délkelet-Ázsiában is léteznek sikeres iszlám országok, mint Malajzia és Indonézia. Ők az iszlámnak a helyi, „könnyedebb” változatát követik, erősen élnek a korábbi kultúra hagyományai is.

A világhoz való iszlám viszonyt meghatározza a tétel, miszerint Mohamed előtt a sötétség, a tudatlanság (arabul dzsáhilíjja) kora volt. Az igazi muzulmánnak csak egy gyökere, identitása lehet. Amikor gúnyrajzokat közölnek a prófétáról, akkor őt identitásában támadják. Egy igazi „iszlám történelemkönyv” a Próféta megjelenésével kezdődik, előtte nincs semmi, ami érdemleges.