Szombaton több külföldi lap is nagy terjedelemben foglalkozott a magyar választási kampánnyal és a megméretés várható kimenetelével.

Németországban a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), a baloldali Frankfurter Rundschau és a liberális Süddeutsche Zeitung a nyomtatott kiadásában, a Handelsblatt című üzleti lap pedig az online kiadásában közölt cikket a választások előtti belpolitikai helyzetről, amellyel a Duetschlandfunk országos közszolgálati rádió is foglalkozott egy összeállításban.

Eltérő utak Közép-Európában címmel a FAZ vezércikkében Karl-Peter Schwarz a szlovákiai és a magyarországi belpolitikai helyzetet elemezve kiemelte, hogy a kormánypárt mindkét országban a nemzeti és társadalmi érdekek védelmét hangsúlyozza az EU-val és a külföldi befektetők profitéhségével szemben, a politikai ellenfeleket pedig azzal vádolja, hogy a cserbenhagyták a gyenge társadalmi rétegeket és a nemzetet "kiszolgáltatták a globális kaszinókapitalizmusnak". A moszkvai vezetéshez fűződő kapcsolatokat vizsgálva a szerző úgy véli, már-már Közép-Európa „részleges putyinizálódásáról” lehet beszélni, hiszen Szlovákiában és Magyarországon is részben hatályon kívül helyezték a kölcsönös ellenőrzésnek a parlamentáris demokráciára jellemző rendszerét.

A Frankfurter Rundschau Veszélyben a demokrácia címmel úgy véli, hogy Orbán Viktor a választáson „nem utolsósorban azért győz majd egyértelműen, mert korlátozta a sajtószabadságot, és a saját javára módosította a választójogot". A szerző, Ulrich Krökel kiemeli, legfőbb ideje, hogy az EU a belső „hadszínterek" felé forduljon, mert nem csak Orbánról van szó, hanem arról is, hogy a francia Nemzeti Front után a Jobbik képében egy új rasszista, nyíltan antiszemita párt ér el nyugtalanító választási sikert.

A Süddeutsche Zeitung Egy új típusú populista címmel közölte Cathrin Kahlweit elemzését, amely szerint Orbán Viktor és Alexander Vuvic szerb kormányfő a populista politikusok új típusát képviselik. Ideológiájuk szerint a nép homogén, akarata pedig a közjóra irányul és csupán egy hiteles képviselőre van szüksége, aki ezt az akaratot érvényesíti. Ebben az ideológiában politikailag csak az lehet legitim, ami illik az erkölcsi elképzelésekhez, a karizmatikus vezető pedig az a férfi, aki tudja, hogy mire van szüksége a népnek, és akinek más véleménye van, az nem is tartozik a néphez.

A Handelsblatt az online kiadásában közölte Hans-Peter Seibenhaar összeállítását A ragadozó címmel. A szerző úgy vélte, Orbán a nacionalizmus és az antikapitalizmus révén már a vasárnapi választások előtt biztosította hatalmát, és a választáson már csak az a kérdés, hogy kétharmados győzelmet szerez-e. Elemzők és vállalatvezetők véleményét idézve egyebek között kifejtette, hogy Orbán sokoldalú gazdaságpolitikát folytat, hiszen az antikapitalizmus képviselője mellett a piacgazdaság barátjának is mutatkozik, ha ez használ neki.

A Deutschlandfunk Biztosnak számít Orbán Viktor második hivatali periódusa címmel közölt összeállítást, úgy vélve, hogy a kormányfő a 2010-ben szerzett kétharmados többség révén egy nacionalista, és a hatalom megtartását célzó alkotmányt fogadtatott el, amely „a cenzúrával határos" médiaszabályokat rögzít és szűkíteti az alkotmánybíróság jogköreit.

Eközben kritikus hangvételű szerkesztőségi cikket közöl Orbán politikájáról a Guardian. A vezető brit baloldali lap szombati kiadásában megjelent írás szerint Orbán felemelkedése súlyos kérdéseket vet fel a Magyarország által a hidegháború vége óta bejárt politikai pályával kapcsolatban. Ahol jelentős pártoknak kellene váltaniuk egymást a hatalomban, ott egy párt van, amely láthatólag évekre beásta magát, és az egyetlen tényleg erőteljes ellenzéket a szélsőjobb jelenti. A Guardian szerint jóllehet a választás nem előre lejátszott, nagyon kevesen gondolják Magyarországon és külföldön egyaránt, hogy tisztességes lenne.

„Az ellentmondást nem tűrő kormányfő”  nagy valószínűséggel a harmadik ciklusát fogja megkezdeni a vasárnapi választások után" - írja Orbánról a Wirtschaftsblatt című osztrák gazdasági lap. Az Orbán Viktor nem visel el vereséget című cikk szerzője kiemeli, hogy a 2010-es választási siker Orbán számára személyes győzelem volt, de az ekkor tartott populista választási beszédének ígéretei hamar köddé váltak. „Magyarország mély gazdasági- és pénzügyi válságba került, leértékelődött a forint, az árak és a kamatok az egekbe emelkedtek. A remek gazdasági adatokat, amellyel gyakran büszkélkedik, szintén a kétes eredetű trükköknek köszönheti" - véli a szerző.

Orbán nagyon jól tudja, hogy kik az ő választói – hangzik a  Wirtschaftsblatt másik cikke. Nem a külföldi befektetők, hanem az átlagember, akit Orbán az elmúlt négy évben nemcsak kímélt, hanem "nemzeti nagyságokba" emelt. A szerző kiemeli: Orbán a tulajdonképpeni problémát azonban nem megoldotta, hanem elhallgatta: a külföldi vállalatokra kivetett különadó, az országban uralkodó hangulat mind hozzájárult ahhoz, hogy a befektetők elhagyják az országot. Magyarország pozitív teljesítménye nem az ország gazdasági erejében rejlik, hanem a gyengülő forintban.

A külföldi kritika még inkább erősebbé teszi Orbán Viktort – ezzel a címmel közölt kommentárt a Die Presse című konzervatív osztrák lap.  „Orbán ahhoz az új politikus kategóriához tartozik, amelyhez Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök" - jegyzi meg a lap. Az ellenszél azonban itthon inkább megerősítette, mintsem gyengítette Orbán pozícióját. „Orbán politikája abból táplálkozik, hogy konfrontálódni hagyja a belső és a külső ellenzéket" - véli a lap.

A Die Presse Baloldal az összeomlás előtt címmel még egy írást közöl, középpontban az ellenzékről, amely  számára – állapítja meg Bognár Péter, a lap tudósítója – a friss  felmérések semmi jót nem jósolnak. Nem zárható kis az sem, hogy az utolsó pillanatban a nemzeti radikális Jobbik megelőzi a baloldalt. Jóllehet az együttes baloldal nagy lendülettel vetette be magát a választási küzdelembe, minden elromlott, ami elromolhatott – összegez a szerző, aki beszámol a Simon Gábor volt MSZP-s képviselő elleni büntetőeljárásról. A lap gazdasági értékelő cikke szerint az osztrák vállalatok igencsak szenvedtek az Orbán-kormány alatt. (…) A nagy veszteségek ellenére az Erste Bank Magyarországon maradt, a BAWAG és a Volkbank azonban levonta a következtetéseket, és kivonult –  olvasható a Die Presse másik cikkében. Az országban maradt vállalatok megpróbálják menteni, ami menthető. „Reméljük, hogy a magyar kormány olyan feltételeket teremt, amely hozzájárul a befektetői bizalomhoz, és a befektetők visszatérése stabil gazdasági adatokat eredményez majd" - idézte az Erste Bank álláspontját a lap.