Valóban bealkonyult a papíralapú lapoknak? – kérdeztem Dalibor Balsínektől. A negyvenhárom éves, népszerű prágai publicista főszerkesztőként már több hetilap élén állt, lapmenedzserként is dolgozott. Legutóbb a Lidové novinyban egyszerre töltötte be mindkét tisztséget. Másfél éve önként távozott a szerkesztőségből.
Úgy véli: – A digitális forradalom idejét éljük, és ez a papíralapú lapok helyzetét alapjaiban rengette meg. Amit leginkább a hatalmas apparátussal, saját nyomdával, az újságokat és más kiadványokat szállító kamionflottával rendelkező médiabirodalmak éreznek, a példányszámaik megállíthatatlannak tűnő, szüntelen csökkenése, valamint az elapadó reklámbevételeik miatt. A nyugati tulajdonosok szinte kivétel nélkül kivonultak már Csehországból és Szlovákiából is, miután sikerült jó áron eladniuk itteni portfólióikat.
Ezután kezdett mindkét országban hazai oligarchák kezébe kerülni a sajtó.
Szlovákiában a magyarországi vállalkozásairól is ismert Penta befektetőcsoport nyomul a médiapiacon. – Az itteni kiadóknak tőkeerős befektetőre és a jelenleginél sokkal kreatívabb menedzselésre, aktívabb lap- és reklámértékesítésre van szüksége. Ezt az anyagi és szakmai hátteret biztosítja a cégünk, amely így még közelebb kerül jelenlegi és potenciális ügyfeleihez – nyilatkozta Martin Danko, a Penta szóvivője. Egyelőre azonban egyetlen új cseh vagy szlovák laptulajdonosnak sem sikerült megállítani a példányszámok további csökkenését, holott például a Mladá fronta Dnes élén tavaly három főszerkesztő cserélődött.
Veszteségeiket egyre több internetes tartalom fizetőssé tételével igyekeznek csökkenteni. – Az olvasóknak hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy semmi sincs ingyen, ezért az online hozzáférés sem lehet kivétel – érvelt több kollégájához hasonlóan Frantisek Nachtigall, a Mladá fronta Dnes jelenlegi vezetője. Csehországban a napilapok aznapi cikkeihez már csak pénzért lehet hozzájutni. Egy digitalizált lapszámért a napilapok 11 (hétvégeken 16) koronát kérnek, a havi online előfizetés pedig 240 korona körüli.
Szlovákiában már 2011-ben elindították a Piano programot, amelybe a két napilap (Sme, Pravda) és több hetilap kapcsolódott be. Minden szerkesztőség önmaga dönthette el, hogy milyen tartalmakat tesznek fizetőssé. Legtöbben a kommentárokat és a belföldi riportokat választották.
Mára kudarc lett a nagy reményekkel induló elképzelésekből,
mert értesüléseink szerint a lapok internetes látogatottsága csaknem 40 százalékkal csökkent. Tavaly a Pravda lépett ki, és ismét ingyenessé tette a hozzáférhetőséget. Néhány fontos, a nyomtatott újságban közölt írást viszont többórás vagy egynapos késéssel töltenek fel a világhálóra.
A többi szlovák médium viszont saját fizetős rendszert hozott létre. A pozsonyi Sme havi 3,90 euróért nyitja meg kommentárjait az interneten, havi 15,90-ért pedig a nyomtatott lap digitális kiadásához lehet hozzájutni, már éjfél körül. A szlovákiai magyar lapok és internetes portálok közül egyelőre senki sem mert belevágni a fizetős rendszerbe.
– Ezeknek a médiumoknak az anyagi helyzete a magyarországi és a hazai támogatások ellenére is eléggé ingatag. Ha netán ezernél is jóval többen pártolnának el tőlük az újítás miatt, az is végzetes lehetne számukra – érvelt megkeresésünkre Slezákné Kovács Edit, a pozsonyi Új Szó lapigazgatója.
Egyelőre egyik országban sem derült ki, hogy a fizetős megoldás kihúzza-e a slamasztikából a napilapokat. Mert a befolyt összegek, valamint az internetes reklámbevételek a főszerkesztők egybehangzó állítása szerint távolról sem fedezik az újságok kiadásának és online működtetésének költségeit.
Dalibor Balsínek úgy véli, hogy ők rátaláltak a járható ösvényre.
– Digitális világunkban az eddigiekhez képest jóval olcsóbban és rugalmasabban lehet eljutni az olvasókhoz. Egy éve tizenkét munkatársammal alapítottuk meg az Echo 24 részvénytársaságot. Ennél valamivel több külsőssel együtt elindítottuk a hírportált, majd azt az internetes oldalt, amely tőzsdei és pénzügyi hírekre fókuszál. Néhány hónapig ingyen kínáltuk anyagainkat, fél éve pedig már csak pénzért. Egyetlen üzletembertől fogadtunk el támogatást, azt is csak visszatérítendő hitelként, amelyet rövidesen törleszthetünk, mert már elértük a nullszaldót. Ennél nagyobbak a céljaink.
Szeretnénk az oligarchák által megkaparintott cseh médiumok ellensúlya, a független újságírás bástyája lenni – fejtette ki elszántan. Aztán mosolyogva tette hozzá: – A nyomtatott újság vírusától azért nem szabadultunk meg. Novembertől 39 koronáért, 56 oldalon hetilapot adunk ki, amelyben a hét legfontosabb híreit, eseményeit elemezzük, főleg érdekes háttéranyagok és interjúk révén, sokféle táblázattal, más illusztrációkkal. E kiadványunk digitális változatáért havi 79, évente pedig 699 koronát kell fizetni.
Ugyanilyen értékrenddel és törekvésekkel indult januártól a pozsonyi Denník N internetes portál és napilap (az n betű szlovákul a függetlenség, de a remény szó kezdőbetűje is), amely ugyancsak a független újságírást tűzte a zászlajára. Balog Bea, a pozsonyi Sme nemrég hivatalba lépett magyar nemzetiségű főszerkesztője jól érzékelhetően az internetes és a papíralapú kiadvány szinergikus hatásában bízik.
|
Prágai újságosstand 2009-ben egy poszterrel, amelyen a néhai elnök, Vacláv Havel egy emberi jogi dokumentumfilm-fesztivált reklámozott. Befuccsolt a százéves modell
Petr Josek / Reuters |
Beköszönő írásában kifejtette, hogy a hírversenyben az elektronikus médiumok verhetetlenek, ezért a nyomtatott újságban a legfontosabb eseményeken kívül időszerű tematikus összeállításokat, gyakorlati információkat és neves szerzők publicisztikai anyagait, irodalmi igényű portréit közlik. Naponta egy-egy közismert személyiség saját oldalt ír, illetve állít össze az általa legfontosabbnak vélt események alapján. Petr Chajda széttárja a kezét, amikor megkérdem tőle, a nyomtatott sajtó válságából milyen stratégiával lehet, egyáltalán lehetséges-e kitörni.
