A tűzközelben lévő Nick Clegg miniszterelnök-helyettes nem távolodhatott el messzire a kormány hivatalos pozíciójától. A Liberális Demokraták vezetője szerint a szigetország előtt tornyosuló legsúlyosabb probléma a sérülékeny, nehezen gyógyuló gazdaság. A főnöke által is hangoztatott „nemzeti érdekkel” kapcsolatban személyes véleményének hangot adva mégis elmondta, hogy „hosszú évek elhúzódó bizonytalansága, a szigetország európai pozíciójáról folytatott, rosszul meghatározott tárgyalások nem szolgálják azt, mert ártanak a növekedésnek és a munkahelyeknek”.

Konzervatív, különösen euroszkeptikus képviselők nagyobb lelkesedéssel fogadták Cameron mondandóját. Tetszésük nyilvánvaló volt, amikor a szokásos szerda déli parlamenti interpellációkra érkező David Cameront nagy tapssal és üdvrivalgással köszöntötték. Értelemszerűen a beszéd dominálta a kérdések-feleletek félóráját. Heves szóváltás alakult ki Cameron és az ellenzék vezére, Ed Miliband között. Mindketten igyekeztek világos igent vagy nemet kiszedni a másikból pozíciójukkal kapcsolatban. Ha egymás válaszaival elégedetlenek is voltak, a kormányfő világosan közölte, hogy ha a feltétel, az új alapokra helyezett megállapodás megvalósul, igennel fog szavazni. Miliband nem változtatott a Munkáspárt álláspontján, mely helyteleníti a népszavazást.

A Labour részletes álláspontját Douglas Alexander árnyék-külügyminiszter fejtette ki, a beszédet „üresnek”, a kijelölt „útitervet bizonytalannak” nevezve. Alexander támogatja, hogy az Európai Unióban változások menjenek végbe, de „nem látja értelmét úgy harcolni a reformokért, hogy valaki pisztolyt szegez EU partnerei fejéhez, és a repülőtér indulási csarnokában ordít az unió huszonhat más tagjával”. A Munkáspárt „elvben nem tiltakozik” a népszavazások ellen, de a skót politikus szerint a gazdasági stabilitásnak kell elsőbbséget élveznie az „in-out” népszavazással szemben.

A euroszkeptikus képviselők közül a hangadónak számító Mark Pritchard a beszédet „átgondoltnak, tartalmasnak és régen esedékesnek” minősítette, hozzátéve, hogy 2015-re a Munkáspárt is el fogja kötelezni magát egy népszavazásra, így az európai probléma a konzervatívoktól a Labourhöz helyeződik át. Boris Johnson, London népszerű főpolgármestere, akit széles körben a jövő konzervatív kormányfőjeként tartanak számon, úgy érezte, Cameron beszéde „telitalálat”, hiszen a legtöbb józanul gondolkodó ember a közös piachoz szeretne tartozni, de szívesen megszabadulna az Európai Unió „irritáló kóros kinövéseitől”. A kormányfő megteremtette az esélyt arra, hogy az Egyesült Királyság afféle „New Dealt”, új megegyezést érjen el, amely az európai kereskedelem középpontjába helyezi.

A BBC világhálós hírszolgálata idézi Nigel Farage-t, a Függetlenségi Párt (UKIP) vezetőjét. Az EU-tagságot ellenző párt nemrégiben egy Európával kapcsolatos közvélemény-kutatásban megelőzte a Konzervatív Pártot. Farage magának sajátította ki a beszédet: mint mondta, először a UKIP érvelt azzal, hogy „miközben továbbra is folytatná a kereskedelmi kapcsolatokat Európával, nem kíván a politikai unió része maradni”.

Az üzleti élet nevében John Cridland, a CBI, a brit iparkamara vezérigazgatója kijelentette: „A közös piac alapvetően fontos az Egyesült Királyság gazdasági sikere szempontjából, de az eurózóna szorosabb szövetsége nem nekünk való. A kormányfő helyesen azonosította a tagság előnyeit egy megreformált Európai Unióban, és a kamara szorosan együtt fog működni a kormánnyal a legelőnyösebb megállapodás érdekében”. A kereskedelmi kamara első embere úgy gondolja, Európa végre felébred arra, hogy a brit kormányfőt komolyan kell venni, mert akár fel is állhat az asztaltól. A tárgyalási-népszavazási folyamatot viszont le kellene rövidíteni, vélte John Longworth.