'Csak fokozódni fognak a szlovák támadások'
– Nyilatkozataiban a szlovák miniszterelnök mostanában rendszeresen összemossa a Fideszt és a Jobbikot, „nagymagyar, soviniszta pártnak titulálja Önöket, és csúnya, konfliktusos éveket jósol a kétoldalú kapcsolatokban a Fidesz kormányra kerülése után. Ugyanerre készül a Fidesz is?
– Minderről én azt gondolom, hogy a szlovák politika az elmúlt három és fél esztendőben méretes hungarofóbiát fejlesztett ki önmagában és a szlovák társadalomban egyaránt. Északi szomszédunkkal voltak vitáink a Dzurinda-kabinet idején is, de akkor bármilyen élessé is váltak olykor az összeütközések – az alapvető emberi jogi és jogállami normákat egyik oldalon sem vonták kétségbe. Mára viszont az említett normákat veszi semmibe Pozsony, és Ficóék kormányzati szintre emelték a magyarellenességet. E folyamatnak több fontos állomása volt a Malina Hedvig-ügytől és a Benes-dekrétumok megerősítésétől kezdve. Napjainkban pedig a szlovák nyelvtörvény mutatja a kialakult helyzet minőségét.
– Miben látja a bajok okait?
– A mostani történések hátterében alapvetően pártpolitikai megfontolásokat érzékelek. Az a fajta hatalmi koncentráció, amelyi Fico pártjában, a Smerben kialakult, már most jelentős, ám a jelek szerint a szlovák miniszterelnök még mindig nem érzi elégségesnek. Ezért úgy kívánja fokozni, hogy a Smer integrálja magába a szélsőséges politikai alakzatokat, főleg a Slota-féle pártot. Fico alighanem abból indul ki, számára már túl nagy tehertétellé vált a Slotával való együttműködés, ami komoly problémákat okoz számára a nemzetközi kapcsolatokban. Valószínűleg úgy érzékeli, politikáját hatékonyabban tudná a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt nélkül tovább vinni. Részéről mindez talán puszta hatalmi racionalitás – persze ez még nem tesz elfogadhatóvá az emberi jogokat és jogállamiságot semmibe vevő politikát.
– Magyarország nem sokat tudott ez ellen tenni, de eszközei se nagyon voltak.
– A magyar pártok között mintaszerű együttműködés alakult ki az elmúlt időszakban Szlovákiával kapcsolatban. Az Országgyűlésben közös állásfoglalás is született ez ügyben. Szerintem ezeket az erőfeszítéseket siklatta ki a tavaly szeptemberi szécsényi Bajnai–Fico-találkozó, aminek a mai napig nem értjük a logikáját. Úgy látom, e találkozó a legnagyobb külpolitikai és nemzetpolitikai baklövése volt a Bajnai-kormánynak. Az kell mondanom, hogy Szlovákiát illetően még Gyurcsány Ferenc is karakteresebben és eredményesebben lépett fel Ficóval szemben. Szécsényben Bajnait nemcsak leiskolázta Fico, hanem a magyar politika hitelességét is aláásta, hiszen akkortájt már jelentős nemzetközi tiltakozás volt kibontakozóban a szlovák nyelvtörvény miatt. E nyomásgyakorló tiltakozás vitorlájából azonban Bajnai lényegében kifogta a szelet, és azóta sem sikerült a korábbi szintre emelnünk e szolidaritást és megértést.
– Mi hiányzik ehhez?
– Nem lesz más út, mint a belső akcióegység helyreállítása és az ügy nemzetköziesítése. Ehhez talán jó apropót kínál az Európai Bizottság nemzetközi jogi szolgálatának dokumentuma a szlovák nyelvtörvényről. Ez adhat kapaszkodót számunkra , hogy akár az EU kereti között, akár az Európa Tanácsban folytatható legyen a nyomásgyakorlás Pozsonyra. Nagyon elhibázott dolog lenne, ha a magyar diplomácia leragadna az EBESZ kisebbségi főbiztosánál.
– Ön tehát főleg a nyomásgyakorlásban bízik.
– Semmiben sem sikerült előrelépni az elmúlt időszakban, semmiben sem sikerült rugalmasságra késztetni Pozsonyt. Azok a fóbiás támadások, amelyeknek most tanúi vagyunk, a jelek szerint nem enyhülni, hanem fokozódni fognak a szlovákiai választások közeledtével. Akkor viszont az a helyes álláspont, hogy Magyarország, miként eddig is, ezután is felveszi a kesztyűt.
– Ezek szerint viszont valahol mégiscsak jól kalkulál Fico, amikor azt prognosztizálja, hogy Szlovákiának növekvő gondjai lesznek egy Fidesz-kormánnyal. A Fidesz szintén arra készül, hogy neki is gondjai lesznek Ficóval?
– Mivel e gondok már megvannak, adott esetben nem egy Fidesz-kormányról van szó, hanem egy olyan pozsonyi magyarellenes kurzusról, amely nemcsak nekünk árt, hanem az ott élő félmillió magyarnak is – megfélemlíti és frusztrálja őket.
– És mi ebben a szomorú folyamatban olyan tiszták vagyunk, mint a ma született bárány?
– Természetesen nekünk is megvan a magunk terhe. A szélsőséges megnyilvánulások, hangozzanak el ezek a Jobbik részéről az Európai Parlamentben, vagy jelenjenek meg zászlóégetés formájában a budapesti szlovák nagykövetség előtt, vagy netán „tótozás” formájában különféle rendezvényeken nyilván sokat ártanak. Mert gyengítik az a széles körű felháborodást, amit a felvidéki magyarság helyzete kapcsán tapasztalunk. Sőt, hitelteleníti a nemzetközi fellépésünket is. Ha nem sikerül visszaszorítanunk a szélsőséges megnyilvánulásokat, akkor valójában komoly támogatást nyújtunk a radikalizálódó és hungarofób szlovák politikának.
– A „kesztyűfelvételen” és a szélsőségesek visszaszorításán kívül mit tehet még Magyarország?
– Mi a párbeszéd hívei vagyunk. Ezért is éreztem fontosnak, hogy a közelmúltban találkoztam a szlovák külügyminiszterrel. A dialógus fórumait és lehetőségeit a magyar politikának tudatosan kell keresnie a civil szervezetek, az önkormányzatok és a pártok között is. Én egyébként sem konfrontációról beszélnék, hanem a nemzeti érdek képviseletéről. Ez nyilván súrlódásokkal, vitákkal jár, de semmiképp se nevezném konfrontatív politikai stratégiának. Inkább egy karakteres nemzeti érdekérvényesítésnek. A viták semmiképp sem alakulhatnak át totális politikai konfrontációvá, erre vigyázni kell. Szerintem egyébként a szlovák választások után megváltozott klímával lehet majd számolni, mert a a mostani pozsonyi kampányok mögött alapvetően választási megfontolások húzódnak meg. Ez lecsenghet. Annál is inkább, mert Magyarországon nem kampánytéma Szlovákia. A mindenkori szlovák miniszterelnökkel a mindenkori magyar kormánynak meg kell találnia az együttműködés lehetőségeit.
– A nyelvtörvény ügyében is?
– A nyelvtörvény megkerülhetetlen, nem söpörhető a szőnyeg alá. Nem lehet úgy konszolidálni a kapcsolatokat, hogy itt nem lelünk valamilyen megoldást a nemzetközi szervezetek segítségével. Bízom a megoldásban.
– Egy Fidesz-kormánytól nemcsak Szlovákiában, hanem a térség némelyik más országaiban is tartanak. Adott esetben összeállhatnak a szomszédok egyfajta „kisantanttá”?
– A szomszédos országokban eltérő megközelítések tapasztalhatók az ott élő magyar közösségekkel kapcsolatban. Nekünk is differenciáltan kell kezelnünk a szomszédokat. Nem tartok egy „kisantant” kialakulásától, annál a nézet- és érdekkülönbségek sokkal pregnánsabbak. Mi pedig intenzív térségpolitikára törekszünk és ez az együttműködést tűzi célul.
