Lothar de Maiziere erről a Passauer Neue Presse hétfői számában nyilatkozott. Mint kifejtette, a Német Demokratikus Köztársaságot nem lehetett ugyan jogállamnak minősíteni, de a jogtipró állam elnevezés sem illett rá. Egy ilyen minősítésből ugyanis arra lehetne következtetni, hogy mindaz, ami az NDK-ban a jog nevében történt, jogtiprás volt - érvelt.

A 70 éves egykori politikus szerint a keletnémet állam megítélése szempontjából a tulajdonképpeni problémát nem a büntetőjog, a bűncselekmények hivatalból történő üldözése, hanem a politikai büntetőjog léte és a közigazgatási igazságszolgáltatás hiánya képezi. De Maiziere - akinek unokatestvére, az 56 éves Thomas a Merkel-kormányban a belügyminiszteri tárca élén áll - abból az alkalomból nyilatkozott, hogy az NDK parlamentje (a Népi Kamara) húsz évvel ezelőtt szavazta meg a két német állam egyesülését, a keleti tartományok csatlakozását az NSZK-hoz.

A „jogtipró állam” kifejezés emlegetése rendre vitákat kavar még ma is. Legutóbb tavasszal kérte ki magának Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány (amúgy nyugatról "importált") szociáldemokrata miniszterelnöke ezt a szóhasználatot. Erwin Sellering egy májusi interjúban óva intett „az NDK totális elítélésétől, attól a történelemszemlélettől, amely szerint a volt kommunista államban minden fekete, a szövetségi köztársaságban minden fehér lett volna”. Egyben rámutatott: a hajdani NDK bölcsődei és óvodai rendszere, oktatás- és egészségügye – legalábbis azoknak legtöbb eleme – átvételre érdemes lenne. Az NDK-t jogtipró államnak tartók sorába tartozik viszont Angela Merkel. A szövetségi kancellár tavaly novemberben egy francia újságnak nyilatkozva kifejtette: – Az NDK nem volt jogállam.... Nem volt szólásszabadság, és nem voltak szabad választások. Ugyanakkor nem volt minden fehér és fekete. Boldog voltam, és nem akarom az ott leélt 35 évet csak úgy kidobni az életemből.

Megszólalt a napokban a két német állam egyesülési szerződését kidolgozó - és azt 1990. augusztus 31-én aláíró - keletnémet politikus is. Günther Krause a Welt am Sonntagnak nyilatkozva elmondta: a tárgyalások kezdetén azzal lepte meg a nyugati partnereket, hogy egyszerűen Németországot (Deutschland) javasolta az újraegyesített állam neveként. A keleti delegáció ezzel azt kívánta jelezni, hogy új korszak kezdődik, elvégre az egyesülés nyomán, október 3-val az NSZK is más lett, mint korábban volt. – Sajnos ezt az elképzelésünket Nyugaton nem értették meg" - fogalmazott Krause.