Két kérdésre kell válaszolniuk a résztvevőknek: akarják-e, hogy Katalónia állam legyen? És akarják-e, hogy független állam legyen? A két kérdést az indokolja, hogy a függetlenségpárti négy politikai erő között ellentétek voltak arról, hogy mennyire „drasztikusan” tegyék fel a kérdést. Ha az első kérdésre igen, a másodikra nem válasz születne, akkor az azt jelentené, hogy Katalónia marad a spanyol állam keretein belül, de az eddieknél több autonóm jogot követelve.

Katalán függetlenségpárti tüntetők Barcelonában 2012 szeptemberében

A spanyol kormány azonnal reagált: ők viszont „garantálják”, hogy nem lesz népszavazás, üzente vészjóslóan Alberto Ruiz-Gallardón igazságügyminiszter Barcelonának. A spanyol alkotmány ugyanis nem enged ilyesmit, az ország területi egysége szent és sérthetetlen. A madridi parlamentben egymással folyamatosan civakodó Néppárt (PP) és a szocialista ellenzék (PSOE) most váratlanul egymásra talált, és együttes erővel lépett fel a népszavazás ellen. Alfredo Pérez Rubalcaba szocialista pártvezető szerint a katalán kormány zsákutcába manőverezi saját állampolgárait. A szocialisták ehelyett inkább a meglévő, autonóm tartományi berendezkedést módosítanák. A kormányzó Néppárt (PP) frakcióvezetője ennél jóval keményebb hangot ütött meg: a katalán kormányfő az állam képviselője Katalóniában, és az a feladata, hogy betartassa a törvényeket. A felvetése teljes felelőtlenség – fogalmazott. Korábban akadt olyan politikus is, aki tankok bevetésével riogatott.

Artur Más katalán kormányfő azonban úgy látja, hogy az „utca” vele van. Az elmúlt évek súlyos spanyolországi recessziója, a megszorító intézkedések csak fokozták a katalánok elégedetlenségét, és ezt Masnak sikerült Madrid ellen fordítania. Tavaly egymillió ember vonult az utcára független Katalóniát követelve. Az ország össztermelésének egyötödét előállító, gazdag tartomány évek óta nehezményezi, hogy túl sokat fizet be a közös spanyol kasszába, hogy ezzel a „lusta délieket” támogassa. Most rájuk is nehezebb idők járnak, magas a munkanélküliség, recesszióban a gazdaság, a nagyvonalúságot már nem engedhetik meg maguknak. De nem csak anyagi okok szólnak a függetlenség mellett: a francói elnyomás óta eltelt évtizedekben újjáéledt a katalán kultúra, könyvkiadás, nyelvtanítás, egyre erősebb a nemzeti öntudat.

A csütörtöki történelmi bejelentés előtt is már épp elég puskaporos volt a hangulat Barcelonában, ahol „Spanyolország Katalónia ellen” címmel kezdődött nagyszabású történészkonferencia. A szimpóziumot a spanyol pártok bojkottálták, mert szerintük már a cím is rosszindulatú és tendenciózus. Veszélyesnek tartják a két nép egymás ellen hangolását, különösen, ha ebben történészek is részt vesznek, akik így vagy úgy eltorzítják a múltat, vélekedtek. A katalánok szerint viszont a két nép viszonya igazán megér egy komolyabb elemzést. Évekig próbáltak részt venni egy közös nemzet létrehozásában, de ha ez nem sikerült, azért a többségi nemzet (vagyis az intoleráns spanyolok) a fő felelősök – idézte az El País Josep Fontana katalán történészt.

A spanyol napilap megbízásából készült Metroscopia felmérés november elején egyébként arra az eredményre jutott, hogy a katalánok elsöprő többsége támogatná a függetlenséget, ha a kérdés úgy merülne fel: spanyol tartomány vagy önálló állam szeretnének-e lenni? Ám ha van harmadik lehetőség is – az autonóm keretek szélesítése, még több jog –, akkor megfontolnák a maradást. Az Európai Unió óvatos jelzése, hogy egy független Katalónia kikerülne az unióból is, és újból kellene jelentkeznie, némiképp visszavetette a lelkesedést.