– A külügyminiszter adta be annak idején a tagsági kérelmet, természetes tehát, hogy én nyújtsam be a visszavonásról szóló törvényjavaslatot is – jelentette be az izlandi köztévében Gunnar Bragi Sveinsson, a külügyi tárca irányítója. Még a korábbi ígéretét is felülvizsgálta a tavaly kormányra került két euroszkeptikus mozgalom, a centrista Haladó Párt és a jobbközép Függetlenségi Párt. Úgy döntöttek, hogy nem írnak ki népszavazást a csatlakozás „eltemetéséről”.

Elhalasztották azonban a javaslatról szóló parlamenti vitát, amikor tüntetni kezdtek hétfőn a reykjavíki törvényhozás előtt; a tiltakozás kedden és szerdán is folytatódott. A legújabb felmérés szerint a polgárok 68 százaléka gondolja úgy, hogy illene referendumot tartani az EU-felvételi tárgyalások esetleges leállításáról. Más kérdés, hogy – mint a közvélemény-kutatásokból kiderül – egy népszavazáson hasonló arányban voksolnának a belépés ellen.

Fordulatokban gazdag a 330 ezer fős szigetország és az Európai Unió kapcsolata. Bár az izlandiaknak évtizedeken át eszük ágában sem volt belépni az EU-ba, a pénzügyi válság és a bankrendszer összeomlása ráébresztette őket, hogy az unió „védőernyője” alatt kevésbé lennének sebezhetők. Az előző, balközép kormánykoalíció így 2009-ben beadta a tagsági kérelmet, és el is indultak 2010-ben a csatlakozási tárgyalások, csakhogy ezeket tavaly nyáron felfüggesztette a jelenlegi koalíció.

– Biztos vagyok benne, hogy jobban meg tudjuk védeni az érdekeinket az EU-n kívül. Addig nem folytatjuk a tárgyalásokat, amíg népszavazást nem rendezünk – nyilatkozott lapunknak még a felfüggesztés után az izlandi külügyminiszter. Gunnar Bragi Sveinsson arról is beszélt, hogy Izlandnak nem érdeke belépni az unióba, főként nem most, hogy az EU válságban van.

Noha a népszavazás ötletéről azóta nagyvonalúan megfeledkezett a reykjavíki kormány, az üzenet ma is ugyanaz: az izlandi gazdaság talpra állt, és már beindult a növekedés. Ugyanezzel nem sok uniós tagállam büszkélkedhet. Sőt – érvelnek a tagság ellenzői – kimondottan segített, hogy Izlandnak önálló valutája van (korona), amelynek leértékelésével még könnyebben ki tudott mászni a recesszióból.

Így lett a csatlakozási „sétagaloppból” az EU-bővítés látványos kudarca. A gazdaságilag fejlett Izland már része az Európai Gazdasági Térségnek, a legtöbb területen ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az unióban. Egy időben még az is elterjedt, hogy a szigetországot soron kívül felveszik az unióba: brüsszeli illetékeseknek úgy kellett elmagyarázniuk, hogy a tárgyalási folyamatot azért végig kell csinálni. Jól is haladtak a megbeszélések, valóságos hideg zuhanyként hatott tehát az EU-ban, amikor Reykjavík hivatalosan a felfüggesztést kérte.

A vita most is a népszavazás megrendezéséről, nem pedig a csatlakozás szükségességéről folyik. Az izlandiak többsége nehezen tudja elképzelni, mit nyerne az EU-tagsággal. Az ország több szempontból is külön áll Európától: a kontinenstől egy óceán választja el, és sajátos a természeti erőforrásokra épülő gazdasága is. Nemcsak az óriási halmennyiség nyújt biztos megélhetést, de a föld alatt megbúvó forróvíz-készletek is olcsóbbá teszik az életet. Sem a kormány, sem a közvélemény nem szeretné, ha a halászatot Brüsszel ellenőrizné – és ez egyhamar nem is történik meg.