Felfelé buktatja magát Fico
De vajon miért akar a népszerűségi listákat toronymagasan vezető, mindössze 49 éves Fico államfő lenni? Az ellenzéki politikusok szerint azért, mert már fuldoklik a korrupciós mocsárban, és szabadulni akar a Smer–SD pártot is behálózó polip csápjaitól: a gazdasági érdekcsoportok egyre nagyobb befolyásától, amelyeknek a módszereiről sokat tud, hiszen ő is szerepel a szlovákiai oligarchák, valamint a vezető politikusok egyezkedéseit leleplező Gorilla-dossziéban. Ennek legfontosabb részeit tavaly Tom Nicholson kanadai származású oknyomozó újságíró tárta az olvasók elé.
Marián Lesko szlovák politikai elemző szerint viszont Fico – volt cseh kollégájához, Milos Zemanhoz hasonlóan – azon mesterkedik majd, hogy a parlamenti demokráciát gyengítve, legalább félelnöki rendszert vezessen be. – A közvetlenül megválasztott államfőt nagyobb jogkörök illetnék meg, mint a parlamenti alku révén tisztséghez jutott elődeit – nyilatkozta Fico. Igaz, tette hozzá sajnálkozva, ehhez az alkotmány módosítására lenne szükség, amihez még nincs meg a minősített többség. Ezért ha megválasztják, akkor egyelőre főleg a társadalmi béke megőrzésére és a három közjogi méltóság közti együttműködés megerősítésére törekszik majd. „Hiába hablatyolnak politikai vetélytársaim a kormányhatalommal szembeni fékek és ellensúlyok fontosságáról, valójában sokat ártana a hazánknak, ha az államfő, a házelnök és a miniszterelnök másfele húzna”. Amúgy Fico biztos a győzelmében, s abban is, hogy nélküle sem omlik össze pártja, a Smer–SD. Bizalmasai, főleg a kormányfői posztra legesélyesebb Robert Kalinák jelenlegi belügyminiszter, valamint Pavol Paska házelnök szorosan tartják majd a gyeplőt, amelyet azért ő sem enged ki teljesen a kezéből.
Mindenesetre tizenhárom jobboldali, illetve független elnökjelölt igyekszik megakadályozni forgatókönyvének valóra válását. Az eddigi felmérések szerint kevés eséllyel, hiszen a támogatottsága még mindig 40 százalék körüli.
Ficóról leperegnek a vádak. Hiába szembesítette az ellenzék a minap újabb bizonyítékokkal, a kormányfő továbbra is makacsul hajtogatja: előző, koalíciós kormánya miniszterelnökeként nem tudott arról az előnytelen ügyletről, amelynek révén 2008 őszén a szlovák környezetvédelmi tárca áron alul adta el egy ismeretlen garázscégnek 15 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának jogát. Mára viszont egyértelműnek tűnik, hogy kellő időben, több forrásból is értesült a készülő bizniszről, mégsem állította le, csupán az illetékes tárcavezetőt menesztette. Kiderült, hogy azért cselekedett így, mert a 47 millió eurós hasznot nemcsak a parlamentből időközben kibukott Szlovák Nemzeti Párt (az ő jelöltjük volt a bukott környezetvédelmi miniszter), hanem a jelenlegi kormányerő holdudvarához tartozó vállalkozók markolták fel. A kormányfő pókerarccal hallgatta végig a vezérszónokot, majd magából kikelve harsogta, hogy ezt a legújabb politikai cirkuszt az ellenzékiek csak azért rendezték, hogy elnökké választásának esélyeit rontsák. Ezután halaszthatatlan kötelességeire hivatkozva elviharzott. Tudta, hogy az általa vezetett Smer–SD kényelmes parlamenti többségének köszönhetően az ellenzék úgysem talál rajta fogást. A folytatásban a kormánypártiak még több tucat további korrupciógyanús ügyet tártak a nyilvánosság elé.
