Először több szakszervezet (köztük a Szolidaritás kereskedelmi ágazata) és katolikus szervezet kezdeményezett aláírásgyűjtést az ügy érdekében. Hosszabb idő alatt 113 ezer aláírást gyűjtöttek össze a 38 milliós országban. Az érvek szerint a vasárnap a hitélet, a család és a pihenés napja kell hogy legyen, nincs értelme tehát a bevásárlási hajszának. Ráadásul – állították – a vasárnapi munkakötelezettség súlyos helyzetbe hozza a kereskedelmi dolgozókat.

A társadalmi kezdeményezéssel párhuzamosan képviselői javaslat is született: ellenzéki és kormánypárti katolikus képviselők úgy akarják módosítani a munka törvénykönyvét, hogy az írja elő a boltok vasárnapi bezárását. (Ez a jelenség Lengyelországban sem érinti az üzletek többségét. Elsősorban a hipermarketek és a bevásárlóközpontokban lévő üzletek várják a vásárlókat vasárnap.) A törvényjavaslat szerzői azt írták, hogy „a tilalom új minőséget hoz azon családok életébe, amelyek a reklámok hatására a felesleges dolgok vásárlásának rabjai voltak”. A tervezet szerzői úgy vélik, hogy a megálmodott vasárnapi plázazárás „új életet lehel majd a városközpontokba, sétaterekre és parkokba, ahonnan jelenleg a városkörnyéki bevásárlóközpontok szívják el a hétvégén a népességet”.

Nem tartanak a képviselők a munkanélküliségtől: ezt azzal indokolják, hogy a válság miatt már amúgy is nyomott a foglalkoztatás a kereskedelemben. Ráadásul – érvelnek – a változtatás segíti majd a kis családi kereskedéseket, amelyek amúgy sem tudnak versenyezni a plázákkal.

A fogyasztók nagy többsége a vasárnapi nyitva tartásra szavaz, és a boltosok sem egységesek. Felhívtam lengyel ismerősömet: mi a családjuk véleménye a dologról? Katarzyna W., aki nyugdíjas, azt mondta, hogy ő szívből gyűlöli a plázákat. Amikor azonban nagyobb bevásárlásra készül a család, bútort vagy háztartási gépet vesznek, és ehhez a még dolgozó férjére, fiára vagy a menyére is szükség van, akkor e vásárlásra nem marad, csak a vasárnap. Hozzátette, hogy a fia családja ezekre a napokra teszi a heti bevásárlásokat, a gyermek ruhatárának a felújítását is. Közbevetettem, hogy Németországban képesek megoldani az emberek a beszerzéseket a hétköznapokon. Erre azt mondta: a keletnémetek nagy előszeretettel járnak át vásárolni a határ menti lengyel plázákba. Mivel ők Wroclawban élnek, sokszor maguk is találkoznak ilyen hétvégi határátlépőkkel.

A 403 lengyel bevásárlóközpontban 400 ezernél többen dolgoznak. A plázákat tömörítő érdekképviselet vezérigazgatója, Anna Szmeja-Kroplewska a PAP hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy közülük negyvenezernek az állása kerülne veszélybe egy ilyen törvény miatt. „Elsősorban fiatalok, 25–55 év közötti nők, továbbtanulók veszítenék el a munkájukat. Ezek olyan társadalmi csoportok, amelyek nagyon nehezen találnának másik munkát.” Hasonló érvekkel álltak elő az ágazati dolgozókat képviselő nagyobb szakszervezetek. A hipermarketeket, szupermarketeket és diszkontokat tömörítő érdekképviselet legalább 25 ezer, de akár 65 ezer munkahely elvesztését is lehetségesnek tartja.

Ezek a szervezetek ellenzik a krakkói városi önkormányzat kezdeményezését is. Az egykori királyi főváros konzultációt folytat arról az ötletről, hogy vasárnap csak déli 12 óráig lehessenek nyitva a boltok. Egyelőre nem döntöttek; megnéztem néhány krakkói pláza, hipermarket honlapját, vasárnap is 22 óráig tartanak nyitva.

Donald Tusk miniszterelnök, amikor tavaly felbukkant ez az egyházi-politikai ötlet, kijelentette: nem jó, ha válság idején fogják vissza a gazdasági tevékenységet. A héten a kormány állást foglalt: nem támogatja a törvénymódosítást. Számításaik szerint 11 ezer munkahelyet veszélyeztetne a vasárnapi plázazárás nemcsak a boltokban, hipermarketekben, de az azokat kiszolgáló cégeknél is.

Szinte ezzel egy időben szót kért a katolikus egyház is. Henryk Tomasik radomi püspök levelet intézett híveihez, amelyben mindenkinek felhívta a figyelmét, hogy a vasárnap a pihenés ideje. Egyben támogatta a radomi önkormányzat ötletét, hogy – Krakkóhoz hasonlóan – vasárnap délben legyen vége a kereskedésnek.