– Ha Oroszország katonailag „megveti a lábát” Cipruson, ezzel hitelt ad azoknak a bejelentéseknek, hogy állandó katonai jelenlétet szeretne kialakítani a Földközi-tenger térségében – válaszolta a Népszabadság érdeklődésére Margarete Klein, a Német Külügyi és Biztonságpolitikai Intézet (SWP) kutatója. Ez égetően fontossá vált, miután a szíriai polgárháború bizonytalanná tette az egyetlen földközi-tengeri orosz haditengerészeti bázis, a szíriai Tartus kikötőjének jövőjét.

Az oroszok nemcsak a nyugat-ciprusi Pafosz légibázisára, hanem Limasszol kikötőjére is szemet vetettek. – Moszkva most katonai alternatívákat keres. A következő lépés minden bizonnyal az lesz, hogy megállapodást köt az orosz hadihajók beengedéséről a limasszoli kikötőbe – mondta lapunknak Rem Korteweg, az Európai Reformközpont (CER) londoni kutatóintézet szakértője.

Nem meglepő, hogy az oroszok éppen a nicosiai kormánynál próbálkoznak. – Az összes EU-tagállam közül Ciprus ápolja a legszorosabb politikai és gazdasági kapcsolatot Oroszországgal – magyarázta James Ker-Lindsay, a London School of Economics kutatója. Az viszont, hogy a légibázisról kötött egyezmény milyen hatással lesz Ciprus és az EU viszonyára, a megállapodás tartalmától függ. Ha Oroszország meghatározó katonai jelenlétet alakítana ki a szigeten, az súlyos kérdéseket vetne fel uniós körökben. Nicosiában egyelőre igyekeznek kisebbíteni a Moszkvával kötendő alku jelentőségét.

Katonai bázist jelenleg csak Nagy-Britannia tart fenn Cipruson; nem is örülnek Londonban a készülő egyezségnek. – A pafoszi légibázis ügye rosszallást vált ki a briteknél, akik két bázist is működtetnek a szigeten. Nem szeretnék, ha növekedne az orosz befolyás, ám nem sokat tehetnek ellene, hiszen Ciprus szuverén állam – hangsúlyozta Rem Korteweg.

Ha katonailag még nem is, gazdaságilag nagyon is jelen van már Oroszország „Afrodité szigetén”. Amikor a pénzügyi válság bajba sodorta Ciprust, nemcsak az Európai Unió segített tízmilliárd eurós mentőcsomaggal, hanem Moszkva is 2,5 milliárd eurós hitelt nyújtott. Tavaly ősszel a hitel átütemezéséről is sikerült megállapodni, és az oroszok olyan kamatcsökkentésbe mentek bele, amely felér az adósság tíz százalékának elengedésével. – Nem lenne meglepő, ha Moszkva a 2,5 milliárdos kölcsönt arra is felhasználná, hogy hozzáférést szerezzen katonai létesítményekhez – jegyezte meg a CER kutatója.

Ennél is nagyobb összeggel képviseltetik magukat orosz állampolgárok: a Moody’s hitelminősítő intézet becslése szerint a ciprusi számlákon „parkoló” külföldi vagyon harmada, közel tízmilliárd euró hozzájuk köthető. A Forbes magazin által megkérdezett orosz szakértők ugyanakkor 10 és 35 milliárd euró közé teszik az orosz betéteket. Annyit tudni biztosan, hogy pénzük egy részét ciprusi bankokban tartják olyan nagy cégek is, mint a Lukoil vagy a Gazprom, nem beszélve Roman Abramovics vagy Oleg Gyeripaszka milliárdosról.

– Külpolitikailag is hatalmas siker lenne Oroszországnak, ha hivatalosan katonai jelenlétet építene ki egy EU-tagállamban – említett újabb szempontot Margarete Klein. Ez szerinte azt jelképezné, hogy a térségben erősödik az orosz befolyás, miközben az EU belső kohéziója gyengül.

Nemcsak az Európai Unió, hanem a NATO is rosszallóan tekint Ciprus és Oroszország közeledésére. Az eddigi ciprusi kormányok nemhogy a NATO-hoz, de még a (tagság előszobájának számító) békepartnerségi programhoz sem voltak hajlandók csatlakozni. A mostani kabinet azonban nyíltan felvetette a belépés lehetőségét. – Ebben a helyzetben, ha Ciprus túl szoros viszonyt alakít ki Oroszországgal, ez megkérdőjelezi, hogy mennyire komolyan gondolja a NATO-tagságot – érvelt a Népszabadságnak James Ker-Lindsay.

A biztonsági és pénzügyi megfontolásokon túl szerepet játszhat a ciprusi–orosz „játszmában” az energia is. Az orosz Szojuznyeftegaz Szíriával írt alá gázkitermelési megállapodást, emellett Moszkva Libanonnal is tárgyal gázról, a Gazprom pedig az izraeli gáz exportjában vesz részt. – A földközi-tengeri térség keleti része egyre fontosabb Oroszországnak, amely a védelmi jelenlét fokozásával a saját gazdasági érdekeit is védeni próbálja – emlékeztetett Rem Korteweg.