A maláj tigris
– Paul vagyok, nem különösképpen érdekel a vallás, leginkább a dollárban hiszek – kezdi bemutatkozását kínai idegenvezetőnk. Vallomása inkább vicces, később jövök rá, hogy beszédes is, de semmiképp sem tolakodó. Egy cél lebeg a szeme előtt, hogy minél többen jöjjenek Európából, mert magáévá tette a kormány koncepcióját, miszerint a pálmaolaj- és gumiexport mellett az ország bevételeinek fontos részét kell adnia a turizmusnak. Az utóbbi tíz évben megduplázódott, 13-ról 26 millióra nőtt az országba látogató külföldiek száma. Most Európára koncentrálnak, például azzal, hogy ösztönzik az európai légitársaságok járatnyitásait.
– Egyre több magyar is keresi Malajziát, egyelőre főként turisztikai céllal, de érzékeljük, hogy üzleti ügyeik miatt is sokan utaznak – mondja Berényi Norbert, az Ázsiaspecialista utazási iroda munkatársa, amikor arról kérdezem, hogy a maláj statisztikákból mit érzékel az, aki idehaza dolgozik az utazási iparágban. Az országba, különösen a nyaralóhelyekre, megannyi ázsiai útvonalon keresztül lehet érkezni. Ugyanakkor a praktikum, az ár és a kulturális szempontok is a Kuala Lumpur-i kezdés mellett szólnak. Ez nemcsak kulturálisan az egyik legizgalmasabb metropolis Délkelet-Ázsiában, hanem a térség turisztikai központja is.
Repterének fapados termináljáról az Air Asia több mint 100 repülőgépének valamelyikével biztonságosan eljuthatunk a térség legeldugottabb szegleteibe is a maláj szigetvilágtól a Fülöp-szigeteken át mindenhová, beleértve Balit, Indonéziát, Thaiföldet és Kínát is. A kormányzati központ azonban nem KL – ahogy a helyiek mondják –, hanem Putrajaya. A kulturálisan nyitott és liberális egykori gyarmat több héten át képes aktívan szórakoztatni a turistákat, legyen szó dzsungelről, tengerpartról, magashegyi kirándulásról vagy épp történelmi-kulturális látnivalókról.
Kuala Lumpurban főként a műemlék templomok – kínaiak, malájok, indiaiak és muszlimok –, valamint a kozmopolita éjszakai élet ejti rabul az ideérkezőt. Pedig Malajzia iszlám ország, szultánokkal és királlyal, ugyanakkor a népesség több mint harmadát kitévő kínai és indiai kisebbség nem engedi, hogy totalitárius iszlám állam alakuljon ki, hiszen a demokratikus választásokon arányuknak megfelelő politikust juttatnak a parlamentbe. Nemcsak a vallások, a népek is békében megférnek egymás mellett. Noha külön-külön negyedekben laknak, csak életterüket értve szeparálódnak, a város nyüzsgő forgatagában remekül elvannak egymással, az ember úgy érzi magát, mintha New York keleti kiadásában járna.
Ebben a városban azt is tudni kell, hová lehet menni egy sörért. Bár az ország vallásilag toleráns, mégiscsak muzulmán hely, ennek megfelelően, ha sört nem az indiai vagy a kínai negyedben próbálunk beszerezni, annak vaskos számla lesz a vége – ha egyáltalán kapunk. A maláj és a muszlim negyedekben az utcán alkoholt fogyasztani durva udvariatlanság, indiai és kínai barátainknál viszont mindent lehet, noha a helyiek között ott sem mindennapos a külföldiek efféle feszültségoldó rutinja.
Aki szeret elmerülni a templomok világában, több napot is itt tölthet, vannak azonban, akik csak a Petronas tornyok és néhány, az indiai negyedben található étterem miatt jönnek. Az ország egyik legfontosabb exportcikke az olaj, a helyi olajtársaság, a Petronas jelenléte mindenütt meghatározó. A híres Petronas toronyba azonban nem lehet ötletszerűen felugrani. A neten tájékozódni kell a nyitva tartásról, a szabad helyekről, s mindezt még kombinálni kell az időjárás-előrejelzéssel is: ha nem tiszta az idő, azaz szmogos vagy párás a levegő, inkább másik napot kell választani.
Paul, akit persze egészen másként hívnak, de távol-keleti szokás szerint inkább a turistáknak könnyebben megjegyezhető nevet használja, azt fejtegeti, hogy az 1957 óta független, egykori holland és brit gyarmati területeken a gazdasági és társadalmi fejlődés ma elképesztően gyors. Ebben nemcsak a nyersanyagkincs, például a kakaó és az ón – utóbbiból a világ teljes termelésének egyharmadát adja Malajzia – játszik szerepet, hanem az is, hogy az elmúlt harminc évben fókuszba került a szegénység felszámolása és a különböző társadalmi csoportok között kialakult egyensúlytalanságok megszüntetése is.
Így aztán ma már a legtöbben megengedhetik maguknak a saját ingatlant, vagy annak hosszú távú bérlését, illetve az autót. Hogy mindez hogyan mutatkozik meg a statisztikákban? A szegénységi határ alatt immár a lakosság öt százaléka van csupán, az egy főre jutó GDP pedig vásárlóerő-paritáson 10 300 dollár körül alakult 2012-ben, ami csak mintegy kétezer dolláros hátrány Magyarországhoz képest. S bár a gazdaság fejlesztését a mifelénk is ismerős öt- és tízéves tervek keretében valósítják meg, a módszer náluk meghozta a gyümölcsét: a függetlenség alig több mint ötven éve alatt kialakult egy Közép-Európához mindenképpen mérhető fejlettségű ország.
Aki még nem volt Ázsiában, s tart is az errefelé jellemző, nekünk olykor kaotikusnak tűnő viszonyoktól, annak Malajzia egyfajta akklimatizációs zóna is lehet Európa és Ázsia között. Az infrastruktúra kiváló, valamennyire majdnem mindenki beszél angolul, autóvezetésre is vállalkozhat az európai, és tájékozódni sem nehéz. Az árak valamivel magasabbak, mint mondjuk Thaiföldön, de az élet még mindig olcsó. A szállások is azok, amelyek egyébként három csillagtól felfelé kifejezetten jó minőségűek, akárcsak Európában.
A benzin végképp olcsó: 14 ezer forintnak megfelelő ringgitért kétszáz litert tankolt sofőrünk a buszba, úgyhogy az autóbérlés költségeitől sem kell tartani. Az autópályák modernek, az országutak is jók, egyedül a dugókkal gyűlhet meg az ember baja egy-egy forgalmasabb híd vagy város közelében. Mégiscsak Ázsiában járunk, egy fejlődő országban, ahol a négysávos autópálya is lehet szűk. Kivált akkor, amikor Penang szigetéről tartanak hazafelé a műszak végeztével az ottani elektronikai gyárakban dolgozók, mindenféle, európai embernek fura márkájú autókkal.
Ezek javarészt japán modellek, amelyeket helyben gyártanak: a kormány gazdaságpolitikája ugyanis a helyi vásárlóerőre épít, a befektetőket pedig vámmal és majdnem adómentes belföldi termékekkel ösztönzi arra, hogy a lakosság igényeit inkább itteni gyártásból állítsák elő. Ennek megfelelően, ami maláj, az mind nagyon olcsó, ami import, az még az európaiak pénztárcájának is nagyon drága.
A nagyvárost magunk mögött hagyva a 2500 méterrel a tengerszint fölött fekvő Cameron-felföld felé haladunk, de útközben még érdemes megállni a Batu barlangnál, amely egy majmok által őrzött hindu szentély. A majmok egészen, talán túlságosan is közel jönnek. Rémesen pofátlanok, kilopják a vizet az ember kezéből, miközben küzd a barlangig felfelé vezető több, mint 100 lépcsőfokkal. Gond nélkül letekerik a kupakot, majd megisszák az üveg tartalmát.
A felföldön nemcsak elviselhetőbb a hőmérséklet, de egész fantasztikus világ tárul elénk: hatalmas teaföldek, amerre csak a szem ellát. Jó néhány üzemben testközelből is megnézhetjük a tealevelek feldolgozását. Vásárolni nem különösebben érdemes, itt az árakban ugyanis mindenhol bekalkulálják a turisták érdeklődését is, a reptéren és a közértben jobb áron lehet megvenni ugyanazt.
Aki a teaültetvények látványánál erősebb ingerekre vágyik, az szakavatott vezetőkkel, szigorúan hosszú nadrágban és bakancsban nekivághat egy jó kis dzsungeltúrának. Nagy élmény tüzet gyújtani pálmalevélből, fúvókával célba lőni, vagy csak Tarzanként ugrálni a liánokon, de figyelem: megfelelő cipő nélkül nem érdemes elindulni, mert csak sérülés a vége. Itt nem elég a pacsker, ahogy délkelet-ázsiai túrákon megszokhatta az ember! Cameron egyébként az országúttól csaknem három óra szerpentinezés, időnként félelmetes szakadékok mellett, de a látvány és az élmény messze megéri. Odafenn csodálatos lepkefarmok, fűszernövénykertek várják az embert.
Nyugat-Malajzia egyik legfontosabb szigete Penang, ipari és turisztikai szempontból is, nem csoda, hogy a kilencvenes évek közepén rekordhosszú híd épült, hogy összekösse a szárazfölddel. Most pedig, gondolva az időre és a tenger erodáló hatására, már épülőben van a második híd is. Penang fővárosa hivatalosan Georgetown, a XVIII. század legvégén alapították angol kereskedők, akik innen tervezték ellenőrizni a környék hajóútjait, és a lehető legtöbb kényelmetlenséget okozni az akkor errefelé vezető pozícióban lévő hollandoknak. A gyarmatbirodalom szabályosan toborozni kezdte a leendő városhoz szükséges emberanyagot, érkeztek is a kalandorok, a legtöbben Kínából. Volt, akiből mágnás, a szerényebb képességűekből bányász lett, de tekintet nélkül a nemzetiségre, szinte minden náció letelepedett itt, az indiaiaktól a japánokig.
Georgetown utcáin megelevenedik a történelem, a gyarmati idők hangulatát érzi az ember, miközben olcsón ehet és ihat: hat dollárért akár három ember is jóllakik, fenséges ételekkel. Georgetown mellé települtek a már említett gyárak, itt dolgozik a szigeten és környékén lakó népesség igen komoly része. Az Inteltől a Microsoftig a legkomolyabb IT-cégek vannak itt jelen gyártási és fejlesztési kapacitással.
Aki a szép tengerpartot szereti, az háromezer forintért átrepülhet, vagy még olcsóbban, négy óra alatt áthajózhat Langkawira, ahol a világ talán legszebb homokos strandjain ejtőzhetünk. A partok különlegessége a sok arab vendég, a tehetős szaúdiak kedvenc célpontja Langkawi, akik előszeretettel barátkoznak az amerikai és európai turistákkal. Itt egyszerűen minden van, ez a sziget a kikapcsolódásé: magaslati kilátó, drótkötélpálya és a tengeri szórakozások széles skálája, a naplementés vitorlástúra melegen ajánlott, koktélokkal, s azzal a nem mindennapi élménnyel, amikor a menetben lévő hajóból kidobott halászhálóban fürödhetünk az óceánban.
A szigeten ne hagyjuk ki a tengerisas-túrákat. Ezekre apály idején, a lagúnáknál fizethetünk be, ahol kis motorcsónakokkal előbb kivisznek az ilyenkor megürülő barlangokba, ahol megleshetjük a denevéreket. A csónakokból megnézhetjük, milyen is az igazán burjánzó trópusi növényvilág, a mangroveerdő. Az édes és a sós víz találkozásánál néhány kiló csirkeaprólék segítségével a vezetők közelebb csalogatják a tengeri sasokat. Páratlan élmény. Nem kevésbé, hogy Langkawi adómentes sziget, így, akinek ez is fontos, az alkohol tényleg fillérekbe kerül.
Malajzia, alapszinten
Az Egyenlítő közelében fekvő ország a Maláj-félszigeten lévő Nyugat-Malajziából és a Borneó északi részén lévő Kelet-Malajziából áll. A két országrészt 600 kilométer választja el egymástól. Államformája föderatív monarchia, a királyt ötévente választja meg a kilenc szultán, további négy államnak csak kormányzója van, akik nem vesznek részt a királyválasztásban. Kuala Lumpurba sok járat indul Európából, a legrövidebb út Isztambulon keresztül vezet, a Turkish Airlines járatán. Belföldi légitársaságok: Air Asia, Firefly, Malaysian. Pénznem: 1 ringgit = kb. 70 forint. Vízum nem szükséges.
Hasznos linkek www.azsiaspecialista.hu www.tourism.gov.my
