A tribünön ülő Nelson Mandela egy kézmozdulattal leállította a zenekart, majd a hangosbeszélőből azzal fordult a publikumhoz: „Feketék és fehérek, mi most már egy nemzet vagyunk. Közös himnusszal.” Majd újra intett a zenekarnak, amely elölről eljátszotta a himnuszt. A második résznél senki sem fütyült. Gergely András volt pretoriai nagykövet e történettel is érzékelteti, hogy mekkora tekintéllyel bírt a minap 95 éves korában elhunyt egykori államfő.

– Fantasztikus kisugárzása volt, amellyel mindenkit, feketéket és fehéreket egyaránt magával ragadott. Magas termetű férfi volt, kicsit előrehajolva tartotta magát. És egyfajta arisztokratikusság is áradt belőle, ami természetes kedvességgel keveredett – idézte fel Mandela alakját a történész, aki 1993 és 1995 között, két és fél évig vezette a pretoriai magyar külképviseletet.

A Nobel-békedíjas politikussal többször is találkozott személyesen, s feltűnt neki, hogy Mandela csak nyilvános beszédeiben gesztikulált. Alapvetően rövid kézmozdulatokkal kommunikált, de úgy, hogy karját csak könyökből mozgatta – ez is arisztokratikus megjelenését erősítette. A bemutatkozás után ugyanakkor elvárta, hogy beszélgetőpartnerei, feketék és fehérek, a khosza törzsi nevén, Madibának szólítsák.

Mindig mindenben a kompromisszumot kereste. Amikor az új dél-afrikai parlamentben felmerült, hogy eltöröljék a Bibliából való felolvasást és a hangos imát, Mandela azzal oldotta fel a vitát, hogy az imát megtartják, igaz, a fohászt mindenki némán, magában, hite szerint mondja el. A hivatalos nyelvről folytatott diszkussziót pedig azzal zárta le, hogy Dél-Afrikának tizenegy hivatalos nyelve lett.

Amikor a fehér radikális búrok azzal keresték meg, hogy ők az országon belül „saját államot” akarnának létrehozni – és lényegében így fenntartani az apartheidet –, az államfő azt mondta nekik: csinálhatnak „bantusztánt”, de olyan törvényt nem hozhatnak, hogy oda feketék nem költözhetnek be. A Károli Gáspár Református Egyetemen tanító történész szerint Mandela felismerte: elképzelései a gyakorlatban megvalósíthatatlanok. Kommunistaként a forradalomban és az államosításban hitt, de hatalomra kerülve fenntartotta a piacgazdaságot. Sőt földreformot sem hajtott végre, s fenntartotta azt a modellt, amely ellen évtizedekig küzdött. (D. A.)