A szeptember derekán történt találkozó híre talán azért nem keltett nagyobb visszhangot, mert néhány nappal korábban a Vatikán Hittani Kongregációjának prefektusa, Gerhard Ludwig Müller püspök már egyértelmű jelét adta, hogy a Szentszék – a több évtizedes elutasító magatartás után – nyit a felszabadítás teológiája felé. Müller A szegények oldalán, a felszabadítás teológiája című esszékötet Mantovában rendezett bemutatóján jelent meg szerzőtársa, Gustavo Gutierrez oldalán, és már akkor közölte, hogy a pápa is tervezi fogadni a perui teológus atyát.

A felszabadítás teológiája a hetvenes-nyolcvanas években, elsősorban Latin-Amerikában – a katonai rendszerek idején – terjedt a szegények között tevékenykedő papok körében. Nem véletlenül abban a régióban, ahol a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek ellen erőszakos eszközökkel is harcoltak a gerillamozgalmak. Az egyházi hierarchia kezdetektől fenntartásokkal, „marxista” baloldali jelenségként fogadta a tant. Joggal tartottak attól, hogy a diktatúrák rájuk süthetik a baloldaliság bélyegét.

A Vatikán nyilvános elmarasztalását a ferences rendi brazil Leonardo Boff és a bilbaói születésű, de később El Salvadorba áttelepült jezsuita Jon Sobrino munkássága váltotta ki. Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció akkori feje (utóbb XVI. Benedek pápa) 1984-ben mindkettőjüket hallgatásra szólította fel, és a felszabadítás teológiáját „komoly ideológiai elhajlásnak” nevezte. Boff, Sobrino és a perui Gutierrez is európai hittudományi egyetemen szerezte teológiai végzettségét.

Ha összehasonlítjuk, amit a katolikus egyház első latin-amerikai pápája, az argentin Jorge Mario Bergoglio mostanság mond és tesz „a szegény egyház a szegényekért” gondolat jegyében, az nem áll annyira távol attól, amiért Sobrino atyát még hat évvel ezelőtt is elmarasztalta a Hittani Kongregáció. 2007-ben Jon Sobrino műveiről újra kimondták, hogy a téves állításai között szerepel a szegények egyházának fogalma, mint „a krisztológia egyházi helye és alapvető irányvonala”.

A Vatikán félhivatalos lapja, aL’Osservatore Romano a közelmúltban azt írta, hogy a felszabadítás teológiája „nem maradhat immár árnyékban”. Más kérdés, hogy Ferenc pápa korábban, a jezsuiták argentínai rendfőnökeként, a katonai diktatúra idején szintén megkérdőjelezte a felszabadítás teológiáját. Sandro Magister vatikáni szakértő az AFP-nek nyilatkozva felidézte, hogy Bergoglio bíborosként még 2005-ben is azt mondta a felszabadítás teológiájáról, hogy ugyanúgy halott, mint a „létező szocializmus”. A szakértő szerint Bergoglio rendfőnökként, majd Buenos Aires püspökeként is Juan Carlos Scannone argentin jezsuita úgynevezett népteológiájának a tanításait követte. Ebből adódik, hogy pápaként is látványos gesztusokat tesz a szegényeknek, a társadalom peremére szorultaknak.

Egyébként még XVI. Benedek pápa nevezte ki 2012-ben az említett Gerhard Müllert a Hittani Kongregáció élére. Pedig Müller köztudomásúlag érdeklődött Gutierrez tanítása iránt, 2004-ben Németországban és Spanyolországban is megjelent közösen írt esszékötetük. A szeptemberi olasz kiadásnak a L’Osservatore Romano két teljes oldalt szentelt, és idézte Müller püspököt, aki szerint a felszabadítás teológiáját nem helyes csak Latin-Amerikára leszűkíteni, mert az „a huszadik századi katolikus teológia egyik legfontosabb folyamata”. A vatikáni lap interjút is közölt Gutierrez atyával, aki hangsúlyozza: a felszabadítás teológiája semmit sem veszített érvényéből, mert a szegénység ma is jelen van, „örök bibliai téma”. Gutierrez szerint a 80-as évek bírálata részben félreértésen alapult, mert „nincs szó a szociális felszabadítás teológiájáról, még akkor sem, ha a felszabadításnak van persze szociális vonatkozása is, ám a hangsúly legalább annyira a bűnök alóli felszabaduláson van”. Az üzenet egyértelmű: mivel ma már nem áll fenn a hit és a politika összekeveredésének veszélye, Ferenc pápa elismerheti azt a pozitív szerepet, amelyet a felszabadítás teológiája szellemében tevékenykedő papok a szegények körében betöltöttek.

Ferenc pápa Müller püspökkel egy áprilisi audiencián