Igyekeznek az amerikaiak nem túlságosan magasra tenni a lécet a közvetítésükkel, sőt erőteljes nyomásukra zajló izraeli–palesztin tárgyalások második „körét” megelőzően. A felek, mint bejelentették, a két héttel ezelőtti washingtoni kör után ezúttal szerdán Jeruzsálemben ülnek asztalhoz. Később palesztin területen, Jerikóban is megbeszéléseket folytatnak. Jen Psaki, a washingtoni külügy szóvivője előre közölte, John Kerry külügyminiszter nem úgy készül, hogy bejelentést tegyen az újabb forduló előtt, amelyen egyébként megbízottja, Martin Indyk képviseli az Egyesült Államokat.

A megbeszélésekre, amelyek amerikai remények szerint kilenc hónap múlva vezetnek el egy esetleges megállapodásig, nem a legjobb légkörben kerül sor. A palesztinok kilátásba helyezték, hogy el sem mennek szerdán. Tárgyalójuk, Szaeb Erekat – más palesztin illetékesekkel együtt – elítélte az izraeli kormány legújabb lépését, és úgy fogalmazott: „Ha továbbra is ilyen magatartást tanúsítanak, azzal a tárgyalások fenntarthatatlanságának csapnak reklámot.” Hanan Asravi, a palesztin vezetés tagja szerint pedig „Izrael lerombolja a tárgyalásokat”.

Ezzel arra utaltak: vasárnap Uri Ariel, a jobboldali kormánykoalíció Zsidó Otthon pártjához tartozó építésügyi miniszter csaknem 1200 új lakás építését jelentette be Kelet-Jeruzsálem, illetve Ciszjordánia területén, azaz az 1967-es határokon és a „zöld vonalon” túl. Ezt a nemzetközi közösség megszállt területnek tartja.

– Álláspontunk nem változott a telepekkel kapcsolatban. Nem fogadjuk el a folytatódó telepestevékenységet, és ellenzünk minden olyan törekvést, amely legitimizálja a telepbővítéseket – közölte az amerikai külügyminisztérium. Ariel viszont azzal érvelt, „egy ország sincs a világon, amely utasításokat fogadna el másoktól, hogy hol építhet, és hol nem”. Mark Regev, Netanjahu szóvivője azt mondta, olyan helyeken építenek majd, amelyet Izrael bármely békeegyezmény esetén magának tart majd meg. – Semmiféleképpen nem változtatja meg a béke térképét. Semmin sem változtat – fogalmazott.

Tény, hogy Ciszjordániában (ellentétben Gázával) olyan nagy telepvárosok jöttek létre, mint például a Jeruzsálem melletti 40 ezres lakosságú Maale Adumim. Ezekről aligha feltételezhető, hogy Izrael bármikor is feladná őket. A palesztinok viszont minden egyes zsidóotthon-bővítéssel úgy vélik, Izrael kész helyzetet teremt, így a tárgyalások számukra egyre rosszabb alkupozícióból folynak. A telepbővítés leállítása eredetileg Mahmud Abbasz elnök egyik előfeltétele volt ahhoz, hogy a palesztin fél részt vegyen a tárgyalásokon. Majd Kerry eltökéltsége nyomán felgyorsultak az események, és Washington nemcsak a palesztinokat, hanem Izraelt is rávette, hogy üljön asztalhoz. „Miközben a szomszédos Egyiptom és Szíria forrong, Izrael pedig az iráni atomprogram fenyegetettségével szembesül, Netanjahu úgy döntött: nem engedheti meg magának, hogy elidegenítse az Egyesült Államokat, és a tárgyalóasztalhoz kísérte telepespárti kormányát”, írta hétfői hírmagyarázatában a Reuters. A zsidó állam küldöttségét Cipi Livni igazságügy-miniszter vezeti.

Ugyanakkor Netanjahu kénytelen belpolitikai árat is fizetni a tárgyalásokért, még ha újabb mandátuma elején ezt egyelőre meg is engedheti magának. Elfogadtatta már hetekkel ezelőtt 104, még a 90-es évek oslói békeegyezménye előtt bebörtönzött palesztin (az izraeli megfogalmazás szerint: terrorista) szabadon engedését. Ez már akkor megosztotta kormányát. Saját pártja, a jobboldali Likud egyes miniszterei is ellene szavaztak a tervnek. Ám az amnesztia azzal párhuzamosan mély, két évtizednél is régebbi sebeket tép fel Izraelben, ahogyan csoportokban pontosítják és közlik a szabadon bocsáthatók nevét. Így hétfőre virradóra 26 főt engednek el. Igaz, csak 12-en mehetnek közülük a nyugati partra, a többieket kitoloncolják vagy Gázába küldik. A kijelöltek szerdáig hagyhatják el börtönüket, miután 48 óra áll rendelkezésre, hogy szabadulásukat valaki jogilag megtámadja, de ennek nem szoktak helyt adni a hatóságok. Izrael korábban elvi döntést hozott a 104 fő elengedéséről, ami a másik fő palesztin követelés volt a megbeszélések előtt. Ténylegesen olyan ütemben bocsátja szabadon őket, amilyen mértékben a béketárgyalásokat tekintve indokoltnak tartja.

Kerry mostani erőfeszítéseit annak fényében értékelte áttörésként a világsajtó, hogy 2010-re holtpontra jutott a „békefolyamat”. Ugyanakkor megfigyelők már csak a korábbi erőfeszítések kudarcából kiindulva is emlékeztetnek, a feleknek kényes és bonyolult kérdésekben kellene megegyezésre jutniuk. Ilyen Jeruzsálem jövője (amelyet Izrael mellett al-Kudsz néven a palesztinok is fővárosuknak akarnak tudni), az 1948-as palesztin menekültek ügye vagy általában az 1967-es határokon túli területek jövője. Ezeken félmillió zsidó él 2,5 millió palesztin között.

Lakóházat építenek a ’67-ben elfoglalt kelet-jeruzsálemi Piszgat Zeev kerületben