Talán túl régen dolgoztam Brüsszelben tudósítóként (1997 és 2000 között), mindenesetre egyik kérdésre sem válaszoltam volna igennel. Kicsit sem lepett meg viszont, hogy a külföldiek háromnegyede úgy vélte: a nemzetközi közösség a saját világában él, és nagyon kevés kapcsolatot tart fenn a brüsszeli lakosokkal. A legtöbbjüknek – sok éves ott élés után is – csak egy-két belga barátjuk van. „Keveredni” amúgy a gyermekeiket sem hagyják: minden második kiküldött inkább nemzetközi, nem pedig belga iskolába küldi a fiát-lányát.

Hiába laknak Brüsszelben éveken át, a külföldiek többségében semmiféle kötődés nem alakul ki. Ez persze nem csoda, hiszen – mint a felmérésből is kiderül – csak nagyon kevesen néznek belga tévécsatornákat. Nem érdeklődnek a közügyek iránt sem: noha EU-állampolgárként szavazhatnának a helyhatósági választásokon, ezt 87 százalékuk sosem teszi meg. Ami a hosszú távú terveket illeti, Brüsszelben maradni csupán a megkérdezettek hat százaléka szeretne, 41 százalék ellenben határozott nemet mond.

Csak egyetérteni lehet ugyanakkor azzal a – szinte egyhangú – véleménnyel, hogy a városnak több erőfeszítést kellene tennie az EU-negyed megszépítésére. Bár az elmúlt években folyamatosan felújították az uniós intézményeknek otthont adó épületeket, és új irodaházakat is építettek, Brüsszel ezen részére sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy szép...

Akadnak természetesen pozitívumok is: a válaszadók 70 százaléka osztja például a „Brüsszel gasztronómiai város” véleményt. (Azok közül, akik már több mint tíz éve a belga fővárosban élnek, 80 százalék gondolja így.) S ez valóban a város erősségei közé tartozik – szinte minden vendéglőben kiválóan főznek, egyedül a központ „turistacsapda” éttermeit érdemes elkerülni.

Megérdemelten kapott Brüsszel egy másik jó pontot is: a többség kiemelte, hogy sok park van a városban (amely európai rekordernek számít a zöldterületek arányát illetően). Helyeselni lehet akkor is, amikor a külföldiek – elsősorban – a belga telefontársaságokkal, illetve az üzletek eladóival elégedetlenkednek. A Belgacom annak idején nekem is annyi kellemetlen pillanatot szerzett, hogy gyakran arra gondoltam: ehhez képest egy szocialista nagyvállalat...

És hát igen, nemegyszer úgy éreztem, hogy a bolti kiszolgálás is a szocializmus idejébe repít vissza. Kifogásolják még a Brüsszelben élők, hogy más nagyvárosokhoz képest jóval kevesebb üzlet között lehet válogatni. Végül ott az egymillió eurós kérdés: Brüsszelben vannak-e a legjobb helyen az EU-intézmények? E téren már erősen megosztottak a kiküldöttek, akiknek körülbel negyven százaléka igennel, negyven százaléka nemmel felel (a maradék húsz százaléknak nincs véleménye). Nem mintha bármekkora esély is lenne az unió elköltöztetésére. Ráadásul soha véget nem érő vita kezdődne arról: melyik az ideális város Európában?

Brüsszeli éttermek. Ezeket még az elégedetlenkedő kiküldöttek is dicsérik