– Egyiptomban a forradalom önkifejezési gátakat is felszabadított, az észak-afrikai országot masszív „művészeti támadás” érte. Egyre-másra jelennek meg az utcai művészet (angol kifejezéssel street art) tehetséges képviselői – állítja Mia Gröndahl, aki tekintélyes méretű és fotókkal gazdagon illusztrált könyvet publikált a Kairóban és más nagyvárosokban látható falfestményekről.

A Kairóban hosszú éveket eltöltött Gröndahl korábban a Gázai övezetben virágzó graffitikultúrát is feldolgozta. Míg a palesztin területeken a falfestés a tiltakozás több évtizedes bevett gyakorlata, addig Egyiptomban viszonylag új jelenségről van szó. Az első graffitik hat-hét évvel ezelőtt jelentek meg, s főleg a labdarúgóklubok köré szerveződő szélsőséges szurkolói csoportok, az ultrák üzengettek egymásnak és a karhatalomnak. Majd jöttek a politikai-gazdasági tartalmú, például az áremelések ellen tiltakozó rajzok, a Mubarak-rezsim elleni tömeges utcai tüntetések azonban teljesen új dimenziót nyitottak.

Míg sok fiatal téglákat hajigált a brutálisan fellépő rendfenntartókra, addig mások festékszórókkal és ecsetekkel vették fel a harcot – nyilatkozta Gröndahl a BBC-nek. Az egyiptomi forradalomnak sajátos szabadtéri emlékműve is van, a Tahrir tér közvetlen közelében lévő Mohamed Mahmud utcát elborítják a falfestmények. Hasonló kiterjedésű streetart-koncentrációt Európában talán csak Belfastban vagy Berlinben látni. Igaz, míg e két városban a politikai tartalmú graffitik több évtizedes eseményekre reflektálnak, addig a kairóiak a viszonylag friss történéseket dolgozzák fel.

 – Hogy miről szólnak a műveim? Például arról, hogy a Fegyveres Erők Legfelső Tanácsa úgy hazudik, ahogy levegőt vesz – nyilatkozta a Global Street Art portálnak a Nemo néven bemutatkozó huszonkét éves utcai művész. Az ország északkeleti részéből, Manszúrából származó Nemo azt fejtegette, hogy ő tulajdonképpen médiának tekinti magát. Méghozzá hiteles és nem manipulált médiának. Azoknak közvetít, akiknek nincs pénzük újságra vagy nem nézik a tévéközvetítéseket.

A leghíresebb graffitiművészek közé tartozik Ganzír. Ő alkotta meg azt a világsajtót is bejárt falfestményt, amelyen egy tank látható, amint lövegének csövével egy kerékpározó, s a biciklizés közben a fején kenyérrel egyensúlyozó fiút vesz célba. A 2011 tavaszán született képet azóta az aktuális történések fényében „kiegészítették”, értsd ráfestettek, levakartak-leradíroztak róla.

A graffitihullám révén lett ismert egy másik új sztár, Alaa Awad is. A Luxorban élő rajztanár az ókori hieroglifák stílusát keveri a kubizmussal, és ezekbe rejti el politikai üzeneteit. – Teszek a rendőrökre, nem érdekel, ha elkapnak. Nekem az a feladatom, hogy megosszam a képeimet az emberekkel – nyilatkozta a BBC-nek. Gröndahl szerint Awad nem feltétlenül hatékony street art művész, hiszen nem „gyorsan fogyasztható” üzeneteket közvetít. Nála a sötétségnek és az erőszaknak is van valami bársonyossága. Intrikus alkotó, s ettől igazán jó.

Mohamed Murszit, a megdöntött elnököt ábrázoló graffiti. A távozását követelték a falfeliraton isFOTÓ: REUTERS AMR ABDALLAH DALSH