Sosem felejtem el, mennyi utánjárásba és pénzbe került, amíg összeszedtem minden hivatalos dokumentumot (születési anyakönyvi kivonat, egyetemi diploma, házassági anyakönyvi kivonat, erkölcsi bizonyítvány stb.), ezekről hiteles fordítást készíttettem, majd – ha ez nem lett volna elég – a Külügyminisztériumtól is beszereztem minden egyes papírra az apostille nevű pecsétet. Brüsszeli tudósítónak készültem, s mindjárt az elején megrémisztett a végeláthatatlan papírgyűjtés és ügyintézés.

Mindez még Magyarország EU-csatlakozása előtt történt, ám a helyzet azóta sem javult. Hiába múlt húszéves az európai egységes piac, és immár az ötvenen is túl van az Európai Unió, ha valaki átköltözik egy másik tagállamba (tanulni, dolgozni vagy vállalkozást alapítani), ma is a bürokrácia útvesztőjén kell átvergődnie. Csupán azért, hogy bebizonyítsa: az otthonról hozott közokiratai valódiak.

Abszurdnak tűnhet, de ez a valóság. Joggal kérdezte a napokban Viviane Reding igazságügyi és alapjogi EU-biztos: „Határátlépéskor semmi szükség arra, hogy hazánk külügyminisztériuma megerősítse: útlevelünk valóban útlevél. Miért lenne hát szükség erre egy születési anyakönyvi kivonatnál?”

S bár ezt a kérdést hosszú évekkel ezelőtt kellett volna feltenni, jobb későn, mint soha. Az egyszerűsítésre javaslatot tevő Európai Bizottság mindjárt konkrét példákat is felhoz. Egy spanyol nő belga férfival akart összeházasodni Spanyolországban, de közölték, hogy a vőlegény születési anyakönyvi kivonatának spanyol fordításához apostille-tanúsítványra is szükség van, amelyet szintén le kell fordíttatni. A sok papírmunka miatt az esküvőt végül kénytelenek voltak elhalasztani. Nem járt jobban az a holland–finn házaspár sem, amely Finnországban gyermeket fogadott örökbe, majd amikor Hollandiába költözött dolgozni, bizonyítania kellett az örökbe fogadás törvényességét. A finn hatóságoknál próbálták intézni a megfelelő okiratok felülhitelesítését, kiderült azonban, hogy három hónapnál régebben kiállított papírokra nem lehet apostille-t kiadni.

Eltörölné végre a felülhitelesített dokumentumok és a hiteles fordítások rémálmát a brüsszeli bizottság a közokiratok összesen tizenkét kategóriájában. Ezzel nemcsak időt, hanem pénzt is spórolnának az uniós állampolgárok: az apostille-pecsétért átlagosan 15-20 eurót (4500-6000 forintot) kérnek hivatalos papíronként, a hiteles fordításért pedig oldalanként nagyjából 30 eurót (9000 forintot) kell fizetni az EU-tagországokban. Az apostille-ra az átlagos várakozási idő egy hét.

További könnyítést is tartalmaz a bizottsági javaslat, amelyet – hogy létező jogszabállyá váljon – az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk. Hogy még inkább zökkenőmentessé váljon az okiratok elfogadása, többnyelvű formanyomtatványokat vezetnének be. Ha egy magánszemély vagy egy vállalkozás külföldön (egy másik uniós tagországban) szeretne ügyintézni, a hazai hatóságnál rögtön kérhetné, hogy európai formátumban állítsa ki a szükséges papírokat. Ezzel egyrészt megtakarítaná a fordítási költségeket, másrészt a külföldi hatóságok is nagyobb bizalommal kezelnék a dokumentumokat. Egyetlen példa: egy születési anyakönyvi kivonaton az összes tagállamban együttvéve negyvennél is több különböző bejegyzést találni. Az ismeretlen bejegyzéseken fennakadó hivatalnokok kiegészítő információkat kérhetnek, és akkor kezdődik minden elölről…

Németországban kiállított apostille-tanúsítvány. Időt és pénzt rabol a polgároktól