Bejutottak ugyanis a parlamentbe Beppe Grillo követői, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) rendszerellenes képviselői, akiknek egyetlen céljuk van csak: nyugdíjba küldjék a régi „establishmentet”.

De nem csak ők követelik ezt. „Mindenki húzzon el!” – ezt a mantrát hallhatjuk ismételni a tereken, az irodákban, a televízióban. A legkülönbözőbb meggyőződésű szavazók követelik a megújulást és a fiatal arcokat. A köztársasági elnöki pozícióban sem akarnak régi embert látni.

– Sehol sincs az kőbe vésve, hogy alsó korhatárt kell figyelembe vennünk! – nyilatkozta egy interjúban az M5S képviselőházi frakcióvezetője. A zavarba jött újságírónő kénytelen volt emlékeztetni rá, hogy bizony van korhatár. Mégpedig 50 év, és benne van az alkotmányban…

A Grillo-hívek persze nem törődnek ebbe bele. Rendben, nem lesz fiatal az elnök, de lehet attól még autonóm személyiség, pártoktól független valaki. A közvélemény is egyetért ezzel. – Nem tudunk mit kezdeni ezekkel a politikusokkal. A pártok által felvetett nevek között egy sincs, aki elnyerné a tetszésemet mint köztársasági elnök – mondja kérdésünkre Anna, egy háztartási eszközöket kínáló bolt elárusítónője. Pedig az emberek egy megmentő figurában reménykednek, aki képes kivezetni Olaszországot a zsákutcából, amelybe halad.

Grillo mozgalma Milena Gabanelli oknyomozó újságírónőt szemelte ki, de szerepelt a javaslatai között Dario Fo Nobel-díjas író neve is, vagy éppen Gino Stradáé, a háborús övezetekben feltűnő orvosé. – Nevetséges! – ez Lidia, egyetemista diáklány véleménye. – Elnöknek hozzáértő, kompetens személyiségre van szükségünk, nem pedig orvosra vagy költőre. Ilyet senki nem ajánl nekünk, sem a pártok, sem pedig az Öt Csillag Mozgalom.

Lidiának igaza van: a politikusok a sötétben tapogatóznak. A választópolgároknak a változásra való igénye ellenére a balközép Demokrata Párt (PD) és a jobbközép Szabadság Népe (PdL) továbbra is olyan személyekről igyekezett megegyezésre jutni, akik a „régi rendből” jönnek, mint Franco Marini is. Grillóék, akik felsültek azáltal, hogy Gabanelli visszautasította őket, eközben Stefano Rodotá elismert baloldali jogász megszavazását javasolták, aki főleg – de nem kizárólag – a Demokrata Párt szavazótáborában élvez konszenzusos támogatást.

– Rodotá tetszik nekem, noha mindig is a jobboldalra szavaztam –ismeri el Carlo, aki irodalmat tanít.

– A pártok olyasvalakit keresnek, aki nekik tetszik, nem pedig az embereknek. Szánalmasak! – Csütörtök reggel több mint ötvenezer ember írta alá azt az internetes petíciót, amely arra szólította fel a Demokrata Pártot, hogy Rodotát támogassa. A parlamentben azonban a jelek szerint nem sokan olvasták ezt.