Újratöltés helyett túlterhelés
Formálisan a kongresszus által tavaly megszavazott törvény alapján született lista azokra összpontosít, akik Washington szerint érintettek lehetnek a moszkvai előzetes letartóztatásában, 2009-ben elhunyt Szergej Magnyitszkij könyvvizsgáló halálában: büntetés-végrehajtási intézetek vezetői, ügyészek, bírók, adóhatósági hivatalnokok. Ugyanakkor az Obama-adminisztráción jelezte, a lista korántsem teljes, bármikor bővíthető. (Esetükben nemcsak az amerikai vízum tagadható meg, de zárolhatók az Egyesült Államokban vezetett számláik, és az ott lévő ingatlanaik.)
A Kreml szerint azonban a listához csak ürügyül szolgált a Hermitage Capital befektetői cég orosz érdekeltségeit képviselő Magnyitszkij halála. A cél az volt, legyen jogi kerete annak, hogy Washington bármikor szankciókkal sújthasson magas beosztású orosz állampolgárokat, ily módon nyomást gyakorolva Moszkvára. Az orosz válaszlépés nem maradt el: a hangsúlyozottan szimmetrikus ellenlista szintén 18 nevet tartalmaz, olyanokét, akik „orosz állampolgárok emberi jogait sértették meg”. Ezek Guantánamóval és a CIA titkos börtöneivel kapcsolatba hozható személyek, illetve az illegális fegyverkereskedelem vádjával tavaly New Yorkban 25 évre elítélt Viktor But ügyében eljáró nyomozók, ügyészek, bírák, titkosszolgálati emberek.
– A listaháború nem a mi választásunk, de a zsarolást nem hagyhattuk szó nélkül – jelentette ki az orosz külügyminisztérium szóvivője. Alekszandr Lukasevics szerint az amerikai kongresszus „oroszellenes tagjainak nyomása alatt született lépés súlyos csapás a kétoldalú kapcsolatokra”.
Ugyanakkor az orosz elnök tanácsadója szerint Donilon üzenete konstruktív elemeket tartalmazott. – Számos javaslatot vetett fel az együttműködés elmélyítésében – jelentette ki Jurij Usakov, megerősítve, hogy Putyin Obamával a júniusi észak-írországi G8-csúcson is tárgyal majd. –Értékelni nem a szavak, hanem a tettek alapján fogunk – árnyalta a képet Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, miután fogadta Donilont.
Az Obama által korábban meghirdetett „újratöltés” helyett inkább túlterhelt kapcsolatok azonban számos megvitatandó kérdést tartalmaznak, „listaiszonytól” függetlenül: az orosz fél által fenntartással kezelt amerikai rakétavédelmi rendszer terve – amely a lengyelországi rakéták telepítésétől egyelőre elállt, de a romániaitól nem –, az iráni atomprogram körüli vita, illetve az észak-koreai feszültség. Igaz, az atomcsapással fenyegetőző Phenjan esetében Moszkva és Washington véleménye alapvetően nem tér el egymástól. A politikai bizalom szűkössége ellenére a pénzügyi bizalom továbbra is nagy számokban mérhető – hívta fel a figyelmet a Ria Novosztyi hírügynökség. Oroszország 163 milliárd dollárt – devizatartalékainak 30 százalékát – tartja amerikai államkötvényekben és más amerikai értékpapírokban. Fel sem merül, hogy Moszkva e „kincstől” a közeljövőben meg kívánna szabadulni.
A szabad vita a gazdaságnak is jót tesz – mondja a Berlin és Moszkva közötti viták kapcsán a német szakértő
Félmeztelen tüntetők fogadták a minap Vlagyimir Putyin orosz elnököt Hannoverben, előtte pedig napokig azzal voltak tele a német lapok, hogy hűlőben vannak a német–orosz kapcsolatok. Az előzményekhez tartozik, hogy márciusban lefoglalták a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány szentpétervári irodájának számítógépét, és más német alapítványokat is vegzáltak mondvacsinált okokból.
Putyinnal tárgyalva Angela Merkel kancellár is szót emelt a civil társadalom tiszteletben tartása érdekében.
Ám ebből korai lenne azt a következtetést levonni, hogy fordulat állna be a német–orosz kapcsolatban – mondta lapunknak Ewald Böhlke.
A német külpolitikai kutatóintézet, a DGAP Oroszország-szakértője hangsúlyozza, a kétoldalú kapcsolatok szilárd alapokon nyugszanak, nemcsak amiatt, mert immár hatezer német vállalat működik Oroszországban, hanem időközben háromezer orosz érdekeltségű cég létesült Németországban. A 72 milliárd eurós kereskedelmi forgalom pedig önmagáért beszél.
Fordulat tehát nincs, de zajlik egyfajta „pontosítás”, aminek része az is, hogy felhívják az orosz politika figyelmét a civil társadalom fontosságára.
– Egy szabad és nyitott társadalom, illetve a gazdasági teljesítmény között közvetlen kapcsolat van – mondja Böhlke, aki két évtizeden át a Mercedes-Benznél dolgozott. Különösen a csúcstechnológiai szektorban dolgozók számára érzékelhetően fontos, hogy milyen városi környezetben élnek, milyen a hangulat, mert a kreativitásukhoz hozzájárul a szabad vita is.
Nemcsak arról van tehát szó, hogy a német alapítványok szabadon működhessenek, hanem arról is, hogy az orosz civil társadalomban is szabadon és nyíltan vitázhassanak arról, milyen irányba megy az ország.
Böhlke szerint a szeptemberi német parlamenti választások nem befolyásolják jelentősen a német–orosz viszonyt. Ez jóval hosszabb távú együttműködés, és nem pártfüggő. Ráadásul minden német párton belül megtalálható mindkét frakció: az egyik, amelyik szerint nem szabad bolygatni a jelenlegi kapcsolatokat, és a másik, amely jóval nagyobb hangsúlyt fektetne az emberi jogokra és a civil társadalom támogatására. Néha bizarr szövetségek is kötődnek az exkommunista baloldal és a kereszténydemokrata CDU politikusai között.
Az persze érhető, hogy Moszkva elutasítóan reagál a kritikákra, és a külföldet a belügyekbe való beavatkozással vádolja: ez Böhlke szerint klasszikus reakció, s csak azt mutatja, a politika egy lépéssel a gazdasági együttműködés mögött kullog. (Inotai Edit)
