A Mikulás Dzurinda vezette jobboldali kabinet – amelynek a Magyar Koalíció Pártja is végig tagja volt – két megbizatási idő alatt európai viszonylatban is olyan bátor és mélyreható reformokat léptettek életbe, amelyek eredményeként északi szomszédunkat joggal nevezték a Kárpátok kistigrisének. A szlovák átlagpolgár máig büszkén hangoztatja, hogy a Volkswagen, majd pedig a Kia Motors és a PSA Peugeot Citroën szlovákiai beruházásainak köszönhetően az egész világon évek óta Szlovákiában gyártják – a lakosság lélekszámához viszonyítva – a legtöbb személygépkocsit. Az eufória 2004 májusában érte el a csúcspontot, amikor északi szomszédunk is tagja lett az Európai Uniónak, négy évvel később pedig a schengeni övezetbe is bejutott.

Mindennek legnagyobb arányban a felvidéki magyarok örültek, hiszen még inkább szavatolva és megerősítve érezték emberi és közösségi jogaikat is. Elsősorban a fiatalok, és a középnemzedékhez tartozó polgárok Szlovákia kiemelkedő gazdasági teljesítményének elismeréseként fogadták az euró bevezetését 2009. január 1-jétől. Az Eurobarometer 2010-ben nyilvánosságra hozott felmérése szerint a határok megnyitását, a polgároknak az európai unión belüli szabad mozgását, továbbá a külföldi munkavállalás és tanulás lehetőségeinek fokozatos bővülését a szlovákiai felnőtt lakosság 72 százaléka támogatta, húsz százalékkal többen, mint az akkori uniós átlag.

A lelkesedés azonban fokozatosan alábbhagyott. Kezdetben belpolitikai okok miatt, ugyanis a lakosság többsége a saját pénztárcáján nem érezte a makrogazdasági eredmények kedvező hatásait, miközben a nagycsaládosokat és a munkanélkülieket rendkívül kedvezőtlenül érintették a drasztikus szociális megszorítások. Ráadásuk a stratégiai befektetők többsége a viszonylag fejlett infrastruktúrával rendelkező régiókban telepedett le. Így tovább nyílt az olló: míg Pozsony megye az Eurostat adatai szerint az unió tizedik legproduktívabb régiója lett, az északi és a déli (a magyarok által is lakott) térségek többségében immár harminc, országos viszonylatban pedig több mint tizennégy százalékos a munkanélküliek aránya.

Ráadásul az európai válság a nyitott gazdasággal rendelkező Szlovákiában is egyre inkább éreztette a hatását. A növekvő elégedetlenséget és a jobboldali koalíció viszálykodását kihasználva, 2006-ban visszatért a Fico–Slota–Meciar nacionalista triumvirátus, amely azonban csak négy évig tudta populista demagógiával ámítani a polgárokat.

Négy év múlva megbuktak, viszont az őket váltó, heterogén értékrendű, egymással viaskodó jobbközép koalíció rövid időn belül önmagát ütötte ki a hatalomból, s a báránybőrbe bújt Robert Fico kényelmes többséget szerezve, tavaly egypárti – kinyilatkoztatása szerint – szocdem kormányt alakíthatott. Szociális biztonságot ígért a lakosságnak, szerzett jogaik megőrzését a szlovákiai magyaroknak. „A brüsszeli házi feladatot teljesíteni kell!” – jelszóval a kormánypárti Smer-SD szavazataival azt is elérte, hogy Szlovákia szintén jóváhagyta az Európai Stabilitási Mechanizmust, habár a készpénzbefizetések nem kis terhet rónak az ország amúgy is feszített költségvetésére.

Az elmúlt évek történései lényegesen meghatározták a szlovákiai polgárok érdeklődési körét. Tavaly – ugyancsak az Eurobarometer felmérése alapján – már csupán a megkérdezettek negyven százalékát érdekelték az uniós ügyek és a brüsszeli döntések. Sokkal inkább foglalkoznak saját megélhetési gondjaikkal. Szlovákiában a lakosság alig több mint fele (51 százaléka) számol azzal, hogy bevételeik idén legalább a tavalyi szinten maradnak, minden harmadik ember pedig jövedelmének csökkenésétől tart 2013-ban. Ebben a helyzetben érezhető, hogy a korábbi évekhez képest többen fogékonyak a cseh euroszkeptikusok érvelésére, amely szerint immár több mint félmilliósra duzzadt „eurokrácia” élősködik a közösségben: a képviselők, a politikusok, a bürokraták, a lobbisták és további tüsténkedők siserehada, akik a súlyos gazdasági, szociális és morális válság orvoslása helyett többek között azzal foglalatoskodnak, hogy milyen legyen a tyúkketrecek, az uborka mérete.

Mindezek ellenére a néhány napja nyilvánosságra hozott adatok szerint a szlovákiai lakosság többsége (71 százalék) továbbra is az unió öntudatos polgárának tartja magát, a megkérdezettek 52 százaléka pedig tudatosítja és igyekszik érvényesíteni polgári jogait. Ugyanennyien pragmatikus szempontok alapján és más, életrevaló alternatíva hiányában fejezték ki reményüket, hogy az Európai Unió képes lesz fokozatosan orvosolni a súlyos társadalmi, gazdasági és szociális gondokat, s az eddiginél nagyobb szolidaritásra készteti a tagállamokat. Ha a jelenlegi, jórészt kedvezőtlennek tartott folyamatok megfordulnának, akkor nemcsak néhány politikus ünnepelhetné Pozsonyban is a maastrichti egyezmény hatálybalépésének huszadik évfordulóját.

Munkások a Kia szlovákiai gyárában. Futószalagon jöttek a befektetők