Pozsonyban jórészt csak a szlovákiai magyar politikusok és történészek figyeltek fel arra az interjúra, amelyet Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszterrel készítettek a Mladá fronta Dnes és a Lidové noviny munkatársai. A pozsonyi diplomácia vezetőjétől többek között megkérdezték: el tudja-e képzelni, hogy a szlovák kormányfő vagy a külügyminiszter bocsánatot kérne a második világháborút követő törvénytelenségekért a szlovákiai magyaroktól, mint ahogy azt Petr Necas nemrég Bajorországban tette a szudétanémetekkel kapcsolatban, s elképzelhető-e, hogy követni fogják a cseh–német megbékélés példáját? „Ma már igen, két évvel ezelőtt aligha, de ehhez is két félre van szükség. Ezt az ügyet az Európai Parlamentben nem lehet lezárni, csakis kétoldalú egyezséggel. A témát pedig ezután ráhagyhatnánk a történészekre. Mindig rossz, amikor a politikusok helyettesítik őket. Erről is beszéltünk az elmúlt napokban Martonyi János külügyminiszterrel” – válaszolta Lajcák. Arra a felvetésre, hogy Szlovákia miért ragaszkodik görcsösen a Benes-dekrétumokhoz, vajon nem kérhetne-e elnézést legalább a kollektív bűnösség érvényesítése miatt, ahogy azt a kárpáti németekkel tették, ezt felelte: „Magyarországgal kapcsolatban összetettebb a helyzet. Ha meggyőződünk arról, hogy a másik fél hajlandó kölcsönösen elfogadható megoldást találni, akkor megszülethet az egyezség. De nem úgy, hogy az egyik partner hamut szór a fejére, a másik viszont semmit sem tesz, vagy csak a saját igazát hangoztatja. A Benes-dekrétumok teljesítették történelmi feladatukat, ma már semmilyen jogviszony nem alapul rajtuk. Ugyanakkor ez a dokumentum a második világháború eredményeit tükrözi. A dekrétumok ilyen interpretálásának a kétségbevonása a revízió kezdetét jelentené. Ezt az ügyet is csak úgy zárhatjuk le, hogy az egyezség mindkét félnek megfelelő legyen” – vélekedett a pozsonyi külügyér.

Lapunk megkeresésére Simon Attila, a révkomáromi Selye János Egyetem oktatója kissé meglepődött a szlovák külügyminiszter kijelentésein. –Tartok attól, hogy ez a megnyilatkozás sem jelzésértékű, csupán az utóbbi időben megszokott szlovák–magyar mosolydiplomácia része. De eközben nincs előrelépés sem történelmünk vitatott kérdéseinek megítélésében, sem pedig a jelenlegi politikai ellentétek, többek között a kettős állampolgárság ügyének rendezésében – fejtette ki az ismert történész. Szomorú példaként említette meg, hogy csaknem egy évtizede tervezik olyan történelmi olvasókönyv kiadását, amelyben egy-egy korszakot párhuzamosan elemezne egy magyar és egy szlovák történész. Egyelőre senki sem tudja, hogy mikor születik konszenzus ezekről a szövegekről – tette hozzá.

Lubos Navrátil pozsonyi műfordító és publicista megkeresésünkre kifejtette: a cseh–német megbékélési folyamat is hosszadalmas volt. Václav Havel elnöknek köszönhetően az 1992-ben aláírt csehszlovák–német jószomszédsági szerződéssel kezdődött, további fontos állomása pedig az 1997-ben aláírt cseh–német megbékélési nyilatkozat volt. Ebben Németország elismerte felelősségét a náci bűncselekményekért, és megkövette a cseheket a nekik okozott szenvedésekért. Csehország ugyanakkor sajnálatát fejezte ki azokért a jogtalanságokért, amelyeket a szudétanémetek kitelepítésével okozott ártatlan embereknek. Emlékeztetett arra is, hogy nemrég a német államfő személyesen látogatott el a nácik által felperzselt Lidicére, ahol fejet hajtott az ártatlan áldozatok előtt. – Ilyen gesztusok vezettek Petr Necas felszólalásához, aki a bajor parlamentben hangsúlyozta, hogy a szudétanémetek elűzése valójában hatalmas veszteség volt az akkori Csehszlovákiának, hiszen eltűnt a németek lakta térségekben kialakult színes, többnyelvű, multikulturális közeg. Sajnos ilyen gesztusok néhány egyéni próbálkozástól eltekintve hiányoznak a tényleges szlovák–magyar megbékélési folyamatban, holott a két nemzet múltja ugyan nem problémamentes, vélt vagy valós sérelmek is terhelik, de nem olyan tragikusmértékben, mint a német–cseh múltat – hangsúlyozta az ismert szlovák közéleti személyiség.

Berényi József reménykeltőnek nevezte Lajcák véleményét. – Kedvező kibontakozás azonban csak akkor képzelhető el, ha a szlovák fél hajlandó bocsánatot kérni a szlovákiai magyaroktól is a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt, amely az általános emberi jogokkal is összeegyeztethetetlen volt – nyilatkozta lapunknak a Magyar Közösség Pártjának elnöke.

Szlovákia kivár

A cseh újságírók azt is firtatták, hogy Szlovákia miért hallgat az újabb magyarországi alkotmánymódosítás ügyében, amikor számos európai ország és politikus ismét bírálja Orbán Viktort, mert állításuk szerint újra visszaélt a kétharmados parlamenti többségével. „Ez érzékeny kérdés, s mi sem vesszük jó néven, ha a magyar fél a mi belpolitikai ügyeinket értékeli. Az Európa Tanács, az Európai Bizottság, a velencei bizottság, az EBESZ feladata a véleménynyilvánítás. Mi erre várunk” –jelentette ki Miroslav Lajcák. (Sz. J. P.)