Afrikai, esetleg újra olasz?
Számos, egyelőre megválaszolatlan kérdés. De a fehér füst felszáll majd a Vatikánban, miután 117, nyolcvan év alatti bíboros dönt a távozó XVI. Benedek utódjáról. Vagy 116. Nem látható be, hogy Roger Mahony Los Angeles-i érsek ottléte vagy távolmaradása hívná-e fel jobban a figyelmet arra: a pápaválasztás – katolikus szóhasználattal – a világegyházat sújtó botrányok árnyékában zajlik. Amerikai katolikus körök is otthon maradásra szólították fel Mahonyt, akiről a The Washington Post a minap azt írta vezércikkében, „örüljön, hogy nincs börtönben”, miután „vitán felül áll”, hogy eltussolta a Los Angeles-i egyházi szexuális visszaéléseket.
Nemcsak a múlttal, hanem a jövővel való szembenézés is kulcskérdés, amelyet a katolikus egyház legutóbb elodázott. Joseph Ratzinger pápává választásával a konzervatív tábor kerekedett felül, miközben az egyháznak mihamarabb választ kell találnia olyan kérdésekre, mint a fejlett világban egyre terjedő melegjogok, a nők egyenlősége vagy az óvszerhasználat. Már ha meg akarja tartani globális befolyását.
A progresszió kérdésében a pápaválasztó konklávé már Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál megválasztásakor sem tudott dűlőre jutni. Tekintélyes konzervatív hívek is hallatják viszont hangjukat amellett érvelve: az egyháznak nem kell engedményeket tennie a modernitásnak behódolva. „A pápaság a világ legrégebbi dinasztiája, és ez is a terhe. A modern kornak, Európa korának vége, és valószínűleg az úgynevezett felvilágosodás eszméinek is. A XVI. Benedek utódát megválasztó bíborosoknak nem szabad meghajolniuk a közvélemény előtt, s kísértésbe esni annak nyomán, amit annyian, és gyakran tévesen, haladásnak látnak” – írta a The New York Times hasábjain John Lukacs, magyar származású történészprofesszor.
A jelenlegi pápa február 28-án távozik. Ezután választják meg utódát, amihez kétharmados többség szükséges. Az elképzelés az, hogy minél hamarabb, már március végére, húsvétra új egyházfő legyen. Az öt kontinensről a Vatikánba érkező bíborosok egyszerre búcsúzhatnának el XVI. Benedektől, illetve dönthetnének utódáról. A hét elejének olasz sajtója részletesen foglalkozik az esélyesekkel, a papabilékkel.
A beszámolókból kiderül, hogy nem szabad leírni a pápai államban mindig is aktív olaszokat, és különösen aktív az Angelo Scolamilánói érsek, Gianfranco Ravasi, a Kultúra Pápai Tanácsának feje, valamint a Bertone bíboros nevével fémjelzett csoport. A La Stampa azt írta, hogy Bertone a nála nyolc évvel fiatalabb, tehát az ideá lisnak tartott hetven körüli generációhoz tartozó Ravasit támogatja. Az olaszok emberöltőnyi sérelme, hogy utolsó egyházfőjük, a „mosolygós pápa”, I. János Pál mindössze egyetlen hónapot regnálhatott, aztán meghalt.
Az 1978-as konklávén pedig mindkét nagy jelöltjük „elvérzett”. Az esélyes európai bíborosok között időről időre felbukkan a magyar Erdő Péter, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek, valamint a bécsi Christoph Schönborn neve is. A fogadóirodáknál e sorok írásakor Erdő a nyolcadik esélyes az oddsokat összesítő oddschecker.com oldalon; az első helyen a ghánai Peter Turkson áll. Egy afrikai bíboros megválasztása nemcsak óriási kulturális áttörést jelentene, a Vatikán „Obama-effektusát”, hanem geopolitikai választ is adna a kereszténységnek a fekete kontinensen való megerősítésével. A már említetteken kívül a szűkebb élbolyban van – harmadik – a francia kanadai Marc Ouellet, a Püspöki Kongregáció prefektusa, Kanada korábbi prímása. Az első hat esélyes között három olasz, illetve egy olasz származású argentin szerepel.
