Megnyeri-e Mario Balotelli (képünkön) a három hét múlva esedékes parlamenti választásokat Berlusconinak? Ez a kérdés foglalkoztatja mostanában az olaszokat – ezt kérdezgetik egymástól a pártirodákon éppúgy, mint a futballstadionok lelátóin. Abban mindenki egyetért: aligha véletlen, hogy a Cavaliere (Lovag) éppen most, a választások finisében fizetett ki potom húszmillió eurót a Manchester Citynek, és „menekítette haza” a csatárt Angliából. Ahol mellesleg botrányt botrányra halmozott, és az utóbbi időben a pubokat már gyakrabban látogatta, mint az edzéseket. S noha egy honfitárs, Roberto Mancini volt az edzője, a bad boy – ahogy a brit sajtó Balotellit nevezte – a mestert is kiborította. „Edzőnek, és nem pszichiáternek szegődtem” – fakadt ki egyszer Mancini a fiú renitens magatartása láttán. (Balotelli ghánai bevándorlók gyermekeként született Palermóban, de szülei örökbe adták, és az olasz Balotelli család nevelte fel őt.)

Hogy Silvio Berlusconi nem annyira a tulajdonában lévő AC Milannak, hanem önmagának, önnön választási esélyeinek akart kedvezni az átigazolással, az saját nyilatkozataiból is kiderül. „Mario Balotelli könnyekre fakasztotta a németeket, Mario Monti pedig ugyanezt tette az olaszokkal” – nyilatkozta a napokban Berlusconi az olasz televízió választási műsorában. A célzást minden olasz értette. Balotelli két gólt rúgott a tavalyi foci-Eb elődöntőjében a – Berlusconi által leplezetlenül utált – németeknek. A másik Mario, Monti miniszterelnök viszont bevezette az ingatlanadót, ami a végletekig elkeserítette az olaszokat.

Panem et circenses (kenyeret és cirkuszt) – nyilatkozta SuperMario leigazolásának hírére Gabrielle Albertini, a balközép jelöltje az északi Lombardia tartományi elnöki posztjára. Az ókori Rómában a gladiátorok szolgáltatták ugyanazt a cirkuszt, amit ma a focisták. S Itáliában lehetetlen lenne az olyan szarkasztikus mondat mögé bújni, hogy „nem értek a focihoz”, merthogy ehhez a születésénél fogva mindenki ért. Berlusconi baloldali ellenfele, a választási versengést pillanatnyilag vezető Pier Luigi Bersani is szakmai riposzttal reagált a „futballhírre”. Azt mondta, hogy ő pedig tárgyalásokat kezdett Lionel Messi leigazolásáról az FC Bettolába. (Bettola csöppnyi falu Olaszországban, ott lakik Bersani, a balközép PD főtitkára.)

S hogy a foci és a politika milyen közel esik egymáshoz Itáliában, arról még egy mondat: február 24-én, a parlamenti választások első napjának estéjén rendezik a milánói San Siro stadionban a „jobbol dali” Milan és a „baloldali” Internazionale mindig vérre menő városi rangadóját. Balotelli ezen a mérkőzésen játssza az első városi rangadót új csapatában. Ha az ő góljával vernék meg az örök riválist, ez százalékokat javíthatna Berlusconiék választási eredményén, hiszen csak másnap, február 25-én este zárják az urnákat. Az addig bizonytalankodók az örömünnep révületében még elszaladhatnának szavazni. A Forza Italiára persze.

Mert noha sokan csalódtak Berlusconiban a legutóbbi választások óta, a Milan győzelme sok mindenért kárpótolna. A foci maradt az utolsó passziójuk az olaszoknak. A Sky Tg24 hírtelevízió felmérést végzett a nézői között, hogy vajon lehet-e bármilyen hatással Balotelli leigazolása a parlamenti választásokra. A megkérdezettek 55 százaléka válaszolt igennel, és csak 45 százaléka kételkedett ebben. Igaz, a többséghez sorolandók az Inter szurkolói is, akik a saját csapatuk győzelmében reménykednek. Aminek lehet hatása a választásokra – negatív értelemben, Berlusconi szemszögéből.