− A decemberi választásokon az RMDSZ egy hajszállal lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az eredményeket értékelő Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt ön is a tanulságok levonását sürgette. Vannak már konkrét elképzelései?

− Vannak, de ezeket előbb a szervezeten belül fogjuk megvitatni. Nagyon sok mindent újra kell gondolnunk, már csak azért is, mert változni fog a választási rendszer. Ez a mostani atomizálta a kampányt a választókerületeken belül. Szervezési kérdéseket is figyelembe kell vennünk: mely területi és helyi szervezeteink nem teljesítettek. Ugyanúgy kormányon voltunk Székelyföldön, mint Máramarosban, tehát ezzel a különbségeket nem lehet magyarázni. Vannak hiányosságaink a mozgósításban, illetve megváltozott körülöttünk a politikai-társadalmi kontextus. Meg kell nézni, hogyan gondolhatnánk újra a szövetséget anélkül, hogy a szövetség jellegét feladnánk, a döntéshozatalt miként tehetnénk gyorsabbá, rugalmasabbá. Ezekről a kérdésekről szól majd az április végi, május eleji kongresszusunk.

− Az RMDSZ nem került kormányra, pedig erről elvi megállapodást is aláírt a választások előtt a kormányzó Szociálliberális Unióval (USL). Min múlott a koalíciós tagság?

− Egyrészt egy olyan, utólag felhozott feltételen, amelyről soha előtte egyetlen egy mondatot sem beszéltünk. Azt kérték, hogy meg se próbáljuk módosítani a nemzetállamra vonatkozó kitételt az alkotmányban. Ez számunkra elfogadhatatlan volt, de azt hiszem, hogy csupán ürügyként hozták be a képbe a tárgyalások alatt a liberálisok. Másrészt valami mélyebb ösztön is a felszínre került, ami megint arról szólt, hogy a román politikusoknak egy jelentős része bennünket továbbra is másodrangú állampolgárnak tekint, és nem adta fel a nemzeti asszimilációt sem. A másik ok az volt, hogy a román politikusok jelentős része nem tartja be az elvi megállapodásokat, ha túlnyeri magát, és nincs szüksége a szavazatainkra a parlamentben. Ilyenkor nagyon gyorsan képesek váltani. Hisz senki nem gondolta, hogy a kétharmadnál is több szavazatot fognak szerezni, bármilyen döntéshez meglesz az elegendő támogatottságuk, legalábbis a mandátum elején.

− Arra céloz, hogy fölbomolhat a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciója?

− Egyelőre ellenzékben vagyunk, és nem is készülünk a nagy problémák másfajta megközelítésére, mint ebből a pozícióból, de hát a politika változó.

− A koalíciós tárgyalások alatt a szociáldemokrata Victor Ponta szinte a végsőkig ragaszkodott az RMDSZ-szel októberben kötött megállapodáshoz, miközben a liberálisok a szövetség kívül tartása mellett kardoskodtak. Sejti, hogy miért?

− Ezért is fogalmaztam úgy, hogy a román politikusok nagy része nem tartja be a megállapodásokat: nekünk voltak az elmúlt esztendőkben más tapasztalataink is, bár nem ezek a dominánsak. Victor Ponta alig negyvenévesen kapott kormányfői megbízatást, és került egy nagykoalíció élére, valószínűleg nem akarta a politikai karrierjét elvi megállapodások fölrúgásával kezdeni. Másrészt fölismerte azt, amit nagyon kevés román politikus: a nemzetiségi kérdést ki kell emelni a belpolitikai vitákból. Miközben nyilvánvalóan nem volt szüksége a mi szavazatainkra. Ezzel az együttműködésnek egy olyan intézményét teremtette volna meg, amire nem volt példa. Ez a bizalomerősítő gesztus meghatározhatta volna a következő esztendőknek a politikai légkörét, a legfontosabb reformoknak a hangnemét, perspektíváját. Hozzáteszem, ez csak az én magyarázatom, lehet, hogy jóindulatú magyarázat, de ebben a pillanatban nincs okom mást keresni. Azt hiszem, hogy minden csalódottságunk, kudarcunk ellenére nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy jóindulatot tételezzünk fel a velünk szemben ülőről, és ne engedjünk a gyűlölködésnek. Ezt éreztem a miniszterelnök december végi álláspontjából, viselkedéséből.

− Beszélhetünk radikális váltásról, mert Victor Ponta kimondta, hogy a kisebbségekhez való viszonyban nem a többségi elv a mérvadó?

− Talán generációs kérdés is, de ez mindenféleképpen más szemlélet, mint amihez hozzászoktunk. Kár, hogy nem beszélhetünk még mentalitásváltásról a román politikum egésze és a társadalom szintjén.

− A parlament már a tavaszi ülésszakban dönthet az alkotmánymódosításról és ezen belül a közigazgatási régiókról, talán a választójogi törvényről is. Van egy óriási, kétharmados többség. Hogyan képviselhető ilyen körülmények között a magyar érdek?

− A párbeszédnek nincs alternatívája. Meg kell próbálnunk a magyar közösségnek az érdekeit fölmutatni, érveket keresni, hogy legalább az eddig megszerzett jogok ne csorbuljanak, pozíciók ne szűnjenek meg. Ne kerüljön olyan helyzetbe a magyar közösség, hogy a régiókban, az önkormányzatokban nem tud részt venni a döntéshozatalban az erejének, súlyának megfelelően. Azon leszünk, hogy az intézményeken belül folytassuk le ezt a párbeszédet, de nyilván egy kétharmados többségbe bele van kódolva az is, hogy nem veszi figyelembe a kisebbségek szempontjait. Ez teremthet olyan állapotokat is, amikor akaratunkon kívül bizonyos politikai döntések kikerülnek a politikai intézményekből. Valójában az a kérdés, hogy egy ekkora erő képes-e az önmegtartóztatásra? Románia számára ez a teszt most kezdődött, és hamarosan kiderül, hogy ez az időszak közelebb vitte-e bennünket a XXI. századhoz, megérett-e 23 év alatt ez a társadalom arra, hogy egy kétharmados többséget „féken tudjon tartani”.

− Mit ért azon, hogy bizonyos politikai döntések kikerülhetnek a politikai intézményekből?

− A szövetség nyilván az intézményeket, a párbeszédet használja a problémák megoldására, de hogyha ez nem vezet eredményre, más eszközöket is kereshet, illetve találhat. Ez lehet külföldi nyomásgyakorlás, de lehet másfajta nyomásgyakorlás is. Vannak olyan civil eszközök, amelyeket ilyenkor használni lehet. De nem szeretnék erről beszélni, túl korai.

− A megváltozott kontextus része, hogy az RMDSZ-nek most először közvetlen ellenfele akadt a választásokon az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP). A gyenge eredményeik ellenére világossá tették, hogy nem adják fel, és céljuk 2016-ra úgy megerősödni, hogy tárgyalóasztalhoz kényszeríthessék az RMDSZ-t. Hogyan válaszolnak a kihívásra?

− Akik bennünket fenyegetnek, akik csak abban tudnak gondolkodni, hogyan kényszerítsenek térdre, nem vesznek figyelembe egy dolgot: az RMDSZ-t nem lehetett, és nem lehet ezután sem kényszeríteni. Párbeszédet kell folytatni, lesz rá alkalom bőven a következő időszakban, de az RMDSZ ezután sem hoz döntéseket kényszerből. Ez az ő mentalitásukat, terveiket mutatja. Amikor a pártalapító fővédnökük, Tőkés László folyamatosan mocskol bennünket, és gyűlöletet próbál szítani, azt üzeni, hogy nem párbeszédre készül. Folytatják a harcot, ez volt az első nyilatkozatuk a választások után. Nem lep meg, nem számítottunk másra. Nem marad más hátra, mint egy nyugodt, nyitott szervezet építése, a társadalomszervezésnek a megerősítése, és azt hiszem, hogy ez az esztendő erre kiválóan alkalmas lesz.

− A hét elején Kövér László beszólt az RMDSZ-nek, elvtelen politizálással vádolva a szövetséget. Nem válaszoltak a nyilatkozatra, nem is zavarja önöket?

− Persze, hogy zavar, és időnként válaszolunk is, bár az életünk nem arról szól, hogy Kövér Lászlónak válaszolgassunk. Én Kövér László és a hozzá hasonló politikusok nyilatkozatait mindig visszautasítom. Akkor beszéljen Kövér László elvtelen politizálásról, amikor a szülőföldön való megmaradáshoz valamivel hozzájárult. Őneki nincsen semmiféle felelőssége, valószínűleg nem is lesz az erdélyi magyar családok jövőjét illetően. Segíteni nem tud, beszélni azt igen. A teljes felelőtlenség az, ami megnyilvánul egyes magyarországi politikusok nyilatkozataiból. Egyelőre Kövér László egyetlen dolgot tudott bebizonyítani ország-világnak és az erdélyi magyaroknak: hogy be tud csempészni Romániába egy urnát Nyirő József hamvaival, és ki tudja csempészni a hamvakat.

− Lát még esélyt normális Fidesz–RMDSZ viszonyra?

− Rajtunk nem múlik.

− A júniusi választások után azt mondta, hogy a Fidesznek nem sikerült „kézrátétellel átadnia a népszerűségét” az EMNP-nek. Hogy látja, letettek róla, hiszen a mostani kampányban nem vettek részt Fidesz-vezetők?

− A kampányban valóban nem vettek részt, pontosabban alig egy-két másod-harmadvonalas politikus jelent meg vagy üzent át Magyarországról, de logisztikát, pénzt, tudást küldtek bőven az EMNP-nek, illetve segítették más módon. Nem látom a jeleit, hogy letettek volna arról, hogy ezt a csődhalmazt fenntartsák sok-sok magyar adóforintból. Nyilván csődöt csődre lehet halmozni, de abból nem lesz kollektív sikerélmény soha.

Kelemen Hunor