A visszalépett tagok helyett kizárólag iszlamistákat ültettek be.” (Mohamed) Murszi elnöknek nincsen politikai múltja, és a Muzulmán Testvériség, amelynek nem volt korábban frontembere, csak követője, teljes mértékben az ellenőrzése alatt tartja – mondja lapunknak nyilatkozva az ismert blogger, emberi jogi aktivista, aki egy pódiumbeszélgetésen járt a minap Budapesten annak apropóján, hogy 2011-ben az arab tavasz „harcosai” kapták az Európai Parlament Szaharov-díját.

A Twitteren 130 ezren követik Wael Abbasz blogját

A 38 éves Wael Abbasz igen súlyos szavakkal illeti az iszlamistákat az elmúlt hetek erőszakcselekményei nyomán: „Egy rakás hazug, újabban pedig huligán és gyilkos is. Nem is voltak részei eredetileg a forradalomnak, csak később csatlakoztak hozzá.” Mindezzel együtt optimista, hisz az utca emberének erejében, noha nem tippelne rá, hogyan alakul az egyre kiélezettebb hatalmi harc.

A Twitter mikroblogon 130 ezren, a Facebookon 45 ezren követik, a YouTube videomegosztón pedig több mint hatvanmillióan voltak rá kíváncsiak. Aktivistaként még a Mubarak-rendszerben, jóval az arab tavasz 2010-es kezdete előtt vált széles körben ismertté; a BBC 2006-ban a világ legbefolyásosabb személyiségei közé sorolta, a CNN pedig a következő esztendőben az év emberévé a Közel-Keleten. „Olyasmire használtam a blogolást, amire korábban mások nem nagyon: politikára és politikai tudósításokra.

Elsőként számoltam be például Líbiából kínzásokról, rendőri brutalitásról, elcsalt választásokról” – mondja a középosztálybeli értelmiségi kairói családból származó fiatalember, aki angol nyelv és irodalom, valamint informatika szakon szerzett egyetemi diplomát. Blogjaiért meg is kapta büntetését a Mubarak-érában: zaklatták, gyakori utazásait kihasználva a repülőtéren minden alkalommal vegzálták, néhány napot börtönben is töltött.

„Kétszer fél évre el is ítéltek első fokon, de a koholt vádak miatt végül felmentettek. Az előző rendszer azt terjesztette rólam, hogy bűnöző vagyok, áttértem a keresztény hitre, és homoszexuális vagyok; ezek nem veszik ki jól magukat konzervatív társadalmunkban.” Úgy véli: Szaharov-díj ide vagy oda, az arab tavasz még nem teljesítette be ígéreteit, kimenetele egyelőre nem látszik.

„Egyiptomban hatvan évig katonai diktatúrában éltünk. Mindent elfelejtettünk ez idő alatt a szabadságjogokról, a szabad sajtóról, demokráciáról, civil társadalomról. A tapasztalatlanságból, a tudás hiányából számos hiba adódik.” De a közösségi média képviselőinek, így a bloggereknek igenis fontos szerepük van – állítja – a vélemények formálásában, a mozgósításban: a fiatal Egyiptomban 30 millió „netpolgár” követi online az eseményeket. És áll ez az arab világra általában is: „Tunéziában és másutt kapcsolatban állunk más bloggerekkel, tudunk egymásról. Még ha szervezetet nem alkotunk is.”