Berlusconitól retteg az unió
– Csak nehogy megint Berlusconi jöjjön! – fohászkodtak vezető európai politikusok annak tudatában, hogy a jobbközép Szabadság Népe (Pdl) vezére – aki a múlt héten jelentette be visszatérését a politikába – közismerten reformellenes. Márpedig José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a római hír hallatán arra figyelmeztetett, hogy az olasz kormányválság miatt nem állhatnak le a Monti által egy évvel ezelőtt elindított reformok. Barroso szerint Olaszország gazdasága még mindig nagyon sérülékeny, és végzetes lenne, ha a választási kampányban egymással vetélkedő politikusok megkérdőjeleznék a gazdaság helyreállítása érdekében hozott megszorító intézkedéseket.
Nagy terjedelemben idézik a hétfői olasz lapok az uniós mentőalapok irányításáért felelős Klaus Regling volt német pénzügyminiszter szavait, aki a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában így fogalmazott: „Olaszország fontos reformokat hajtott végre. Ezeket a piacok eddig elismerték, ám a legújabb fejleményekre nyugtalanul reagáltak”.
Még hogy nyugtalanul? Pánikkal. A kormány több hónapos munkája semmisült meg a milánói tőzsde hétfői megnyitása utáni néhány óra alatt – írta az Il Sole 24 ore című olasz gazdasági napilap, Giorgio Napolitano sürgős beavatkozását követelve. S valóban, az olasz államfő környezetéből származó információ szerint Napolitano a pénzpiac alakulása szerint dönt a parlamenti választások időpontjáról. Úgy tudni, hogy az államfő egy hét múlva, szokásos karácsony előtti üzenetében jelenti be a döntését. Az olasz sajtó arra számít, hogy Napolitano az ünnepek előtt feloszlatja a parlamentet, rögtön a költségvetési törvény elfogadása után. A választásokat alighanem február 10–24. között tartják.
Élénken foglalkoztatja az olasz sajtót Mario Monti jövőbeni sorsa. Korábban számos kisebb centrumpárt vezetője nyilatkozta, hogy választás ide vagy oda, jövő tavasszal a gazdasági krízist jól menedzselő, az európai piacok Rómával szembeni bizalmát helyreállító Montival kellene folytatni. Ekkor azonban közbeszólt az államfő: ne felejtsék, Monti nem lehet képviselőjelölt, mert örökös szenátorként nem indulhat a választáson. Azóta is elemzik Napolitano intelmét, s ma már sokan úgy látják, hogy az államfő csupán a választási kampány kíméletlen küzdelmeiből akarta kimenekíteni miniszterelnökét. Az sincs kizárva, hogy azt követően Montit a választások győztese fölkérje miniszterelnöknek. Az érintett maga egyelőre lebegteti ezt a lehetőséget. A baloldali La Repubblicában hétfőn megjelent interjújában annyit mondott, hogy erre egyelőre nem tud válaszolni.
Napolitano arra kapacitálja, hogy legyen ő az utódja. Bizonyosra vehető, hogy ez esetben a parlament két háza nagy többséggel rá szavazna. De az sincs kizárva, hogy Monti nagyobb kihívásnak tartaná a gyakorlati politizálást, s képességei is inkább erre teszik alkalmassá. Miniszterelnökként azzal foglalkozhatna, amihez a legjobban ért: a gazdasággal.
Tény, hogy az olasz belpolitika két főszereplője, a jobbközép és a balközép párt pillanatnyilag nem számol Montival. Immár biztosra vehető, hogy a Szabadság Népe feloszlik – az abban szereplő pártok alighanem egyedül próbálkoznak parlamentbe jutni –, Silvio Berlusconi pedig újjáalakítja egykori sikerpártját, a Forza Italiát, és hatodszor is nekifut a miniszterelnök-jelöltségnek. Berlusconi máris harci mezt öltött, s első töltényét mindjárt Montinak szánta. „Nem félek Montitól, de kíváncsi vagyok, van-e mersze a választásokon indulni, miután én megengedtem neki, hogy kormányfő legyen” –nyilatkozta a Lovag házilapjában, az Il Giornaléban. A balközép vezére, s múlt vasárnap óta miniszterelnökjelöltje, Pierluigi Bersani sokkal udvariasabb stílusban próbálja eltanácsolni Montit. „Itáliának még szüksége lehet a szakértelmére, jobb, ha távol tartja magát az ütésektől, amivel egy választási kampány jár.”
