A heves összecsapás azért is volt váratlan, mert a vita formája, amelyben a közönség soraiban ülő nyolcvan ingadozó szavazó kérdezett a jelöltektől, épp ennek ellenkezőjét hivatott szolgálni. A cél nem az volt, hogy egymás kijelentéseire reagáljanak, a forgatókönyv szerint a kérdezőkre kellett volna koncentrálniuk.

Ám a hangnem amiatt nem okozott meglepetést, hogy mindenki tudta: az elnöknek erőt kell mutatnia és támadnia, ha azt akarja, hogy az elemzők és a közvélemény által is laposnak minősített első szereplésén javítani tudjon. Ezt sikerült is megtennie. Energikus volt és határozott, pontokba szedve mondta el konkrét javaslatait a felmerülő politikai kérdésekről. Az idő nagy részében pedig nem saját elnöki teljesítményét méltatta, hanem Romney-t támadta – darabokra szedve a volt massachusettsi kormányzó korábbi kijelentéseit és teljesítményét.

Az elnöknek kedvezett az is, hogy az első vitával ellentétben most nem csak a gazdaság volt a téma. Érkezett kérdés a női egyenjogúsággal, az illegális bevándorlással, a fegyvertartással és a bengázi amerikai konzulátust ért támadással kapcsolatban is, amelyben az amerikai nagykövet életét vesztette.

Az első heves összecsapásra, mármár kiabálásra a másfél órás vita első perceiben sor került, amikor a jelöltek nem értettek egyet abban, hogyan is kell kiszámítani az országban kitermelt szénhidrogén mennyiségét. Az elnök az adózással kapcsolatban is keményen támadott. Szerinte Romney-nak állítása ellenére nincs „ötpontos terve, csak egypontos. És ez az egy pont pedig nem más, mint hogy a leggazdagabbak más szabályok szerint játszanak.”

A líbiai konzulátust ért támadásról szólva Obama kijelentette: minden felelősség az övé, majd a republikánus jelölt szemére vetette, hogy politikai célokra próbálta használni a líbiai támadást, ami szerinte méltatlan viselkedés.

Romney azzal vágott vissza, Obamának két hétbe telt kimondania, hogy terrortámadás történt, és nem az elhíresült iszlámellenes film hatására rohamozták meg a konzulátust. Ám az elnök közölte, már másnap terrorizmusnak nevezte az eseményeket. Amikor ezen ismét „ölre mentek”, a CNN műsorvezetőjének, a vita moderátorának kellett közbeavatkoznia. Candy Crowley elmondta: az elnök kimondta, hogy terrortámadás volt, ám az is igaz, a washingtoni adminisztráció csak két héttel később magyarázta el pontosan a történteket.

A PBS tévécsatornán a szakértők egyetértettek abban, hogy Obama jól teljesített. Jonathan Martin, a Politico újságírója elmondta, nem emlékszik, „hogy hivatalban lévő elnök valaha így nekiment volna a kihívójának”. Az ABC televíziónak nyilatkozó Matthew Dowd republikánus stratéga szerint „nehézsúlyú meccs volt”, amelyben, ha nem is kiütéssel, de egyértelműen az elnök győzött. George Will veterán politikai kommentátor nem hirdetett győztest, de úgy fogalmazott: „Nixon és Kennedy 1960-as vitája óta minden elnökjelölti vitát láttam. Ez mindnél jobb volt.”

A CNN felmérése szerint a fentiekkel a nézők is egyetértettek: 46 százalékuk vélte úgy, hogy az elnök nyerte a vitát, 39 százalék szerint Romney. A CBS a vitát követő bizonytalan szavazók között végzett felmérést: közülük 37 százalék szerint Obama győzött, 30 százalék szerint Romney, további 30 százalék szerint döntetlen lett az „eredmény”. Ez fordulat az első vitához képest, amelyet a felmérések szerint a republikánus jelölt nyert meg.

Hivatalban lévő elnök még nem ment így neki kihívójának. Barack Obama (jobbról) és Mitt Romney az előbbi győzelmét hozó második tévévitában