Pénzt vagy függetlenséget!

Az első fecske már megvan: Vic, a 40 ezres település Barcelonától hatvan kilométerre szabad és önálló katalán területnek nyilvánította magát. Ettől a mindennapi élet mit sem változott, nem állítottak fel határőrséget, és új pénzt sem vezettek be, de a többpárti határozat jelzésértékű: a katalánok ezúttal véresen komolyan gondolják az önállóságot.

Artur Mas, a katalán kormány, a Generalitat elnöke ma történelmi tárgyalásokra készül Mariano Rajoy spanyol kormányfővel. Ha Madrid nem enged a józan érveknek (amelyek főleg pénzről szólnak), akkor a katalánok a saját kezükbe vehetik a sorsukat.

„A mi bejelentésünk olyan, mint egy homokszem a sivatagban” – próbálja kicsit tompítani a dolog jelentőségét Vic önkormányzatának egyik munkatársa, aki maga is függetlenségpárti, de a nevét nem szívesen adja. Bár a honlapjuk kizárólag katalánul van, az asszony készségesen nyilatkozik spanyolul is. Sokakhoz hasonlóan ő is abban reménykedik, hogy 300 évnyi spanyol uralom után végre felvirradhat a független Katalónia napja – amely békés és jószomszédi kapcsolatokat ápolhatna Madriddal is. Mint például Közép-Európában a békésen elvált Csehország és Szlovákia. A kevésbé békés balkáni válásokról inkább nem beszélnek.

A katalán–spanyol viszony évek óta „hűlőben” van. „A helyzet nem új, a katalán társadalom egy része mindig függetlenségpárti volt. Ám most minden korábbinál több ember csatlakozott hozzájuk, azok is radikalizálódtak, akik eddig mérsékeltek voltak” – mondja lapunknak Jordi Gimeno, a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének katalán lektora. Utal az immár történelmi dátumnak számító szeptember 11-re, amikor másfél millió ember vonult fel Barcelona belvárosában önállóságot követelve.

A helyzetet a gazdasági válság élezte ki. Katalónia a spanyol költségvetés nettó befizetője, az adók 95 százalékát Madrid szedi, és osztja vissza a tartományoknak. Katalónia évente a GDP-jének nyolc százalékával támogatja a közös büdzsét, 2009-ben például minden egyes katalán polgár 2250 euróval segítette a szegényebb tagállamokat. A pénzelosztás (és annak átláthatatlansága) korábban is elégedetlenséget váltott ki a katalánok körében, de amíg nem ütött be a gazdasági válság, addig elbírták a terheket. Most azonban elegük lett.

„Katalónia elszegényedik, mert túl sokat kell befizetnünk a közösbe” – panaszkodik a vici önkormányzat képviselője. Ennek meg is van a következménye: Katalónia a harmadik legeladósodottabb tartománya lett Spanyolországnak, és szégyenszemre pénzügyi mentőövet kellett kérnie a madridi kormánytól. A katalánok most attól tartanak, hogy hamarosan megjelennek a spanyol pénzügyminisztérium rettegett, sötét öltönyös emberei, és elkezdenek tanácsokat osztogatni: hol és mennyit kurtítsanak meg a szociális vagy a működési költségekből. Ez már végképp több lenne a soknál.

„Nemcsak a pénzügyi problémák hozták felszínre a feszültséget, évek óta nő a távolság, az értetlenség Madrid és Barcelona között” – emlékeztet Jordi Gimeno. A katalán társadalom és a politikai pártok 2006-ban elfogadtak egy alaptörvényt, amely hitet tett a katalán nyelv fontossága, a katalán nemzet léte és a saját költségvetés mellett, ennek bizonyos részeit azonban a spanyol alkotmánybíróság 2010-ben megsemmisítette. Radikalizálódott a politika is: korábban a katalán politikusok (főképp a Madridban gyakran kvázi koalíciós partnerként működő jobbközép Convergencia i Unió vezetői) óvatosan viszonyultak a függetlenség kérdéséhez, de Artur Mas, a 2011 óta hivatalban levő katalán kormányfő most az élére állt a mozgalomnak. Ezzel reményt adott az embereknek: a függetlenség mégsem illúzió csupán. A legfrissebb felmérések szerint már a katalán társadalom 51 százaléka támogatná az önálló államot, 30 százalékuk határozatlan, és csak 19 százalék utasítaná azt el.

„A fő baj, hogy Madrid nem hajlandó tárgyalni. Meg sem hallja a katalánok hangját” – panaszkodik Jordi. „Pedig minden népnek joga van az önrendelkezésre, ezt az Európai Unióban és az ENSZ-ben is elismerik” – teszi hozzá a vici képviselőnő. Sok múlik azon, hogy Mariano Rajoy a mai tárgyalásokon hajlandó-e engedményeket tenni Barcelonának, netán változtatni a pénzügyi transzfer rendszerén. „Ez most talán elég lenne Masnak, de a múlt heti tömegtüntetés akkora reményeket ébresztett az emberekben, hogy nehéz lesz innen visszalépni” – jósolja Jordi.

A katalán lektor sokakhoz hasonlóan abban bízik, hogy Katalónia a kiválás után megmaradhatna az Európai Unió és az eurózóna tagjának. Ezzel nem kis fejtörést okozna Brüsszelnek, az eurokraták körében megoszlanak ugyanis a vélemények arról, vajon újra kellene-e folyamodnia a tagságért, és le kellene-e folytatnia a csatlakozási tárgyalásokat. Gazdaságilag mindenképpen erősebb lenne, mint a spanyol terhekkel a nyakában, és egy gazdag tagállam az EU-nak is előnyösebb – vélekedik a képviselőnő. Emellett a katalán végre hivatalos uniós nyelv lehetne, de az új állam a spanyolt sem „üldözné”, hiszen ez itt az élet része (egyelőre).

Ám nagyon úgy tűnik, Madrid nem készül engedményekre. Rajoy miniszterelnök az alkotmány szentségét emlegeti, és a spanyol alaptörvényben a katalán valóban „csak” egy nemzetiség. Az alkotmány védelmére szélsőséges esetben még a hadsereg is bevethető – de ettől a forgatókönyvtől mindenki visszahőköl. A spanyolok más módon is visszavághatnak: néhány évvel ezelőtt már előfordult, hogy bojkottot hirdettek a katalán termékekre, és ezt az amúgy elismert helyi pezsgőgyártás komolyan megsínylette – emlékeztet Jordi.

Az FC Barcelona elnöke mindenesetre békülékenyebb. Ha függetlenné válik is Katalónia, csapata akkor is a spanyol ligában folytatná – éppúgy, mint a Monaco a francia bajnokságban.

Katalán zászlóba burkolózó pár Barcelonában
Katalán zászlóba burkolózó pár Barcelonában
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.