Ő maga hosszú évek óta a kulturális politikában „utazik”. Volt Krakkó városának kulturális osztályvezetője, részese volt a program kialakításának, amellyel a középkori lengyel főváros elnyerte az „Európa kulturális fővárosa” címet. Glondys kulturális tanulmányokból szerezte a doktori címét, s ezt tanítja a Jagelló Egyetemen. Kedvenc foglalatossága pedig a Visegrádi Nyári Iskola, amelyet tíz éve kezdett el, s ahol eddig már ötszáz fiatal végzett.

Az iskolát éppen azért működtetik, hogy a térség jövendő döntéshozói, kulturális és politikai felelősei nyitottak legyenek a szomszédokra, s ne csak Brüsszelre bámuljanak, Nyugatról várjanak mintát és megoldásokat.
 – Sokáig tartottam tőle, hogy ez a térség nem lesz elég szexi, kételkedtem, vajon összejön-e elég érdeklődő. Mára eljutottunk odáig, hogy a résztvevők – egy helyre 6-8 jelentkező akad – elhiszik nekem: érdemes előbb megbarátkozniuk Pozsonnyal, mielőtt belevetik magukat Barcelonába – mondja Danuta Glondys.

Úgy gondolja, hogy a visegrádi négyek országai számára nagyon fontos, hogy az önmagukról való gondolkodásba – és idetartozik helyünk Európában – bevonják a Keletet.

Keleten mindenekelőtt Ukrajnát érti és Fehéroroszországot. Ukrajna valahogy „közös gondoskodásra méltó jószág” – fogalmaz. Mindig vannak oroszok, fehéroroszok, a balkáni országokból érkezett diákok, doktoranduszok a résztvevők között. A Keletre való nyitottság teszi érdekessé a nyári egyetemet a Nyugat szemében is, s Glondys felfogása szerint ez a V4 értéke. Az EU-n kívüli kelet-európaiak számára valós dolog, hogy Közép-Európa nemcsak egyfajta történelmi hagyományoknak, de vágyaknak is a közössége.

Danuta Glondys szerint az iskola léte és támogatottsága azt bizonyítja, hogy Közép-Európa létező valami. Még akkor is, ha ezt ő elsősorban a hagyományok és a vágyak közösségeként szereti meghatározni. Az, hogy huszonéves diplomások, egyetemisták a krakkói Decjusz-villában miniszterekkel, diplomatákkal vitatkozhatnak, miközben más országokból való kortársaikkal végeznek közös munkát, kialakítja a közös minőséget.

Nagy meggyőződéssel hirdeti Glondys, hogy a fiatalok közvetlen találkozásai és a közösen szerzett kulturális élmények hozzájárulnak a megértéshez. Nem erőszakolna rájuk valamilyen távoli ideákat, ám úgy látja, erősödik a megértés, és az identitások sem fordulnak egymás ellen. A visegrádi iskola nem kötődik politikai táborokhoz, bal- és jobboldali fiatalok is részt vesznek benne. Megkérdeztem, voltak-e szélsőjobboldali hallgatóik? Nem voltak. Feltehetően az iskola két alapelve – szabadság és szolidaritás – tartotta őket távol.