Színeváltó Itália
A kétnapos, múlt vasárnap és hétfőn rendezett időszakos helyhatósági választások eredményeit csak most kezdi elemezni Olaszország, lassan magához térve abból a bénultságból, amit a Brindisiben elkövetett halálos robbantás és az Itália északi részét sújtó földrengés okozott. Pedig a választásnak nem kisebb tétje volt, mint hogy kékről vörösre változik-e az olasz csizma színe, azaz Silvio Berlusconi Szabadság Népe (PDL) nevű jobbközép pártja elveszti-e egyeduralmát a vidéki Itáliában is, amint elveszítette azt tavaly novemberben országos szinten.
A színeváltozás bekövetkezett. Míg az elmúlt években a tizenötezernél nagyobb városok közül 98-at jobbközép polgármester irányított, s a balközépnek csak 56 hely jutott, az arány most megfordult: 95 várost hódított el a baloldal, s a jobboldal kezében csupán 34 városvezetés maradt. S a magát örökös nyertesnek tartó Berlusconi ezt a vereséget már nem tudta a tőle megszokott szómágiával győzelemnek hazudni.
„A PDL-nek vége. A PDL többé nem az én pártom!” – fakadt ki az Olaszországban Lovag néven is emlegetett exminiszterelnök, aki az általa 1993-ban alapított Forza Itáliát, majd 2009-ben a Szabadság Népe névre átkeresztelt jobbközép formációt négyszer segítette választási győzelemre. Ha időközben veszített is, az sohasem volt ennyire megsemmisítő. „Most viszont padlóra került a párt, teljes a káosz házon belül, mindenki mindenkinek ellensége” – ismerte el Andrea Ronchi volt EU-ügyi miniszter. Ám a 76 éves Berlusconi azért most sem akar a romok alatt maradni. Máris új politikai formáció létrehozásán munkálkodik, amelynek állítólag már a nevét is kitalálta. Két eddigi szövetségesét – a Gianfranco Fini vezette és magát egyre mérsékeltebbé maszkírozó szélsőjobbot és a Bossi-féle, korrupció szabdalta Északi Ligát – a Kereszténydemokrata Uniót vezető Pierferdinando Casinivel és Luca Cordero di Montezemolóval, a Ferrari elnökével szeretné lecserélni. Más kérdés, hogy a Forma–1-en edződött Montezemolo aligha köti össze politikai karrierjét egy „kifutó modellel”, és Casini is dörzsöltebb annál, semhogy lépre menjen.
Ami pedig a fentebb említett Grillót illeti: az utca emberéből, tanárokból, diákokból, informatikusokból, de mindenekelőtt fiatalokból álló mozgalma – az átlagéletkoruk 38,5 év, miközben a hagyományos pártokra szavazók átlagéletkora 59 év – meghozta első gyümölcsét. Pedig mindenki, még a megfontolt Giorgio Napolitano elnök is démonizálta a politika ellen humorral harcoló formációt. Beppe Grillo csapata nem tűnt el a süllyesztőben, amint korábban sokan jósolták, hanem inkább megizmosodott, országossá szélesedett, s most olyan nagyvárosokban tudott nyerni, mint Parma. Ha ma lennének a parlamenti választások Olaszországban, a „csillagosok” 12 százalékot érnének el.
De azok csak egy év múlva lesznek. Már ha addig kitart Mario Monti szakértői kormánya. Mert hát Itáliában a meccseredményeken és az időjáráson kívül a választások időpontját sem lehet megtippelni. Most ráadásul a leendő résztvevőknek is érdekük, hogy időt nyerjenek. S nem csak a hagyományos pártokra gondolunk. A helyzet komolyra fordult, már a humoristából mozgalmárrá avanzsált Beppe Grillónak is el kell gondolkodnia azon, elég-e a sikerhez, ha mindig az ellenkezőjét mondja, mint a politikusok. Aligha. Már meg is született az új szlogenjük: „Nem vagyunk politikaellenesek. Az új politika letéteményesei vagyunk.”