Negyed tizenkettőkor sietősen beállnak a sorba. – A legtöbben görögök, legfeljebb a húsz százalékuk bevándorló – mutat körbe Georgia Zogopulu pszichológus. Őt is meglepte, milyen sok fiatal jár az ingyenételosztásra; a jó részük ráadásul iskolázott, csak éppen állástalan. Ugyanazokkal a gondokkal keresik fel a szakembert: depressziósak, nem bíznak a jövőben, és elegük van az ország vezetéséből.

Már csak módjával vásárolnak. Ki tudja, mit hoz a holnap?

A vigasztalanul szegény és koszos környéket néhány utca választja csak el a belvárosi Szintagma tértől, ahol egyelőre üresen áll a parlament. A május 6-i választások óta már három párt bukott bele a kormányalakításba. A görög Demokratikus Baloldal (Dimar) vezetőjének hétfői nyilatkozata szerint nem lesz nemzeti egységkormány. Ha egyáltalán nem sikerül a kormányalakítás, úgy az athéni parlament már nyitóülésén, csütörtökön feloszlathatja magát, a polgárok pedig június 17-én ismét az urnák elé járulhatnak.

Két jellegzetes tevékenységet is folytat egyszerre Kiriakosz, a középkorú villanyszerelő: műanyag pohárból jegeskávét iszik, és rózsafüzért morzsolgat. – Micsoda?! A régi pártok mind tolvajok! – int megvetően a törvényhozás épülete felé. Meg is büntették a választók a régieket (a szocialista Paszokot és a jobbközép Új Demokráciát), ám eddig az újak sem tudtak koalíciót összehozni. A megszorításokat ellenző Sziriza (Radikális Baloldali Szövetség) sem, Kiriakosz mégis bennük bízik.

– Válság van, már csak feleannyit keresek, ebből nem lehet megélni! Azt akarom, hogy a gyerekeim elmenjenek Görögországból, itt nincs jövőjük! – panaszolja a 10 és 13 éves fiúk apja. Az sem izgatja, hogy az EU/IMF-megállapodást felrúgó Sziriza hatalomra kerülésével elzárhatják a nemzetközi pénzcsapokat. „Na és, kaptam én egy fillért is? Tőlem eddig is csak elvették a pénzt!”

Jegeskávét szürcsöl a forró májusi napsütésben a huszonéves Mina is, és egyáltalán nem bánja, hogy a helyzet is forrósodik Görögországban. „Hogy milyen kormányt akarok? Amelyik megérti, hogy mire van szükségem.” Ő is csak az új pártoknak hisz, szerinte a Sziriza hozhat megoldást. S hogy ezzel az ország elveszítené a pénzügyi mentőcsomagot? – Először egészen mélyre kell zuhannunk – mutatja kezével a szabadesést, a legvégén nagy csattanással –, hogy felébredjenek végre a görögök!

Mina az álmaiért jött Athénba; családja Aegina szigetén él. Most kozmetikumokat árul egy kis üzletben, és nem is tér haza a fővárosból, ha csak el nem veszíti az állását. Leginkább ettől fél. A családjának persze még nehezebb: annak idején jó néhány hitelt felvettek, ezeket ma már alig tudják törleszteni. – Hát igen, régen sok pénzünk volt – sóhajt nagyot, és kihajítja a jegeskávés poharat.

– Nincs is kormányunk, tudja? – így Lefterisz Mihailidisz, a kiváló angolsággal beszélő, 38 éves hajléktalan. A Szofokléusz utcai udvaron ülünk, körülöttünk többtucatnyian kanalazzák már a sűrű levest. Lefterisz az athéni önkormányzat egyik menhelyén él, ő majd ott kap ebédet. Egy ideig Nagy-Britanniában járt egyetemre, dolgozott Amerikában is, aztán évekig óceánjárókon kereste a kenyerét fotósként. Kizárólag a kötelező katonai szolgálat miatt tért haza Görögországba (e nélkül nem akarták meghosszabbítani az útlevelét), és most semmi mást nem akar, csak elmenni innen.

– Ja, ez a sok kis párt? Manipuláció az egész, előre levajazták a dolgot. Az embereknek elegük van, egy kicsit kidühöngik magukat, aztán úgyis visszajön a két nagy párt – jósolja. Más kérdés, hogy a „két naggyal” eddig sem a Sziriza, sem a Demokratikus Baloldal nem volt hajlandó koalícióra lépni. Lefteriszt amúgy nem zavarja a hajléktalanlét. A családjával régóta megszakította a kapcsolatot, a menhelyen élőkre viszont bármikor számíthat.

Egy gombostűt sem lehetne leejteni a szociális részleg épületében. A folyosókon sokan összegyűltek; a mellette állóval senki sem beszélget. Csöndben, lehajtott fejjel várakoznak. Viszonylag jól öltözött, ápolt külsejű emberek. Az ingyen-élelmiszercsomagokra évente kétszer lehet leadni az igénylést, a május végi határidő vészesen közeleg. A kormányalakítás körüli aggodalmak ide aligha gyűrűznek be.