Az ötvenes éveinek elején járó bukaresti asszony egy ingyenes szűrés alkalmával tudta meg, hogy szívritmuszavarban szenved. Érezte korábban is, hogy fárad, de igyekezett nem tudomást venni róla. Az orvos elmagyarázta, hogy ritmusszabályozó készülék beültetésére szorul, mégpedig sürgősen. Az alternatíva – ha lehet annak nevezni – a bármikor beálló szívhalál lett volna.

Amikor aztán rászánta magát a beavatkozásra, és sikerült összeszednie a pénzt, kiderült, hogy a fizetése többszörösét jelentő summa mindössze a sebész „honoráriuma”. Az altatóorvosnak, a műtétnél segédkező rezidenseknek, az ápolóknak „járó” hálapénzzel együtt a műtét költsége elérte a 4500 lejt (közel 300 ezer forintot). Már elszánta magát a legrosszabbra, amikor egyik munkatársa felvetette: miért nem vesz fel bankkölcsönt? – Furcsa így utólag, de nem jutott eszembe. A családunkban senkinek nem volt hitele – emlékezik.

Kéri, hogy az igazi neve ne jelenjen meg az újságban, mert pár év után vissza kell mennie „karbantartásra”. Majd elkomorul, amikor szóba kerül, haragszik-e az orvosára. – Azért nem haragszom, hogy pénzt kér a műtétért, hiszen mindegyik elvárja a borítékot, de azért igen, hogy hagyott volna meghalni – válaszolja.

A nyugati sajtó a napokban az 1990-es évek szörnyűséges romániai árvaházaival állította párhuzamba a korrupt egészségügyet. Az Associated Press hősként mutatta be a Marie Curie gyermekkórház intenzív osztályának vezetőjét, aki évek óta harcol a rendszerrel és kollégái embertelenségével. A Marie Curie kórház gyermekkardiológiai osztályát 3,5 millió eurós beruházással építették és szerelték fel a legkorszerűbb műszerekkel. Az összeg felét a szaktárca adta, a másik fele közadakozásból gyűlt össze a Románia Gyermekeinek Reménysége Alapítvány irányításával.

Az évi ezer beavatkozás elvégzésére alkalmas létesítmény másfél éve elkészült, de a műtétre szoruló pácienseket ugyanúgy külföldre szállítják, mint azelőtt – nem akad ugyanis, aki kezelné őket. Catalin Cirstoveanu főorvos sejti, hogy miért: ő volt az, aki nyilvánosan kikötötte, hogy az általa vezetett részlegen ismeretlen fogalom lesz a paraszolvencia. A hálapénz elterjedt jelenség: a Világbank 2005-ös jelentése szerint a román kórházakban a páciensek naponta összesen 750 ezer euróra tehető „figyelmességet” adnak. Ez évente több százmillió eurót jelent.

Vasile Astarastoae, a román orvosi kamara elnöke felháborodottan kérte ki kollégái nevében, hogy a sajtó szerint a román orvosok inkább hagyják meghalni a pácienseket, semhogy hálapénz nélkül dolgozzanak. Közleményében perrel fenyegette az újságírókat, akik ilyesmit állítanak. A bukaresti gyermekkardiológia orvosa ezzel szembeállítja a tényt, hogy az állásokat több alkalommal is meghirdették, de azokra nem jelentkezett senki.

A Marie Curie igazgatója, Gabriel Smarandache szerint a helyzet kulcsát az orvoshiányban kell keresni. –Jelen pillanatban Romániában nyolcvan-kilencven szívsebész van, és nem hiszem, hogy akad közöttük húsz, aki gyerekeket is műtene – érvelt.

Cirstoveanu maga is elismeri, hogy az orvoshiány valós probléma. Évek óta küld betegeket német és olasz klinikákra, ahol igen gyakran éppen román orvosok műtenek a hazai költségek tízszereséért. A kiadások pedig végső soron a román egészségbiztosítót terhelik. Évente mintegy háromezer orvos hagyja el Romániát, számuk tavaly meghaladta az egyetemi végzősökét. A legtöbben Franciaországba és Nagy-Britanniába mennek, ahol az orvosok javadalmazása a romániai bérszint tízszeresét is meghaladja. Azonban az orvosok, jelesül a szívsebészek hiánya nem magyarázat a Cirstoveanu által megfogalmazott másik kérdésre: miért nem akad egyetlen ápoló sem, aki Bukarest legjobban felszerelt klinikáján akarna dolgozni?

Újszülött csecsemőt etetnek a bukaresti Marie Curie gyermekkórház intenzív osztályán. Paraszolvencia „hiányában” sok orvosi állás betöltetlen