Nem engedi be Izrael a megszállt területekre az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának vizsgálóit. Ennek oka az, hogy előzőleg a testület úgy döntött, kivizsgálják, mennyiben sérti a zsidó állam kormánya az ott élő palesztinok emberi jogait a maga telepítési politikájával. Azt, hogy az ENSZ-testülettel szakítsanak meg minden kapcsolatot, Avigdor Lieberman külügyminiszter rendelte el az Ynetnews.com szerint. – Eddig fenntartottunk egyfajta kapcsolatot velük, annak ellenére, hogy nem vagyunk a bizottság tagjai. A továbbiakban nem jelenünk meg a bizottság előtt, és a telefonhívásaikra sem válaszolunk – mondta az internetes lap szerint a radikális nacionalista politikus. A kormány korábban megpróbálta megakadályozni, hogy ilyen döntés szülessen. Az az álláspontjuk, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság diplomáciája így folytatja korábbi akcióját, amellyel államisága nemzetközi elismertetésére, ENSZ-tagságra törekedett. A Netanjahu-kormány azzal támadja a palesztinokat, hogy a tárgyalásokat megkerülve, egyoldalú eszközökkel akarnak nemzetközileg elismert állammá válni. A palesztinok viszont – ahogy most is – a telepítési politikát okolják azért, hogy lehetetlenné lett a párbeszéd a két politikai központ között.

Rokonukat sirató asszonyok a Gázai övezetben, izraeli légitámadás után

A települések jelenléte az egykor Ciszjordániának nevezett területeken arról szól, hol lesz a jövendő palesztin állam, amelynek létjogosultságát immár Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is elismeri. A palesztinok szerint minden olyan volt mandátumterületnek ehhez az államhoz kell tartoznia, amely 1967 előtt nem volt izraeli ellenőrzés alatt, tehát Kelet-Jeruzsálemnek, Ciszjordániának és a Gázai övezetnek. Az izraeliek ragaszkodnak az egységes Jeruzsálem eszméjéhez, a területeken pedig határkiigazítást, esetleg területcserét javasolnak. Százhúsz ilyen telep van, s ezenkívül léteznek úgynevezett „előőrsök”, engedély nélkül felépített telepek is. A nyugati parton, azaz Ciszjordániában 310 ezer telepes él, ha pedig a Jeruzsálemhez csatolt részeket is ideszámítjuk, akkor hatszázezer izraeli él vitatott területen. Hetvenezer olyan telepes van, akik mélyen a palesztin területen, elszórt településeken laknak. Sokan pedig az engedély nélküli „előőrsökön”.

Ezek egyikével kapcsolatban hozott az izraeli Legfelsőbb Bíróság vasárnap a kormányra kedvezőtlen döntést. Az alkotmánybíróságként is működő legfőbb törvényszék elutasította a kormány kérését, amelyben halasztást kért egy Jeruzsálemtől tíz kilométerre lévő ilyen vadtelep felszámolására. Ezt korábban a bíróság rendelte el, mert a szélsőséges vallásos nacionalisták által lakott Migron bizonyítottan palesztin magántulajdonú földterületen létesült. A felszámolás határideje: augusztus 1.

Migront 2001-ben alapították, a kormányzat akkori álláspontja szerint törvénytelenül. A telepesek tagadták a közeli arab települések földtulajdonosi jogát, ezt azonban később az izraeli bíróságok elismerték. A telepesek továbbra is ellenállással fenyegetőznek, a felszámolás nem megy majd könnyen – mondják. A palesztinok szkeptikusan fogadták a bíróság döntését, s nem hisznek abban, hogy a Netanjahu-kormány végrehajtja a bírósági döntést. Szerintük még nagyon sok ilyen vadtelep van, s nem tesznek különbséget az engedélyezett és a vadtelepek között.

Az utóbbi hónapokban a palesztin–izraeli rendezés ügye gyakorlatilag nem szerepel a nemzetközi nyilvánosságban. Korábban az „arab tavasz”, mostanában pedig konkrétan a szíriai véres polgárháborús események terelik el a figyelmet erről a régióban. Mahmud Abbasz, a palesztin hatóság elnöke tett egy erőfeszítést az államiság elnyerésére az ősszel – ám kudarcot vallott az amerikai és nyugat-európai ellenállás miatt. A nagyhatalmak ugyanis tárgyalásos rendezést szeretnének. Az izraeli kormányzat, kihasználva ezt a helyzetet, elsősorban az iráni nukleáris fejlesztés veszélyét, s esetleges katonai fellépését tartja napirenden. Ez éppen elég feszültségforrás ahhoz, hogy a második világháború óta megoldatlan palesztin kérdés ismét „érdektelenné” legyen. A koalíciós Netanjahu-kormányban olyan pártok is részt vesznek, amelyek semmilyen rendezésre, semmilyen palesztin államiságra sem vágynak, s Nagy-Izraelt szeretnének. A jelen helyzet nem is kényszeríti őket tárgyalásra. A palesztin vezetésnek pedig igen bizonytalan a belső és külső legitimitása, s ezért szinte kapóra jön nekik az izraeli kormány viselkedése. Netanjahunak most csak az izraeli legfelsőbb bíróság döntése okozhat gondokat.