De a jó ügy érdekében kilenc, különböző pártállású képviselőnő egy színpadon állt ki nemrég, hogy előadják az amerikai írónő és aktivista –nőkkel készített interjúkon alapuló, rendkívül intim, szellemes, megrázó, vicces és szomorú – művét. A jó ügy: a nők elleni erőszak visszaszorítása.

A témát hallva sokan talán legyintenek, mondván, Európában ilyen már alig van. Pedig az európai nők 45 százaléka szenved el élete során valamilyen formájú erőszakot férfiaktól, és ebbe beletartozik a családon belüli erőszak vagy a nemi szerv megcsonkítása is. Az unióban a nők 40-50 százalékát éri szexuális zaklatás a munkahelyén. Ráadásul Magyarországon, Észtországban és Olaszországban nem számít bűncselekménynek a nőkkel szemben elkövetett családon belüli erőszak.

– Ez jó példa arra, hogy konkrét lépéseket szeretnénk végre elérni a nők elleni erőszak visszaszorításában – mondta lapunknak a finn néppárti Sirpa Pietikainen, aki az előadás egyik szervezője volt. Az előadás ellen egyébként csak egy német konzervatív politikus tiltakozott, de Pietikainen szerint az előadás az Európai Néppártban is általános támogatást élvezett.

A finn politikusnak nem volt nehéz összeverbuválni a bevállalós képviselő-társaságot. Mindenki választott magának monológot, és úgy osztották el a történeteket, hogy mindenkinek jusson szomorú és vidám is. A képviselőnők csupán egyszer próbáltak közösen. Az Európai Parlament brüsszeli épületében rendezett előadásra több mint százfős közönség gyűlt össze. Szép számmal voltak a nézők között férfiak is.

– Fontos, hogy a férfiak beszéljenek a nők elleni erőszakról egymás között, és megértessék a társaikkal, hogy mi számít erőszaknak, és mi nem – nyilatkozta lapunknak az előadás után Ulrike Lunacek. Az osztrák zöldpárti képviselőnő szerint jó lenne, ha férfi képviselőtársaik is hallatnák a hangjukat e kérdésben, és sajátjuknak tekintenék az ügyet. – Provokatív, de szükséges – mondta a felvállaltan leszbikus Lunacek az előadásról, utalva arra: lényeges, hogy minél több, a nők elleni erőszakkal szemben harcra kész nőt és férfit elérjenek az akcióval. – Ez a darab hangot ad azoknak, akiket alig hallunk meg – magyarázta Pietikainen.

A képviselőnők kiemelték, hogy a nőket ért erőszak az egész családra és így az egész társadalomra hatással van, ezért mindenkit érint a kérdés. – Mindig ott a félelem. A lányokat úgy neveljük, hogy vigyázzanak, készüljenek fel arra, hogy erőszak érheti őket – mutatott rá az abszurd helyzetre az osztrák politikus.

A közönség hálás volt a képviselőknek, akiknek az előadását egyáltalán nem lengte be az amatőrök kínos ügyetlensége. Persze politikusokként hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nyilvánosság előtt beszéljenek, akár kényes dolgokról is. A legnagyobb tapsot a nyögéstípusokat bemutató „kórus” kapta. A képviselőnők egyszerre adták elő a kéjes hangokat, de az „EP-féle nyögés” után mindegyikük visszatartotta a lélegzetét, és síri csöndben maradt – hatalmas kacagást kiváltva a nézőkből.

Az amerikai Ensler az előadás után azt mondta, hogy az Európai Parlament feladta a leckét a washingtoni Kongresszusnak. Ott is kellene előadást tartani – vélte. Mint kiderült, az osztrák törvényhozásban már szerveztek hasonló előadást; Magyarországon egyelőre nem lesznek monológok.

Különböző pártállású és nemzetiségű politikusok egy színpadon – a jó ügy érdekében