Ki az antifasisztább? verseny az újvidéki vérengzés 70. évfordulóján

Kis híján botrányba fulladt az újvidéki vérengzés évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés, amikor a szerb ortodox egyház kóristáinak öltözött biztonsági emberek fizikai erővel tartották távol a rendezvénytől az újvidéki képviselő-testület elnökét, Alexandar Jovánovicsot.

Nem kapott meghívót, és csak magánemberként helyezhette el virágait a január 23-i megemlékezésen Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete és Joseph Levi, Izrael belgrádi nagykövete. Igor Pavlicsics, Újvidék demokrata párti polgármestere is csak egyszerű polgárként lehetett jelen a megemlékezésre összegyűlt kétezer fős tömegben.

A fő emlékbeszédeket Irinej Bulovics bácskai pravoszláv pátriárka és Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője mondta. Utóbbi a megemlékezésen élesen bírálta Magyarországot, amiért a bíróság tavaly első fokon bizonyítékok hiányában fölmentette az újvidéki vérengzés idején elkövetett emberiség elleni bűncselekményekkel vádolt (97 évesen elhunyt) Képíró Sándort.

A korábbi években a megemlékezést az újvidéki önkormányzat szervezte, de az utóbbi időben a pravoszláv egyház és személy szerint Irinej pátriárka magához ragadta a kezdeményezést. Marjanov Erzsébet, az Újvidéken megjelenő Novi Reporter című lap újságírója elmondta: a pátriárka magának vindikálja a jogot, hogy a szerb nemzeti érdekek legfőbb képviselőjeként lépjen fel. A városháza és a püspökség már korábban éles hangon üzengetett egymásnak, még a megemlékezés időpontjában is nehezen egyeztek meg.

Helyi újságírók szerint a pátriárka fellépése Borisz Tadics szerb elnök Demokrata Pártja, annak is a vajdasági szárnya ellen irányul, amelyet Bojan Pajtics, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke vezet. Őt vádolják a polgármester lejáratásával, aki nyámnyila módon eltűrte, hogy kirekesszék a megemlékezésről, az eset óta pedig már korrupcióval is meggyanúsították.

De ki a legantifasisztább?

Emlékmű a Duna partján
Emlékmű a Duna partján

A parlamenti választás közeledtével a szerb pártok valóságos versenyt indítottak, hogy melyikük az antifasisztább. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője tavaly szeptemberben ennek tulajdonította, hogy még a Liberális Demokrata Párt is megszavazta azt a kárpótlási törvényt, amely a magyarokat gyakorlatilag etnikai alapon zárta volna ki a kárpótlásból. A Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozatának tavaly decemberi ülésén elhangzott elemzés szerint az antifasizmus azért vált a szerb választási harc témájává, mert ez olyan, Európa számára is elfogadható érték, amelyben az azóta sok alkalommal elítélt, vesztesnek bizonyult szerbség a győztesek és az erkölcsi fölénnyel rendelkezők oldalán mutatkozhat.

Élen járt az antifasiszta propagandában a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, amely „Állítsátok meg a fasizmust!” felirattal óriásplakátokat helyezett el a közterületeken. Ennek a fogyó népszerűségű pártnak a politikusa Alexandar Jovánovics, az újvidéki képviselő-testület elnöke (a szerbiai önkormányzatokban ilyen tisztség is létezik – A szerk.), aki az újvidéki vérengzés kerek évfordulóját kiváló alkalomnak látta egy újabb antifasiszta közszereplésre. Ebben akadályozták meg a pátriárka emberei, mire a Vajdasági Szociáldemokrata Liga politikusa kijelentette: – Szerbia alkotmánya egyértelműen rendelkezik az állam és az egyház szétválasztásáról, ezért Irinej pátriárka nem tilthatja meg, hogy az önkormányzat és a politikai pártok is részt vegyenek a megemlékezésen.

Az egyszerű újvidéki emberek meg voltak döbbenve, hogy a hetven év előtti megemlékezést szinte mindenki napi politikai célokra próbálta kihasználni, miközben ők csendben emlékezni szerettek volna az áldozatokra. A 96 éves Lujza Sztájics például annak idején a lakásuk ablakából látta, amint az áldozatokat a Dunához kísérték.

– Újvidéken akkor nagyon rossz világ volt. Magyar, német és bolgár katonák tartózkodtak a városban. A partizánok a padlásról lövöldöztek rájuk, de könnyen golyót kaphatott bárki. Kijárási tilalom volt, de én egy pici lyukat leheltem a befagyott ablakra, és azon lestem kifelé. Láttam, amint a Laza Kosztics utcán a Duna felé terelik az embereket. A magyar katonák a járdán mentek, az elfogott emberek az utcán, a mély hóban. Akkor főleg zsidókat hajtottak. Megismertem közülük Frigyesiéket, akiknek jéggyáruk és sörgyáruk volt. Korábban Friedman volt a nevük, de magyarosítottak, hátha ez megvédi őket. De nem ért semmit. Frigyesinének gyönyörű, drága perzsabundája volt. Amikor a folyó szélére értek, bundát, függőt, gyűrűt le kellett tenni egy kupacba. Egy asztal szélességű deszkán hajtották a lékig, ahol tarkón lőtték és belelökték őket a lyukba. Anyámmal három hónapig nem mertünk utána halat enni –mesélte az idős asszony, akinek apja német, az anyja magyar, de szerbhez ment férjhez. A bátyja a magyar hadseregben, a férje a szerb hadseregben veszett oda a második világháborúban.

Alexandar Veljics, a Holokauszt Emlékét Őrző Társaság vezetője szerint még ma is alábecsülik az áldozatok számát. Szerinte 12 ezer áldozata volt a magyar csendőrség vérengzésének, amit Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik budapesti parlamenti felszólalása is megerősít. Veljics szerint Bajcsy-Zsilinszkynek már régen szobrot kellett volna emelni Újvidéken.

Egy mészárlás utóélete

A nyilatkozatháború azonban folytatódik. Matuska Márton író, a vajdasági magyarok ellen a partizánok által 1944–45-ben elkövetett vérengzések kutatója a Magyar Szóban felrója a bácskai püspökségnek, hogy egyedül a szerb egyház nem jelent meg az ő gyászszertartásukon. A belgrádi magyar nagykövet szintén a Magyar Szóban csütörtökön ízléstelennek, a mai magyar állapotokra tett csúnya inszinuációnak nevezte Efraim Zuroffnak a megemlékezésen elmondott beszédét.

A hetven év előtti vérengzés ügyét lassan mégis háttérbe szorítja a szerb és a horvát kézilabda-huligánok harca. Ők a pénteki szerb–horvát elődöntőre készülve minden este összecsapnak a kézilabda-Eb-nek otthont adó Újvidék belvárosában, és ötezer rendőr sem képes féken tartani őket.

Csaknem négyezer civilt lőtt a Dunába Újvidéken és több vajdasági településen a magyar hadsereg és csendőrség 1942 januárjában. A Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában az akció hivatalosan partizánellenes razzia volt, ám nem volt több a polgári lakosság elleni mészárlásnál: csaknem háromszáz idős embert és 147 gyermeket kivégeztek a jeges Dunánál. Az akcióra válaszul 1944–1945-ben több tízezer vajdasági magyart ért szerb bosszúhadjárat. Az 1942-es magyar akció leállítását Szombathelyi Ferenc vezérezredes követelte, majd vizsgálat indult az elkövetők ellen. Abban az évben többüket kisebb büntetésre ítélték. Az egyik fő felelőst, Feketehalmy-Czeydner Ferencet csupán nyugdíjazták. Az altábornagyot 1946-ban a budapesti népbíróság halálra ítélte, majd kiadta Jugoszláviának, ahol az ítéletet végrehajtották. A háború után Szombathelyi Ferencet is kiadták Jugoszláviának, ahol halálra ítélték és kivégezték.

– Pici lyukat leheltem az ablakra, azon lestem kifelé – idézte fel Lujza Sztájics az újvidéki borzalmat
– Pici lyukat leheltem az ablakra, azon lestem kifelé – idézte fel Lujza Sztájics az újvidéki borzalmat
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.