A kérdés arra a tíz évvel ezelőtti április 21-re utal, amikor a francia elnökválasztás első fordulója bombameglepetést hozott: a hivatalban lévő konzervatív államfő, Jacques Chirac mögött Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali-idegenellenes Nemzeti Front (FN) vezére jutott a második fordulóba, maga mögé utasítva a szocialisták jelöltjét, Lionel Jospin kormányfőt.

Francia politikusok – különösen akik „terepen” mozognak – a gazdasági válság közepette az FN élén időközben az apját váltó Marine Le Pen térnyeréséről számolnak be. Az eurózónából való kilépést pártoló, a frank újjáélesztése mellett kardoskodó Le Pen-örökös malmára hajthatja a vizet a munkanélküliség növekedése. Most közel 2,9 millió regisztrált állástalant tartanak nyilván a nyugat-európai államban – ez negatív rekord az ezredforduló óta. Nicolas Sarkozy államfő pedig már nem nevezi „kislánynak” a Nemzeti Front elnök asszonyát. Leginkább sehogy se nevezi – az elhallgatást a Sarkozy mögött felsorakozó konzervatív párt, az UMP több prominense hibás stratégiának tartja. Kevesebb mint öt hónappal a franciaországi elnökválasztás előtt a hivatalban lévő államfő második mandátumos esélyei kevéssé biztatóak. A közvélemény-kutatások szerint a szocialisták jelöltje, Francois Hollande – egy esetleges második fordulóban – legalább tíz százalékkal győzné le Sarkozyt, aki egyelőre adós indulása hivatalos bejelentésével. Amennyiben a második körben Sarkozynek vagy Hollande-nak kellene Le Pennel megmérkőznie, bármelyikük toronymagasan utasítaná maga mögé a szélsőjobboldali politikusnőt.

Az államfőjelöltséget Hollande a Franciaországban történelmi premiernek számító belső pártszavazáson nyerte el. Ám a baloldal erősen megosztott. A tőkéje az, hogy közvetlen, kedves figura. E kevés kisugárzással bíró „átlagemberrel” áll szemben az erős aurával rendelkező Sarkozy. Őt azonban sokan nagyon nem kedvelik, Hollande-dal összehasonlítva viszont államférfinak tartják. Ha Sarkozyt újraválasztják, azt leginkább annak köszönheti: a franciák benne látják azt a vezetőt, aki képes kivezetni az országot a válságból. Több kommentátor szerint a csetlő-botló benyomást keltő Hollande-nak a krízis kapcsán alig van mondanivalója. Miközben a hiperaktív Sarkozy a Párizs–Brüsszel–Berlin-háromszöget járva igyekezett menteni az eurót, s Franciaországot egyértelműen az európai uniós élcsapatban pozicionálta, a nemzetközi porondon eddig keveset mozgó Hollande közölte: elnökké választása esetén újratárgyalná az egész csomagot. Az enyhén eurószkeptikus hozzáállás, úgy tűnik, nem jött be. Támogatottsága az elmúlt két hónapban csökken. Igaz, még mindig ő a favorit, de olyan irreális ígéretekkel, hogy akár hatvanezer új pedagógusállást hozna létre. Tavaszig a most még jelentősnek tűnő előnyt is el lehet játszani.

Nicolas Sarkozy