Amikor ezt a „tanonc” ki is mondta, valami megrezdült az orosz társadalomban. Az államfő szeptemberben közölte, hogy Putyint javasolja indítani a 2012. márciusi elnökválasztáson – az alkotmány módosítása nyomán immár hat évre –, de a választók igazi arculcsapása a hozzátett megjegyzés volt: erről már évekkel ezelőtt megállapodtak. Ezzel a fél mondattal a politikai és gazdasági modernizációt hirdető elnök – aki politikai súlytalansága és technológiai célkitűzései miatt megkapta a „nanoprezigyent” jelzőt – elvette azok illúzióját is, akik bíztak a Putyin által kiépített rendszer megreformálhatóságában. Ezzel Medvegyev nagyobb lendületet adott az ellenzéki szerveződéseknek, mint amennyit azok ismert vezetői együtt képesek voltak összehozni az elmúlt évek alatt. Ezt a decemberi parlamenti választás, illetve az utána következett tiltakozások mutatták meg. Nem mintha több csalás lett volna, mint négy éve, amikor a Putyin vezette Egységes Oroszország párt a duma kétharmadát kapta – szemben a most megszerzett, csupán egyszerű többséggel. Az ország tartalékai révén elkerülte a szociális megrázkódtatásokat. Ám a választók egyszerűen nem kívánnak újabb hat – esetleg kétszer hat – évet a parlamentet kiüresítő, a médiát megregulázó, korrupciógyanús putyini élcsapat vezetése alatt tölteni. A választás manipulálásának módszerei, az indulók előzetes „megszűrése” nem változott. Változott azonban a médiatér: hiába van rövid pórázon a televízió – a nyomtatott sajtó egyébként sokkal kevésbé –, az internethasználók aránya 25-ről 50 százalékra nőtt. Itt vált az ellenzék legújabb arcává a 36 éves Alekszej Navalnij jogász, aki az állami cégek korrupciójával foglalkozó portálja révén tett szert országos ismertségre. (Az ő nevéhez fűződik a JeR-re tapasztott elnevezés is: Csalók és Tolvajok Pártja, A közösségi oldalakra kerültek az okostelefonokkal készült, választási csalásokról szóló felvételek. Egyszerűvé vált a tüntető akciók megszervezése is.)

A március bizonnyal így is Putyin győzelmét hozza. A parlamenti pártok jelöltjei közül a legerősebb a kommunista Gennagyij Zjuganov. Ő kisebb kritikákkal, de elfogadta a neki kijelölt politikai játékteret, hasonlóan a Kremlhez lojális kvázi ellenzéki Vlagyimir Zsirinovszkij vezette populista Orosz Liberális Demokrata Párthoz (LDPR) és a Kreml-projektnek tekintett Méltányos Oroszországhoz (SZR). A „rendszeren kívüli” megosztott ellenzék vezetőit a Putyinnal való szembenállás köti össze. Egyik favoritjuk Navalnij, aki feltehetően nem indul. A listára elvileg a fentiek mellé a liberális Jabloko alapító tagja, Grigorij Javlinszkij és a Kremllel ellentmondásos viszonyban lévő milliárdos, Mihail Prohorov kerülhet fel – nekik ehhez még kétmillió aláírás és a Központi Választási Bizottság (CIK) jóváhagyása is kell.

Medvegyev és Putyin