alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Amit szabad...

Törökországban pár évvel ezelőtt még sorozatban ítélték el azokat, akik az örmény népirtásról beszéltek, s ezzel csak az EU leghatározottabb követelésére hagytak föl. Franciaországban csütörtök óta azokat büntethetik (ismét), akik az örmények elleni népirtást tagadják (bármely más, Franciaország által „elismert” népirtás tagadóival együtt). Dúl a diplomáciai vihar a két ország között.

Révész Sándor| Népszabadság| 2011. december 24. |9 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

pro publico bono | 2011. december 24. | 19:52:35

Már úgy értem, hogy algériai ismerőseim azt a Facebookon társalognak így, élőszóban aligha.

pro publico bono | 2011. december 24. | 19:51:23

Az a különbség Törökország és Franciaország között, hogy a franciák nem tagadják, hogy milyen sok ember életét oltották ki az algériai háborúban. Nincs ilyen hivatalos francia politika, legalábbis sosem hallottam róla. Törökország viszont a maga múltbeli szennyesét hivatalosan tagadja.

Talán összefügg ezzel a különbséggel, hogy Algériában az elit máig is a franciát második nyelvként használja (algériai barátaim franciául és arabul társalognak egyszerre, az egyik mondat így van, a másik úgy). Örményországban viszont nincs ilyen kulturális türkofónia.

kelemenjanos | 2011. december 24. | 15:32:58

T. "nablakarát | 2011. december 24. | 12:45:30"-nél! Azért a kérdésfeltevései előtt még ma is illene gondolkodnia! A szólásszabadság addig szólászabadság, amíg meg vannak a korlátai!
Lásd még russoi gyermeknevelés problémái!
Vagy: Ha vérig sértem, az szólásszabadság? (Minden retorzió nélkül???)

kelemenjanos | 2011. december 24. | 15:29:13

T. Szerző! A mártírkodást a FIDESZ "csinálja" azzal, hogy mindent tilt, ami/aki számára "NEM"!
A francia tv-hozás ennél körültekintőbb: Nemcsak a zsidó holokausztot foglalja tv.-be, hanem még egynéhányat. Magyarán: Éppen azt fogalmazza meg egyes népírtások tv-be foglalásával, hogy mivel nem szabad még egzakt igehírdetőknek sem viccelniük! (Neki is illene azért ennél tovább mennie, úgy is mint, gyarmatokon elkövetett emberirtások.... Ebben egyet értek nablakaráttal! A butaságaival már nem! Emlékeztetőül: A humánummal úgy a nagy francia forradalomtól kezdve beszélhetünk és népírtást mi is végeztünk, márpedig nekünk meg kanyi vasunk sincs! Úgyhogy valami értelmes határt azért illene szabni!)
De azért (is) előbbre tartanak, mint kis hazánk vezetői! Azaz: Nem mindent tiltani, hanem azt, amit muszáj, mert igehírdetző messiások újból megkörnyékezik a népet!

Iránytű | 2011. december 24. | 15:25:52

«(...) a gyalázatos történelmi hazugságokat hivatalossá, tananyaggá, pláne kötelezővé tevő, olykor jogi következményeikkel (például a Benes-dekrétumokkal) együtt őrző államok ellen kell fellépni a demokratikus nemzetközi közösség normáival és erejével. Ez az erő minden ellenkező híreszteléssel szemben létezik. Ha nem létezne, a törökök bátor européer Nobel-díjasa, Orhan Pamuk már sok éve börtönben ülne.»

Mennyire igaz.

nablakarát | 2011. december 24. | 12:46:12

Helyes lenne törvénybe foglalni a világ összes országában, hogy aki tagadja, hogy a franciák kiírtották az észak-amerikai indiánok nagy részét (akik az általuk elfoglalt területükön éltek), az olyan bűnt követ el, mintha a holokausztot tagadná!!

Legalább olyan büntetést nekik!
Fél Franciaország a börtönben ülne!

nablakarát | 2011. december 24. | 12:45:52

pro publico bono: "Haiti meg bevehetné az Alkotmányába, hogy Franciaország köteles több milliárd euro kártérítést adni neki a valamikori rabszolgaság miatt."

Helyes lenne törvénybe foglalni a világ összes országában, hogy aki tagadja, hogy a franciák kiírtották az észak-amerikai indiánok nagy részét (akik az általuk elfoglalt területükön éltek)!
És jogos lenne végre kártérítést is fizetniük érte!
Kiváncsi lennék, mekkoprára zsugorodna a francia gazdaság, ha minden népirtásukért, az elrabolt javakért 100%-os kártérítést kellene fizetniük?

A francia a legképmutatóbb soviniszta nép!
Még az amerikaiakat is megelőzik!

nablakarát | 2011. december 24. | 12:45:30

"Büntetik Franciaországban az örmény népirtás tagadását"

Olvastam a Musza Dag 40 napját!
Megrázó volt!
De büntetni a tagadását?
És a szólásszabadság?
A gondolatokat is korlátozni fogják?
Hogyan?
Elektrosokkal?

antalgyula | 2011. december 24. | 10:20:23

Teljesen egyetértek. A népirtások bagatellizálását, tagadását, relativizálását, elfogultan egymáshoz méricskélését formálisan is el kell ítélni, meg kell bélyegezni - de nem kell elmenni a büntetőjogig. Ebbe a körbe magától értetődően beletartozik a sztálini-rákosis-titói stb. népellenes aktusok elítélése is. (Éppen mivel magától értetődően, gondolom ezért nem hozta szóba ezúttal Révész sem.)

Én a megbélyegzést kiterjeszteném a szimbolikus visszamenőleges nemzetirtásokra is, amikor korábbi közösségek emlékét, létezésük tényét törlik ki, hazudják el vagy csak hallgatják agyon. Legyen szó kolozsvári, kassai magyarokról, miskolci, vidéki zsidóságról, brassói szászokról, csabai tótokról vagy isztambuli görögökről.

Az örmény holokauszt lyoni emlékműve, amely a felirat szerint másfél millió áldozat emlékének tiszteleg
REUTERS - Robert Pratta Mi közünk van nekünk ehhez? Sok. Mindkét ország katonai szövetségesünk, s az EU előtt álló sorskérdések egyike, hogy Törökországmikor és milyen feltételekkel léphet be az unióba, ha egyáltalán. Törökország speciel akkor is a szövetségesünk volt, amikor 1915–1917-ben az örményeket irtották (mellesleg Németország tudtával és hallgatólagos beleegyezésével). Ettől függetlenül is, aki az örmények lemészárlásának tengernyi iszonyatából bármiről hallott már, ha csak, mondjuk, az elevenen elégetett több ezer kisgyerekről, azt nem hagyhatja hidegen ez az ügy.

Az örmény népirtást fedező csönd Hitlert is inspirálta. 1939 augusztusában azzal küldte halálfejes alakulatait Lengyelországba kiirtani minden útjukba kerülő lengyelt, hogy „Ki beszél ma már az örmények megsemmisítéséről?” Minden népirtás, minden tiltás és elhallgatás összefügg egymással. Mindig rólunk szól a mese. Az alapkérdések mindig ugyanazok.

Én ugyan nagyon nem értek egyet a francia törvényhozók tegnapi döntésével, de azzal nagyon egyetértek, hogy minden népirtást ugyanúgy kezeljenek. A zsidó holokausztot több szempontból indokolt megkülönböztetni más népirtásoktól, de a tagadásának megítélése szempontjából nem. Ha nagyszabású történelmi bűntények tagadására nem alkalmazzuk ugyanazokat a normákat, akkor fellépésünk nem egyetemes normákról, hanem csoportérdekekről szól. Nem az emberről, hanem egy-egy kiválasztott népről, és így nem is lehet egyetemes érvényű. Ezzel a bűntagadás bűnét is lefokozzuk, s fellépésünk morális alapját is föllazítjuk.

Példázatos az az elszántság, amellyel a francia törvényhozás ellenállt a gazdasági érdekeltségeikkel zsaroló török kormánynak. (Kérdés, hogy a szenátus is ellenáll-e, s persze tudom én, hogy összefügg ez a török EU-tagsághoz való francia viszonyulással. De akkor is.)

Ez az ellenállás azonban a lehető legrosszabb formában fejeződött ki. Állami történelemhamisítás ellen magánemberek üldözésével, szólásszabadságuk korlátozásával fellépni nem lehet. Minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy a történelem bármely részletéről bármilyen megvetésre méltó nézetet hangoztasson, amíg át nem lépi az uszítás határát. Nem lehet egyszerre büntetni azokat, akik a hivatalos francia állásponttal ellenkező nézeteket vallanak az örmény népirtásról, s megkövetelni, hogy Törökország ne büntesse azokat, akik a hivatalos török állásponttal ellenkező nézeteket vallanak róla.

Nem a mártírjainkat gyalázó magánemberekből kell minimártírokat gyártani, hanem a gyalázatos történelmi hazugságokat hivatalossá, tananyaggá, pláne kötelezővé tevő, olykor jogi következményeikkel (például a Benes-dekrétumokkal) együtt őrző államok ellen kell fellépni a demokratikus nemzetközi közösség normáival és erejével. Ez az erő minden ellenkező híreszteléssel szemben létezik. Ha nem létezne, a törökök bátor européer Nobel-díjasa, Orhan Pamuk már sok éve börtönben ülne.