Aczél Endre: Amerika, mi és az IMF
Következetesen és kiszámítottan jönnek a washingtoni diplomácia felől azok a nyilatkozatok, amelyek az amerikai demokrácia legszentebb értékét: a „fékek és egyensúlyok” rendszerét próbálják védelmezni az Orbán-kormány hatalommonopolizálásával szemben. Ezt mindennél világosabban értésre adta Thomas O. Melia helyettes külügyi államtitkár a Hvg.hu és az Origo munkatársának nyilatkozva.
Az interjúkból kiderült, hogy a kezdeti aggodalom mára „mélységes aggodalommá” vált. Noha a washingtoni illetékesek – ellentétben az unió szigorúan fogalmazó biztosaival, Olli Rehnnel és Viviane Redinggel például – még mindig sztaniolba csomagolják a mondanivalójukat, nyomon követhető valami egészen nagyfokú értetlenség a magyarországi „helyzet” romlásával kapcsolatban. Végtére is itt Budapesten fejezte ki aggályait maga Hillary Clinton külügyminiszter kora nyáron; s két, jobboldali lapokban megjelent cikkben szónoki kérdések formájában kárhoztatta a kétharmad törvényalkotó tevékenységét a budapesti amerikai nagykövet. S megszólalt nemegyszer maga Melia is, hogy olyan, a New York Timesban publikáló személyiségeket, mint a Nobel-díjas Paul Krugman vagy az „intim” külügyi kapcsolatokkal rendelkező Charles Gati, ne is említsünk. Ez utóbbi kettő valósággal eltemette a magyar demokráciát, sőt Krugman az orbáni fekélytől magát az uniót kezdte félteni.
Az amerikaiak nem szokták meg, hogy barátaik köpnek a kritikájukra. A hangsúly a „barát” szón van, mert mi nem vagyunk Oroszország, Belarusz vagy Venezuela. Móres viszont olykor a hitszegő barátnak is kijár. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni; ott van. Képzelegni se szeretnék, de a Budapestről viharos sebességgel távozó IMF-delegáció dolga után vajon az Egyesült Államok mint a valutaalap főrészvényese milyen magatartást tanúsít a magyar hitelkérelemre nézve? A végrehajtó tanácsban az amerikai képviselő szavazata perdöntő lehet. Akkor, ha az unió – az általa igényelt törvénymódosítások megtétele és az alkotmányos aggályok magyar respektálása után – zöld utat ad a hitelezésnek. E nélkül nem megy. Kollégám megírta már: az IMF csak olyan, bajba jutott uniós tagországon segíthet, amelynek a jogrendje teljes harmóniában van az uniós alapszerződéssel. A mai magyar nincsen, a készülő még kevésbé.
Ám tegyük fel, végső soron az IMF dönt. Akkor majd jön egy telefonbeszélgetés, hasonló ahhoz, mint amilyen De la Rosiére akkori vezérigazgató és Donald Regan amerikai pénzügyminiszter között folyt Magyarország felvételének előestéjén (1982). Ha nincs az a bizonyos, vonakodó regani igen, akkor a Kádár-Magyarország tönkremegy. Ennyit arról, miért érdemes jóban lenni Amerikával.
P. S.: Amikor Gyurcsányék megkapták 2008-ban az IMF/EU/Világbank-hitelt, az euró árfolyama 285 forintról 260 alá zuhant. Könnyebb volt költségvetést tervezni.
