Athénban pedig az Európai Központi Bankból (EKB) hazatért Lukasz Papademosz áll a nemzeti egységkabinet élén. Közben nem ülnek el a találgatások, sőt egyre vészjóslóbbakká válnak, vajon megmaradhat-e az eurózóna a jelenlegi formájában.

Silvio Berlusconit ejtették a rómaiak

Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök – nem számítván talán a drámai utóhatásokra – a G20-ak cannes-i csúcstalálkozóján nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Görögország esetleg feladja az eurót. S ha ez lehetséges, miért ne történhetne meg ugyanez Olaszországgal? Ez a feltételezés váltotta ki az olasz államkötvényhozamok drámai emelkedését a héten, s kényszerítette távozásra Silvio Berlusconi kormányfőt.

A Financial Times pénteken már arról írt, hogy a brit pénzügyminisztérium megkezdte a bankok és az exportcégek felkészítését a Görögország eurózónából kiválása utáni helyzetre, bár jogászok szerint az európai szerződések ezt nem teszik lehetővé. Az alapszerződés módosítása azonban már nem tabutéma az Európai Unióban, s a Bloomberg pénteki értesülése szerint a kormányzó német kereszténydemokraták ilyen értelmű állásfoglalás elfogadására készülnek, mármint hogy megteremtsék a jogi lehetőséget a kilépésre a valutaövezetből. Merkel most viszont már azt mondja, hogy a jelenlegi eurózóna stabilitásának a helyreállítása a cél. Ezzel egyben cáfolni is szeretné a Reuters minapi értesüléseit, hogy Berlinben és Párizsban már készülnének a tervek a valutaövezet létszámának csökkentésére.

Az Európai Bizottság portugál elnöke, José Manuel Barroso arra figyelmeztetett Berlinben, hogy csak a megosztottság nélküli, mélyebben integrálódott és „mélyebben demokratizálódott” uniónak van esélye arra, hogy a legnagyobb „feltörekvő hatalommá” váljék. Ennek érdekében is lehetne persze módosítani az uniós alapokmányt. A szöveg megváltoztatását azonban mind a huszonhét tagországnak jóvá kell hagynia, s London például jelezte: nem járul hozzá semmihez sem, ami gyengítené az egységes belső piacot.

Az eurózóna méretéről, működési feltételeinek hiányosságairól a pénzügyi válság kirobbanása óta élénk szakmai vita folyik. Mára a politikusok is felismerték: túlságosan eltérő teljesítőképességű, munkakultúrájú országok politikai alapon hozták létre az euróövezetet. A szabályrendszer is rossz volt. Ezért sok tekintélyes közgazdász kívánatosnak tartaná az eurózónát csak az erős északi magra korlátozni. De Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország kiválása a 2008-asnál is súlyosabb válságot idézne elő.

Mint Nouriel Roubini, a pénzügyi válság előrejelzésével magának tekintélyt szerző közgazdász írja: az egyik lehetséges megoldás az lehet, hogy Róma újra bevezeti a lírát, s leértékeléssel próbálja versenyképességét javítani. A valutaövezet szerinte csak akkor tartható egyben, ha deklarálják az EKB végső hitelezői szerepét, nullára csökken a kamat, látványosan gyengül az euró, a német büdzsé gazdaságélénkítésbe kezd, és a periféria folytatja a megszorító gazdaságpolitikát. Berlin egyelőre csak az utolsó feltételre mond igent, s minden hivatalos szándék ellenére ez kevésnek bizonyulhat a valutaövezet jelenlegi formájának megőrzésére.