Paul Lendvai: jobboldali médiahegemónia

Az egyik szlovák miniszterelnök-helyettes, Rudolf Chmel mutatta be kedden este Pozsonyban Paul Lendvai Madari: Vítazstvá a prehry (Magyarok: Győzelmek és kudarcok) című kötetét, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. A négy német nyelvű kiadás után a történelmi esszé magyarul, angolul, csehül, románul, franciául, nemrégiben japánul, is napvilágot látott. Rövidesen pedig az Egyesült Államokban kerül az olvasók elé. A magyar születésű osztrák publicistát a rendezvény előtt kérdeztük.

Mit tehet a könyvével a térségünkben hegemón nacionalista vagy legalábbis elfogult történelemszemlélet ellen?

Paul Lendvai, egyik könyve cseh kiadásával
Paul Lendvai könyve cseh kiadásával

Magyarországon gyakran látok autókra ragasztott matricákat, amelyek a történelmi Magyarországot ábrázolják. Ilyent Ausztriában sosem tapasztaltam. Pedig osztrák barátaim szerint ők voltak a felbomlott Monarchia legnagyobb vesztesei. Magyarországon élnek az olyan mítoszok, hogy a trianoni tragédia azért következett be, mert Clemenceau fiát elhagyta a magyar felesége. Meggyőződésem szerint Trianonhoz főleg a magyar uralkodó osztálynak az országban élő nemzetiségekkel szembeni elnyomó politikája vezetett. Ez nem fajvédő nacionalizmus volt, hiszen aki elfogadta a magyar kultúrát, az a származásától függetlenül bárhol érvényesülhetett. Wekerle Sándor, az első magyar nem arisztokrata miniszterelnök sváb volt. Ám Apponyi Albert minisztersége idejénmegszüntették a szlovák nyelvű oktatást, és sokáig folytathatnám a többi kisebbséget ért sérelmeket.Mindezekből okulni kellene....

 

Megtették ezt a mai politikusok?

Ki gondolta volna a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, hogy nem is olyan sokára magyar kormánytagok lesznek Bukarestben és Pozsonyban, magyar lesz a román kulturális miniszter vagy a szlovákiai agrártárca vezetője? Vagy a szlovák miniszterelnök-helyettesi posztot a kisebbségiek ügyeiben tiszteletreméltóan empatikus, magyarul is kiválóan beszélő személyiség tölti be? Ezek óriási eredmények.

Mintha mindezt sem a viszálykodó határon túli magyar pártok között, sem a budapesti kormányban sem tudatosítanák...

Súlyos hibának tartom, hogy a magyar belpolitika miatt a külföldi magyar kisebbségek parlamenti képviseletét bomlasztják. Pedig nem szabad a jelenlegi eredményeket kockáztatni vagy feladni csak azért, hogy Magyarországon valamelyik párt ötezerrel vagy akár húszezerrel több szavazatot kapjon. Ennek a politikai szűklátókörűségnek a következményeit a határon túli kisebbségek viselik majd. Térségünkben és minden közép-európai országban is a stabilitás egyik pillére a kisebbség bizalma az adott többségi nemzet toleranciája iránt. Ugyanilyen fontos, hogy az utóbbiak se kételkedjenek polgártársaik lojalitásában. Ezt az érzékeny és fontos egyensúlyt bonthatja meg, ha megadják a külhoni magyarok szavazati jogát. Ez ellen az anyaorszá giak is joggal emelheti fel a szavukat, hiszen olyanok is dönthetnek az ottani pártok, kormánytagok sorsáról, akik nem fizetnek adót, járulékokat, s tartós lakóhelyük sincs Magyarországon.

Mennyiben élezheti ki ez a lépés a szlovák–magyar viszonyt és a teheti kockára a közép-európai stabilitást?

Lényegesen befolyásolhatja a jövő év eleji szlovák választási kampányt. Ausztriában teret nyert a szélsőjobb, amelynek támogatottsága a Néppártot is megelőzte. A választópolgárok ezzel fejezik ki elégedetlenségüket a gazdasági válság s az eddigi politikai garnitúra tehetetlensége miatt. Még kirívóbb ez a folyamat Magyarországon, ahol nemzeti érzelmű, sokak szerint nacionalista, konzervatív-klerikális kormány regnál. Aggodalommal figyelem, hogy Károlyi Mihály és József Attila szobrát tervezik eltüntetni a Kossuth térről, és Tisza István alakját állítanák vissza. Ő valóban ellenezte a háborút, de nem a magyar progresszió képviselője volt, s nemzetiségbarátként sem lehet őt jellemezni.

Borúsan látja a magyarországi helyzetet. Valóban nincs kiút?

Lehetséges – akár két választási cikluson át is – nemzeti jelszavakkal, múltba mutogatással félrevezetni azokat, akik egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülnek. Nem lehet azonban a kommunista rezsimet idéző manipulációkkal a külföldi tőkét, a bankokat kikiáltani bűnbaknak. Az ausztriai pénzintézetek magyarországi kintlevősége 5,3 milliárd euróra rúg. Ezt a tartozást nem lehet semmilyen tollvonással lenullázni. Magyarországon elhatalmasodott a jobboldali, olykor már a szélsőjobboldali média hegemóniája, ezért mind gyakrabban érzem úgy, hogy vissza kellene állítani a Szabad Európa vagy a BBC magyar adását a kendőzetlen igazságok kimondása érdekében. Sajnos hiányzik olyan karizmatikus, mérsékelt magyar jobboldali politikus, mint a lengyel Donald Tusk, s távolról sincs akkora tolerancia, mint Csehországban, ahol a kettős, svájci-cseh állampolgárságú, bajorországi ingatlan- és bécsi szállodatulajdonos Karel Schwarzenberg jelenleg külügyminiszter, s akár államfő is lehet. Hosszabb távon mégiscsak derűlátó vagyok. Magyarország kis állam, ezért is szüksége van minden tehetségre, tisztességes szakemberre. Előbb-utóbb megjelenik a politikai porondon olyan államférfi, aki ezt felismeri, s ennek megfelelően cselekszik.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.