Külföldiek fekete hordáitól tart a Néppárt
A vasárnap zajló parlamenti választások fő témája a külföldiek – köztük a szomszédos Németországból érkezők – számának növekedése volt. A felmérések szerint a parlament alsóházának megfelelő Nemzeti Tanács legnagyobb erejét a voksolás után is a jobboldali radikális SVP adja majd a 7,7 mil liós országban.
Az SVP a tömeges bevándorlás ellen népszavazási kezdeményezést is indított. Ennek célja az alkotmány módosítása és Svájc azon nemzetközi szerződéseinek a felülvizsgálata, amelyek értelmében Bern nem szabhat gátat a külföldiek beáramlásának. Javasolják, hogy az ország éves kvótát állapíthasson meg a tartózkodási engedélyekre. Ezek a rendelkezések a menekültügyi szabályozások és az uniós politikák – a szabad munkaerő-áramlás és a schengeni övezethez való csatlakozás – újragondolását is felvetik. A kezdeményezést a párt összekapcsolta a mostani választásokkal is: a városok forgalmasabb helyeit ellepték a „Megállítjuk a tömeges bevándorlást!” feliratú plakátok, rajtuk a külföldiek – vészjósló feketén ábrázolt – áradatával, amint a nemzeti zászlóval jelképezett országba menetelnek.
Az SVP-nek jó munícióval szolgált, hogy a kampány alatt váratlanul még a svájci kereszt is célkeresztbe került. Ivica Rusic, a betelepülők második generációját (a „secondókat”) képviselő egyik szervezet, a baloldali pártokhoz közel álló Secondo Plus boszniai származású alelnöke – egyben a Szociáldemokrata Párt (SP) nemzeti tanácsi jelöltje –, ugyanis úgy nyilatkozott, hogy „idővel minden jelkép jelentése megváltozik, ezért ésszerű lenne megvizsgálni, vajon a svájci zászlón lévő keresztény jelkép még időszerű-e”. Az esetre az SVP így reagált: „A tömeges bevándorlók egyre szemtelenebbek. Svájc zászlaját is eltörölnék! Idevezetett a bevándorlási politikánk.” A kampányban a bérek és az iskolák színvonalának csökkenésével riogat a párt, statisztikai adatokra hivatkozva. Ezek szerint a betelepülők 380 ezerrel, azaz Zürich lakosságának megfelelő értékkel haladták meg a kitelepülők számát az elmúlt öt évben.
Az uniós polgárokat is célba vették: az SVP érvelése szerint a szabad munkaerő-áramlás következtében a nem uniós munkavállalókat kiszorítják korábbi állásukból. Ezek a munka nélkül maradó tömegek pedig, ahelyett hogy hazamennének, a svájci szociális rendszert terhelik. Fölemlegetik az utóbbi időben nagy port kavart, külföldiek által elkövetett bűneseteket is. Így például azt az augusztusi esetet, amikor egy koszovói albán férfi, miután megölte a feleségét, végzett a helyi szociális hivatal vezetőjével a Zürich kantonbeli Pfäffikonban, mert kevesellte a segélyt. Egy étteremben pedig szintén koszovóiak késelték meg a helyi birkózóegylet egyik tagját, azzal a felkiáltással: „Hülye svájciak!”
A statisztikák valóban a külföldi bűnelkövetők nagy arányát mutatják: ötven százalék felett van a külföldiek aránya a bűnelkövetők és 71 százalék az elítéltek között. Igaz, a külföldiek körében a munkanélküliség is a helvét átlag duplája, azaz 7,2 százalék, a Statisztikai Hivatal adatai alapján.
– Külföldön az SVP-t sokszor összetévesztik a francia Nemzeti Fronthoz hasonló szélsőséges pártokkal, erről azonban nincs szó – állította lapunknak Patrik Freudinger, a párt ifjúsági szervezetének Bern kantoni alelnöke.
– Ha azt mondanánk, hogy teljesen le kell állítani a bevándorlást, az szélsőséges követelés lenne. Az azonban, hogy szüntessük meg a tömeges bevándorlást, és ellenőrizzük a hozzánk érkezőket, ésszerű igény – véli. Szerinte a külföldiek többsége jól integrált, és őket is zavarja némely bűnöző honfitársuk tevékenysége Svájcban. – Látható, hogy a nyitott határok többé nem tarthatók, a schengeni övezetben kollektív felelőssége van a részt vevő államoknak, ám a kollektív felelősség nem felelősség. Nem akarjuk felmondani az EU-val a kétoldalú szerződéseket, csak újra kell őket tárgyalni. Túl sok uniós politikai irányelvet veszünk át indokolatlanul. Olyan kormányra van szükségünk, amely nem folyton Brüsszel kedvére tesz, és visszavonja végre a 90-es években beadott EU-csatlakozási kérelmünket – magyarázta a politikus.
– A bevándorlóellenességnek az az oka, hogy a svájciaknak egyszerűen túl sok jutott a jóból. Márpedig akinek sok van, az fél, hogy elveszíti azt. Az SVP erre játszik rá – mondta lapunknak Asti Riesel, a jobboldali radikálisok egyik kritikusa, a Greenpeace környezetvédő szervezet zürichi munkatársa.
Mindazonáltal Svájc konszenzusos demokrácia, ahol a Szövetségi Tanácsban – a tulajdonképpeni kormányban – a helyeket már 1959 óta ismert „varázsformula” alapján osztják ki. A pártok várhatóan a 2007-eshez közeli szinten teljesítenek: az SVP 29 százalékra, az SP húszra, a liberális FDP tizenötre, a kereszténydemokrata CVP tizennégyre, az SVP-ből kiszakadt, magát polgári demokratának nevező BDP pedig – biztos bejutóként – 3,6 százalékra számít. A konszenzusalapú demokráciához hozzátartozik, hogy népszavazás módosíthatja a parlament gyakorlatilag valamenynyi döntését. Ezért éles politikai változásra az idei választások után sem kell számítani.