Újdelhi nem is késlekedik, a Washington Post szerint tavaly már majd 32 milliárd dollár volt az ország védelmi költségvetése. Az elmúlt évtizedben 151 százalékkal nőttek India ilyen kiadásai, és várhatóan évente 8,33 százalékkal emelkedik majd a védelemre költött pénz az elkövetkező években. A KPMG elemzői szerint ez „a világ egyik legnagyobb ilyen beszerzése” – írja az AFP. Az elemző cég szerint India öt év alatt (2016-ig) 116 milliárd dollárt költ katonai beszerzésekre.

Katonai és politikai elemzők szerint India és Pakisztán, a két atomhatalom közötti feszültség a világ egyik legveszélyesebb konfliktusforrása. Ám Újdelhi emellett egyre inkább Kína növekvő katonai súlyát is igyekszik ellensúlyozni. Ezt nem is titkolják: a héjának egyáltalán nem nevezhető technokrata miniszterelnök, Manmohan Szingh is azt nyilatkozta tavaly, „Kína megvetette a lábát Dél-Ázsiában, és nekünk reagálnunk kell erre. Kína új fajta magabiztosságot mutat, és erre jobb felkészülni.” Az indiai katonai űrprogram elindítását indokló katonai vezetők még ennyire sem fogalmaztak burkoltan. Egyértelműen a kínai űrprogram terjeszkedését próbálják ellensúlyozni (igaz, egyelőre nem sok sikerrel).

Indiának nem csak Pakisztánnal, Kínával is vannak határvitái. Az indiai Arunachal Prades államot Kína egyszerűen Dél-Tibetnek nevezi, és három körzetét magának követeli. Újdelhi a hajózási útvonalait is félti: Kína kikötőket épít, illetve finanszíroz Pakisztánban, Bangladesben és Srí Lankán is. A sajtóban „gyöngysornak” elnevezett fejlesztés célja, hogy biztosítsa Kína energiaellátását. Az olajéhes óriás ugyanis a Közel-Keletről és Afrikából szerzi be a szénhidrogének és ásványkincsek jelentős részét. Ezt pedig India fenyegetésként értelmezi. – A létfontosságú olaj Indiába messzi tájakról érkezik. Vannak idők, amikor ez védelemre szorulhat – nyilatkozta a Washington Postnak Szures Mehta, az indiai haditengerészet egykori vezetője. India az olajat a Közel-Keletről, a szenet pedig Indonéziából és Ausztráliából szerzi be, ezért a hajózási útvonalak számára is létfontosságúak. Nem csoda, hogy a Bengáli-öbölben, India partjaitól 745 mérföldre fekvő, ám hozzá tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek fontossá váltak Újdelhi számára. A haditengerészet átvette a főváros kikötője felének irányítását, a hadsereg pedig a repülőtér kifutópályáját hosszabbítja meg épp, hogy oda vadászgépek is leszállhassanak majd.

A fegyverkezés Mumbaiban (az egykori Bombayben) is már javában zajlik: a városban magában, a kíváncsi szemek elől magas betonkerítéssel elzárva francia technológiával tengeralattjárók épülnek 4,6 milliárd dollár értékben. 2009-ben az amerikai Boeingtől vásároltak nyolc haditengerészeti felderítő- és tengeralattjáró-vadász repülőgépet,majd rendeltek még négyet, hogy lecserélhessék a kiöregedő orosz felderítőgépeiket – írja a Washington Post.

India helyzetét egyébként nehezíti, hogy Pakisztán és Kína határvidéke teljesen eltérő katonai eszközöket igényel. Míg Pakisztán felé India nyitott, sík területekkel határos, így nagy hangsúlyt kap a szárazföldi haderők nehéz technikája, a harckocsik, a nehéztüzérség. Kína irányában viszont a légierővel támogatott könnyűgyalogság a hatásos, alkalmazkodva a hegyvidéki viszonyokhoz, vagyis a Himalájához.

Mindez persze hatalmas üzlet is, ezért sorra látogatják Indiát a jelentős hadiiparral rendelkező országok vezetői. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter már kétszer is járt az országban, és Barack Obama elnök is ellátogatott oda tavaly novemberben. Nem véletlenül: India többek közt 126 vadászbombázó repülőgépet tervez beszerezni. Ez az amerikai Boeing vagy a Lockheed Martin számára hatalmas bevételt jelentene, és nem utolsósorban munkahelyek ezreit Amerikának, ami a közelgő elnökválasztási kampányban is kulcsfontosságú lesz. (A fent említett 12milliárd dolláros üzletért versenyben vannak az oroszok, a franciák és a svédek is, valamint az európai Eurofighter is.) A bővítés nem csupán harci repülőgépekre vonatkozik, ezért mindenki szeretne egy szeletet a tortából. Tavaly Obamán kívül David Cameron britminiszterelnök, Nicolas Sarkozy francia elnök és Dmitrij Medvegyev orosz elnök is járt Indiában. „Ezeket a látogatásokat a profitéhség hajtja” mondta az AFP-nek Alex Neill. A brit kutató azonban figyelmeztet, hogy nem lesz könynyű az üzlet: az indiai beszerzések mindig lassúak, sokszor évekbe vagy évtizedekbe telik, mire meghoznak egy döntést.