Kivel és hogyan lehet legyőzni Sarkozyt?
Még akkor is, ha az elmúlt hónapok mélyrepülése után a legfrissebb közvéleménykutatási eredmények szerint Nicolas Sarkozy államfő – a baloldal várhatóan legjelentősebb választási riválisa – kezdi össze szedni magát és népszerűségi indexe némi javulást mutat. Azt pedig a szocialisták nemigen tudják elképzelni, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen komoly eséllyel küzdhetne jövő tavasszal az államfői posztért.
E célon kívül azonban egyelőre minden homályos a baloldalon a jövő évi nagy megméretést illetően. A szocialisták például nemcsak azt a személyt keresik, akivel valóra válhatnak a baloldali álmok, hanem az is kérdéses: hogyan, milyen stratégiával érhető el az áhított győzelem. Ami az első problémát illeti, itt a jelöltek túlburjánzása okozza a legnagyobb gondot. Az elképzelések szerint valamikor őszszel belső szavazáson maga a párttagság dönt majd a szocialista elnökjelölt személyéről. A dolgok pillanatnyi állása szerint, ha végül is a hazatérése mellett dönt, akkor Dominique Strass-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója 2007-es kudarca ellenére most akár el is nyerheti majd a tagság bizalmát. A belső szavazásig azonban még sok víz le fog folyni a Szajnán –addig nagyjából a párt választási stratégiájának is körvonalazódnia kellene. A legnagyobb viták e pillanatban éppen ekörül folynak a baloldalon. Abban mindenki egyetért a szocialistáknál, hogy a szavazói bázis bővítésre szorul, vagyis: nyitniuk kell. Abban viszont a szociáldemokrata pártcsaládban már erősen megoszlanak a vélemények: milyen irányba?
Egyidejűleg két, egymással konkuráló alapvetés is született e tárgykörben. Az egyik a szocialista Terra Nova alapítvány jelentése, amásik a párt két titkárának – Laurent Baumel és Francois Kalfon – dolgozata. A Terra Nova szerint a választási győzelem alapfeltétele, hogy a szocialisták maximalizálni tudják szavazataikat a nagyvárosokban, a diplomások, a fiatalok, a nem katolikusok, a kisebbségek és a „panellakók” körében. Szociális és gazdasági helyzetüknél fogva az említett rétegek nagyon megosztottak – ismeri el a Terra Nova, viszont kulturális értékeikben az említett rétegek hasonlóak. Esetükben a hívószavak a tolerancia, a szolidaritás, a nyitottság és a jövőbe vetett bizalom lehetnek.
A két stratégiai elemzésben a fő eltérés abban mutatkozik meg, hogy a párt stratégiájában a középosztály vagy inkább az úgynevezett „népi rétegek” érdekei domináljanak-e? A Terra Nova szerint ez akár egyszerre is lehetséges. Ellenlábasaik szerint viszont nem, vagy csak nagyon nehezen. Szerintük ugyanis a középrétegek kulturális értelemben a baloldalhoz kötődnek ugyan, szociális és gazdasági érdekeik viszont a jobboldalhoz közelíti őket. A „népi rétegeknél” mindez fordítva igaz – sőt esetükben a helyzetet súlyosbítja, hogy a közvéleménykutatások szerint a kétkezi dolgozók körében a szélsőjobb demagógiája erősebben hat, mint Sarkozy mérsékelt „republikanizmusa”.
Mindezt figyelembe véve a Terra Nova nyitási stratégiájában inkább a középrétegek kerülnek előtérbe. „Számunkra könnyebb lenne a középrétegek irányába menni, előtérbe helyezve a költségvetési és adózási problémákat” – hangzik a verdikt.
Ellenkezőleg – vélik Baumelék. –A mi számunkra a „korán kelők Franciaországa” lehet a prioritás, vagyis a mostani rendszerből kiesett, törékeny léthelyzetbe került dolgozó tömegek. Őket Sarkozynek 2007-ben sikerült meghódítania, de aztán csalódtak és a szélsőjobb felé fordultak, mára azonban Le Penből is kiábrándultak és visszahozhatók a baloldalra – hangoztatja Kaufel. Ehhez azonban az kell, hogy a munka értékeire, a jogok helyett a kötelességekre helyezzük a hangsúlyt stratégiánkban – teszi hozzá. Minderre viszont a Terra Nova válasza az: ilyen választási stratégiával a párt a szociáldemokrata útról a szociál-populizmusbatévedne.
Nemzedéki kérdésekben is éleződik a vita. A baloldal egy része szerint inkább a 65 éven felüli szavazók megnyerésére kell majd nagyobb figyelmet fordítania a pártnak, mások viszont inkább a fiatal korosztályokat részesítenék előnyben. Az egyik oldal azzal érvel, hogy az idősebbek Francois Mitterrand távozása óta mindig jobbra szavaznak, a másik pedig arra hivatkozik, hogy a fiatalok közül hagyományosan csak kevesen jelennek meg az urnáknál.
E stratégiai dilemmáknak a párt vezetői szerint a következő hónapokban mindenképpen el kell dőlniük. Hiszen az idő szorít.
